Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-06-10

III, évfolyam. 34. szám. > i Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „Memir

u-e«rvlet 11 ™ • A lap szellemi részét illető közlemények t s/oi'kos/tö lakásárai Anna-tér 1 5-46- sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési dijak, felszőllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Wajdits I£.ár*Ol ur könyvkereskedéséhe: megyeházzal szemben, intézemluk. Pápa, 1S7G. nyárelő IO. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, effv íven. . Laptulajdanos v felelős szerkesztő I». Hzabó Itái'ol. K Elöllzetéísl díjait: gy évre G fr. Félévre 3 fr. Negyedévre 1 fr. 50 kr. A Ilil-íiotóxi ílí.jalv térfogat szerintszámítatnak: 18Q centim. 20 kr, 50Q centoneterért 50 kr, 70Q centimeterért 70 kr, 100n centim. I frt, 150Q centim. 1 frt 40 kr, 200Q centim. 1 ft, 80 kr, 500Q centim, i frt, 40 kr, 400Q centim. 5 frt. A közbeeső térfog: toknál a következő magasabb fok dijja száinitatik. Ilélyegdij mindig kiilön fizetendő. .. Zászlófelavató beszéd, 0

tartva a pápai önkény tes túzoltnegylet örömünnepén. rümniel üdvözlöm ezen nagy horderejű ün? nepélyre meg-jelent számos vendégeinket. Uraim, ma^as eszmék kivitelére egyI i 1 lelek alakullak, hogy összevetett vállal óriási müvet teremtsenek. Ezek között első szerep a tűzoltó egyletnek jutott, mert a vallásfelekezet, nemzetiség, rang érckorlátait széttépve, az egyenlőség és test ver iség érzelmeit a szivekbe ültetni törekszik. Volt ugyan idő, midőn egyletünk fenmaradásához sokan igen kevés reményt kötöttek: ez azonhan nem volt más. mint egy kis sziinet hogy annál nagyobb lelkesedéssel siethessünk kitűzött célunkhoz. Tisztelt közönség! Nézzétek ezen lelkes tiizolto sereget! Iiren sokan vannak ezen táborban, Kik nem dicsekedhetnek azzal, hogy a gondviselés számukra e nagy kiterjedésű határban csak egv talpalatnyi földet is engedeti volna. — és meg is minden érdek és anyagi haszonkeresés nélkül, a legnagyobb készséggel iparkodnak felebarátjaikat a vésztől megmenteni. Azért üdvözlöm én ezen helyen és órában N 0 méltóságát a Zászló anyát és annak helyettesét, hogy ezen egylet ügyét felkarolni kegyeskedi " tek. Igen sajnálom, hogy 0 méltóságát itt köztünk nem üdvözölhettem: azl azonban hiszem. hogy vész idején szelleme mindég köztünk lebeg. Üdvözlöm a város hatóságát és közönségét, mely a kezdet akadályait legyőzni segíteni soha sem késett. — Üdvözöllek benneteket Magyarország összes tüzoltóegyletei. kik távolból felebaráti szeretettől dagatt kebellel jelentetek meg. Hozott isten benneteket, mint ezen nagy eszme hü apostolait! Önök jól tudják mi a tűzoltó, és mi az önkénytes tűzoltó egylet, azt fejtegetnem felesleges volna. Bemutatom Pápavárosa önkénytes tűzoltó egyletének Zászlaját, melyet öt évi küzdelem után az egyetértés és szeretet készített. Hajta ragyog azon nagy eszme: Szeressed felebarátodat; ezt megvalósítani a legszentebb kötelességünknek ismerjük. Uraim! lálják önök e ditsö jelvényt, és kérem vigyék magokkal eszméit és honosítsák meg azokat. Át adom ezen Zászlót, mely alá sorakozott e város nemes keblű polgársága, vészben és viharban hiven teljesíteni kötelességét, — átadom a városhatóságának, mert egyletünk eszméjében ott van a törvény, rend és tisztelet; vegye ál a Zászlót és védelme alatt vigye magasra eszméit, őrködjék felette, akkor egyletünk megszilárdul és felvirágzik. f Ks le szeretel Zászlója! lobogj büszkén és szabadon, fényed ne mocskolja be a viszály és egyenetlenség, — ragyogjon rajtad a polgári erény, a haza, felebaráti szeretet és törvény iránti tisztelet. Most tehát átadva a Zászlót, egyletünket a mélyen tisztelt közönségnek állandó szeretetébe ajánlom. Váyhó János egyleti elnök. A párbajról. E lapok közelebbi számainak egyikében egv cikk jelent meg, mely föltétlenül elitélé a párbajt, mint a középkor barbár traditióját, mint az ököljog jellegével biró intézményt. Nincs szándékunkban a párbaj felkent bajno, kaivá szegődni s a jelzett cikkben mondottak ellen argumentálni. Mi is azok sorába tartozunk, kik a párbajt, mint ész és jogellenes