Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-05-20
III. évfolyam. 21. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony nőegylet- az isineretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „Mercnr^-eirvlet / /1 c? • A lap szellemi részét illető közlemények » «-»yjor^lcosíz:!ö lakásárai Anna-tér 1210. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési dijak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Wajdltss K.ár*Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Előfizetési díjak: Egy évre 6 fr. Félévre 5 Ir. Negyedévre I fr. 50 kr. Megjelenik e lap heteukmt egyszer, szombaton, . , „ . A llirdetesi dijak térfogat szerintszámítatnak: 18Q egy íven. j c entim. 20 kr, 50Q centimeterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr' - ÍOOQ centim, t frt, 150Q eentim. 1 frt 10 kr, 200Q centim. I l't. Laptulajdonos s felelős szerkesztő i 8 0k r' 5° ÜQ Wnti, n- 2 frU 40 k r' 40 UO c e" li m" 5 f, t" A tö.beeső I*. Szabó Karol. térfog?toknál a következő magasabb fok dijja számitatik. Bélyegdij mindig kiilon fizetemlő. Most nőiiikhöz szólunk. nJl vámkérdés tekintetében folyt bécsi alkuf dozások valószínűleg ugy fognak befejez• lelni, hogy a Bécsben létrejött egyezség az országgyűlés által is elfogadtatik, és a közös vámterület fennállása újra tíz évre törvény által biztosítva, hazánk csak fogyasztójává lesz az osztrák ipar és gyári cikkeknek és ez által közvetve senyvesztő mostohája a magyar iparnak. Itt most már a magyar társadalomnak kell a maga kötelességét megtenni, erös elhatározással föllépni a magyar ipar védésére, gyámolíIására. Ha van bennünk valamelyes életrevalóság; ha a hazát nemcsak hangzatos szavakban, de valósággal, tettleg is szeretjük; ha az ipart s vele hazánkat az elsüllyedéstől és tönkrejutástól megmenteni akarjuk: csak egy mód van most már, melyen ezt még elérhetjük: komoly elhatározás egyedül honi ipar és gyárak cikkeinek fogyasztására. Ez pedig semmi áldozatba sem kerül. Nem hisszük azt, legalább az ellenkezőről meggyőzve nem vagyunk, hogy a magyar ipar mostani fejlettségi fokán is ne birná kielégíteni vágyainkat és ne tehetne eleget szükségeinknek. Csak erősíteni s támogatni kell az előállított cikkeknek pártolásával, kellő fogyasztásával, és megfogja mutatni a magyar iparos ész leleményességét, a munkás kéz ügyességét, az ipar életrevalóságát, rövid időköz alatl. Állítsunk erös sorompót a magyar iparnak egy védegyletnek komoly létrehozásával és kilartó fentartásával. Határozza el magát mindenki mindennemű fényűzési cikkeknek köréből száműzésére és egyedül a legszükségesebb honi készítmények és gyártmányok viselésére. — Ha e tekintetben fővárosi lapjaink fölhívásának, az országos nőegylet lelkesült serkentésének meg lesz a szükséges viszhangja széles e hazában: akkor megmentettük iparunkat a vámterületnek akármilyen közössége mellett is. Legtöbbet tehetnek e részben nagyrabecsült nőink. Ha ök lemondanak a kitűnni vágyásnak hízelgő fényűzési dolgaikról; és jobban szeretik egyszerüségökben előmozdítani a család, társadalom és haza ügyét, vagyonosodási érdekeit; és ha ilynemű példájokkal elragadni és lelkesíteni fogják a férii közönséget: meglássák megmozdul a föld, kiesik sarkaiból a hiúság és telszelgés, fényűzéstől elkáprázott ó világ, és helyébe egy egészséges, takarékos, új világ lép, mely a társadalommal együtt mindnyájunkat is újra fog szülni. Az országos védegylet eszméje megvalósításához e hazának minden férfia és nője, kell hogy megtegye a maga hivatását, legyen eleget a követelt várakozásnak. E hazának városunk is egyik kiegészítő részét alkotja. Kell, hogy mi pápaiak is meghozzuk azon szilárd elhatározást, melynél fogva egyedül csak honi ipar cikkeket használunk. Fel városunk hölgyei a nemes versenyre, ki tud egyszerüebben és mégis ízléssel föllépni, ki gyámolítja jobban hazai iparunkat és igy ki takarít meg többet családjának és a hazának. IIa ti jártok elöl e szép vetélyhen, minden férii követni fog titeket. A nőnem részéről eddig az egyszerű takarékosság iránt ill és ott tapasztalt lenéző mellőzés a mily leverő voll sok önállótlan kislelküekre: oly lelkesítő és általánosan elragadó lesz jövőben nőinknek, a magok és hazánk iránti szeretetből fakadt, példája és buzdítása a józan takarékosság meghonosításában, a hazai iparnak