cselekményt, mint a becsületkérdés megoldásának gyakran a legigazságtalanabb, gyakran a legkegyetlenebb, mindenkor pedig a józan ész szabályait, az állam létalapját képező jogbiztonságot arculcsapó módját szintén kárhoztatjuk s mint a társadalmi élet szenyfoltját onnét hova hamarább kitörlendönek óhajtjuk. Felsorolhatnék azon érveket melyeket a pávbaj védői annak igazolása céljából hangoztatni szoktak. Ámde ezek annyi oldalról megvitatvák s oly terjelmüek, hogy azoknak e helyűtti részletezése felesleges, de térszüke miatt lehetlen is volna s egyébként is, tni lapunk irányánál fogva, hazánk speeificus viszonyaira kívánván figyelemmel lenni, amaz általános s inkább szaklapba való elméleteket mellőzni fogjuk s csupán azok nézetére reflectálunk s kiindulási pontul azok felfogását vesszük tígyelembe, kik a párbajt, mint a becsület megmentésének bizonyos körülmények között egyedüli eszközét, az önvédelem jogosultságának elvénél fogva igazoltnak állítják fáÜá, TAVASZ VAX . . .*) Ravasz van, — virágos tavasz rató Zöldéi a táj, mező, berek. J: (VIJIÖN szel fúj alkonyatkor, f S ugy remegnek az emberek. (Vipös szél fúj alkonyatkor, Nyugtalan lesz a lenyugvás: Isten ments, hogy még megfagyjon, kél az ajkon tört sóhajtás. Isten ments a hidegségtől! — Igy sóhajtok én is, bárha Xékem ugyan nincs mit féltnem, A minek a fagy megártana. Nékem ugyan nincs mit feltnem, Sem vetésem, sem borágon»: Hejh! de sokkul több mind ennél: Van egy féltett gyöngyvirágom. Hejh! de mind ennél nagyobb a Veszteség, mi engem érne: Szép reményim elmúlása, Itju éltem hervadása. Lenne keble hidegsége. (Pápa, május, I87H). •) \unatkozással a májusi fagyos napokra. V — i. Ilorki bácsi. — Kurraiz. — Irta Beláriyi Ferenc,. (Ii. folytatás). Azon hír, hogy Ilorki bácsi odahagyja a curiát, s busz évi remeteség után megy világot látni, bejárta hamar a falut, s kit mezei munkája künn a földeken el nem foglalt, iparkodott a curia telé, hogy a rég nem látott, vagy az ifjaknál jobban mondva még soha sem látott földes uraságot színről-színre láthassák. Kiég nagy népség gyülekezett össze, mire a kocsi kirobogott a kapuból ; de az ur nem látszott őket észre sein venni, s a nép közül egy hang sem mert motszanni, mert Pál gazda a tárt kapuk kellő közepén állott s mögötte a kutyasereg, mintha csak várná, hogy a népnek uszítja. Pál nem a lejjrózsásabb kedvben látszott lenni. Egy percig várt, azután, mikor látta, hogy az emberek, jobban mondva aszonyok és gyermekek még meg sem mozdulnak, hanem a pór nép módjára, kiknél sok gondolkozás után jón csak még önmagától a megmagyarázhatlannak látszó dolog megfejtése, csak egyre bámulják a nyitott kaput, egy hatalmasat suhintott kutyaostorával, s rájuk mordult. — No hát még sem takarodtok, nem láttatok tán még engem eléggé. — Nem is áua kendet nézzük - kezdé az egyik bátrabb rája — hanem — — Hanem kit? — rivalt az öreg szolga a merészre s egyet lépett feléje. líeeu a kutyák utánna. A népség jobbnak látta gyorsan és szó nélkül hátrálni, s az iramodok közt legelöl futott a bátor szószóló. Mikor Pál látta, hogy tisztul a levegő, visszahívta a kutyákat, s boszúsan csapta össze a kapuszárnyakat, beakasztván ismét rozsdás lakatjába'a kapurúdját. — No, — morniogá munkája közben — ezt §e hittem volna, hogy megérem, liogy uram élve még odahagyja a curiát. — Mit nem tesz az ember egy vászoncselédért ; — no de, — tevé szelídebben hozzá, — ha valakiért megtenném még a legboloudabbat is, -- ugy ez a Margit kisasszony volna. Csak az a népség boszantott ingein. Hogy bámulták ; az a jó benne, hogy uram észre nem vette. Pedig Pál gazda csalódott. Nagyon is észrevette Horki bácsi az összecsődült népet. De nagyot nyelt. Eszébe jutott Keresztszeghi jóslata, tudta, hogy ezen át kell esnie. A városban egyenesen az orvoshoz hajtatott. Azon aggodalma ugyan nem teljesült, hogy Keresztszeghi kiküldi a határdombra a város népségét elébe, de tudta, hogy híre fog járni tettének, s bámulni togja, kinek az csak módjában álland, s igy eziránt akart legelőször is az orvossal, kit megbízható barátjának ismert fel, tanácskozni.