pedig pártolásában; és áldás leend mindnyájunkon. Pápa városa képviselő testületének 1870. évi május 13-án tartott rendkívüli közgyűlése. Tárgysorozat előtt némely sürgős es halasztást nem tűrő tagosztályi ügy vetetett eiö u. m. A tagosztályi bizottság jelentése az elhelyezések tárgyában: csekély módosítással az előadott tervek helybenhagyattak. Az izr. orth. hitközség egyes házai után esendő közlegelöbeli illetményt egy dbban kihasíttatni kéri: A kérelem ellen nehézség nem tétetik, megjegyeztetik azonban, miszerint valamennyi hitközség közös temetője is egy darabban lesz kihasítva. Mezöbirák az eddig külön területet képezett közös bikarétnek jövőben is fen tartása, kihasítása iránt folyamodnak. Az e tárgyban mindhárom városrészbeliek között 1842-ben létrejött szerződést betekintetni, » a kérvényt annak értelmében elintéztetni határoztatott. Tüzoltóegylet kérvénye zászlószentelése alkalmán» • val a város képviseltetése iránt: Az ünnepélyre kikülfáBil, ALTATÓ DAL. zt hittem: a szárnyaló időnek 1\g\ J^y ködhomálya fátyolt von szemedre; S ajkaidnak kinzó panaszhangja Elnémul majd végkép mindörökre. Azt hittem, hogy változó szeszély ed Xem üz többé játékot velem . . . Aludjál cl nyugtalan, rosz gyermek, Aludjál el kinzó szerelem! Xem volt elég még az áldozatból, Mit széttépett kezed kegyetlenül? Hisz nyugalmam, keblem szent reménye: Elvesztek már régen, n.enthetlenül. Vagy azt vágyod, hogy szétmarcangolja Szivemet a bú, a gyötrelem? . . . Aludjál el nyugtalan, rosz gyermek. Aludjál el kinzó szerelem! Alig vártam egykor ébredésed! Mosolyodért már annyira égtem . . . Mig, nem sejtett röpke pillanatban. Megérkeztél egyszer észrevétlen. Mézes ajkad sokszor éjeken át Oly édesen csevegett velem . . . Aludjál el nyugtalan, rosz gyermek, Aludjál el kinzó szerelem! Azt hittem hogy a szép beszéd, mosoly Tán a sírig kiséri éltemet; S képzeletem egy szent eszmén csüngve: Szőtt nagyszerű és vonzó terveket. Mig egy nem várt röpke pillanatban Hejh, csalódni voltam kénytelen... Aludjál el nyugtalan rosz gyermek, t Aludjál el kinzó szerelem! Eben Gyula. Szünidői reminiscentiák. (2. folytatás). Kitünö történetírónk szerint tehát nem bizonyos, hol van Gizella eltemetve ; csak annyi bizonyos, hogy nem tudunk bizonyosat. Eddig azon véleményben voltam, hogy első királynénk itthon, in specie Veszprémben van eltemelve, s íme ezen véleményemben a németek ingattak meg. De én is ugy jártam, mint az egyszeri palóc, ki látván a budapesti lánchidat, igy szólt társához : „Nézd komé, mit csinált az a fránya németje a Dunán ! u - ,,Nem német csinálta azt,*' mond a másik „hanem ánglius." De ez nem ingatta meg a kómé véleményét, hanem laconiee igy válaszolt: „Mégis h ... a német! — Ily tormán történt velem is. Alig vártam, hogy hazaérhessek és utána nézhessek, vájjon való-e az, mit Passauban láttam? S ime, nemcsak az nem valószínű, de még az sem, a mit nem valószínűnek, de valónak tartottam — Igy jár az, ki mindent akar tudni! Az említett márványlapon ez is van: „E templomot, t. i a niedernburgit, 738-ban építették, mikor a hunnok elöl futó apácák Lorehból Passauba menekültek." — IIa felütjük a történelmet, azt találjuk, miszerint a hunnok már 469 ben letűntek a világ színpadáról, s igy nem ök lehettek azok, kik elöl a lorchi apácák megfutottak. Lehet különben, hogy az avarokat értették alattok. Nem hagyhatom említés nélkül, mennyire megbámultak a jó bajorok, de lenginkább a velem együttlakó idegenek, midőn megtudták, hogy magyar vagyok. Ugyanis a szálloda kávéházi helyiségében a szobapincér hozzám hozta a vendégkönyvet nevem beirása végett. Ennek megtörténte után elvitte a többi vendégekhez is, kik, midőn elolvasták előttük furcsán hangzó nevemet, nagy meglepetéssel felém tekintettek, s majd elnyeltek szemeikkel. Nem tudom, miért tették ezt; talán jó hírünk, hogy „barbarok" vagyunk, melyet jó német szomszédunk terjesztett rólunk, tette őket kíváncsiakká, vájjon van-e emberi formám, vagy nem hasonlítok-e valami vadállathoz ? Azonban én kiállottam szemük tüzét, s nyugodtan szörpölgettem fekete kávémat és élvezettel szívtam a jó bajor szivart. Passauból Regensburgba mentem. E városnak hajdan igen szép szerepe volt. A rómaiak Castra Kegina-nak nevezték, későbbi neve Ratisbona. A 8dik századtól egy püspökségnek székhelye, melyet 21
