Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-04-15

nyit. Szerintem hazánkban az 1868. 38. t. c. — azon hibáján kivül, hogy a községi iskoláztatást engedménykép és neui kötelezöleg léptette életbe - törvényhozásunknak gyöngye. Szükségtelen, ugy hiszem abból a csekély változtatást igénylő tanrendszert, a kötelezett tanórákat, az évi szorgalom idejét, az iskola belrendjét és nagyságát, a tanulók számának a tanerőhöz mért arányát — mint előnyöket kiemel nem. Ks mégis, mi ezen törvény érvényre emelkedésének haszna nyolc évi uralma alatt a felekezeti iskolákra vonatkozólag? Bizony, bizony nem sok. A legbuzgóbb s kötelességét luven teljesítő tanfelügyelő, inig egy-egy községben csak némileg is eléri célját, ugyancsak izzadhat, s küldheti rendeleteit akár vörös ironnal aláhúzva. A felekezeti csökönvösségnek sehogy sem tetszik az államnak alkalmatlankodása az oktatás ügy terén, mert tudja, hogy ebben van legfőbb hatalma s örök élete. Inkább teláldozza előbb mindenét, mint sem az oktatás ügyet kiadja kezéből. A törvény kényszerítő erejét az iskolába járásra nem alkalmazza. Nem megyek meszsze a példáért. Itt van városunk Ennek kebelében tán vau olyan felekezet, a melynek gyermekei szorgalmasan s kevés kivétellel járnak iskolába. De áltáljában városunkban az oktatás ügye nem lehet valami nagyon virágzó állapotban, midőn azt sem tudjuk, mennyi a tanköteles? Oktatás ügyünk silányságára csak egy példát hozok tel. Először, mig Veszprém vármegyében a lakosság 7l%-ka tud olvasni es írni, addig Pápa városában csak ö0°/

o« Tehát mig a megye a legjobbak közé tartozik, addig a város nagyon is középszerű. Másodszor biztos forrásból tudom . hogy az ismétlésre kötelezett tanoncoknak szinte 5*)% még most sem tud olvasni és irni. Tehát uem ismételni, de a tudás elemeit kell először elsajátítania. Ez ismétlésre kötelezett tanoncok 60°/

n pedig iparos inas. Hogyan lehessen most már abból értelmes, szakképzett s igy tehetős iparos, a ki 15 éves korában sem irni sem olvasni nem tud? Es mégis folyton panaszkodunk, hogy nincs virágzó iparunk és kereskedelmünk; holott nagy részben ennek mi magunk vagyunk okai. Az ismétlésre kötelezettek e roppant elmaradásából lehet kö vetkeztetnünk az elemi oktatás szegénységére is A mint értesültem, a tanfelügyelő szigorú fellépése folytán a városi hatóság most készít oktatás ügyünkről statistikai kimutatást. Az elmondott hátrányok mellett mennyi viszás van még az életben, melyet egyenesen a felekezeti oktatás sziil V sokszor két egymást szerető szív boldogságát keseríti meg. A kik egyébként egymásnak vannak teremtve, a felekezeti szükkeblüseg, melyet ' O' J a felekezetnek roszul értelmezett kalhechísinusából, hit- és erkölcstanából szívtak be, — nem engedi egyesülésöket. S ha igen, nagyon sokszor egymásnak szemére hányták felekezetiségíiket. Nem akarom itt elmondani azon jelzőket, mely Iyekkel egyik vallásfelekezet a másikat illeti. Mind egyiknek meg van a maga eklatans jelzője. Hogy mennyire foly be erre a felekezeti oktatás, nagyon könnyű átlátni. Belterjileg ezek a felekezeti oktatás hátrányai Kiilterjéröl a Statistik a fonalán lej ebb szólandok. (Folytatjuk). Még egyszer „Ama nevelő" úrnak. KII is csak röviden fogok válaszolni, minthogy (de nem: „miután," mert ez idóhatározó létére Csak egyszer is helytelenül cseréltetik föl az okkötó „minthogy"nyal: s azért a kétszeri helytelen föleserélés is bizonyosan error typi) jelzett cikkemben a dolog érdemére vonatkozólag annyit mondottam; a mennyit a magam eljárása végett Nevelő úrnak mondani elégnek tartottam. Megmondtam ugyanis, hogy én a törvény értelmében az alaptanokat mindig az egyes ásványok leírásánál adom elő, mivel a növendékek könnyebben fogják fel így, mintha azok külön paragraphusokhan jóval előre bocsáttatnak: tehát nem puszta tagadással válaszoltam, mint t. Nevelő úrnak állítani méltóztatott. A közelebb célhoz vezető tanmödot alkalmazó tanár pedig nem tektet nagy súlyt arra, vájjon kézi-könyvében a jegec- és természettani ismertető jelek legeiül vagy leghátul tárgyaltatnak-e? S ha Nevelő úr evvel ellenkező tanítási rendet követ: úgy valóságos lélekölő munkát végeztet tanítványaival még azon esetben is, ha használt tankönyvében az alapismeretek legeiül tárgy altatnak . . . KII igen is a legszükségesb alaptanokba kellő helyen vezettem be növendékeimet, s azért nevelő úrnak tényeken nem alapuló állításai s adatai uem valóknak tartamlók, mégha álarc alatt magára vállalta is a felelősséget valódiságukért (?). Különben, hogy mennyire tizenhárompróhás adatai voltak t. Nevelő úrnak, láttuk a szerkesztői útbaigazító megjegyzésekből is. Aztán az iga/, ügyben harcolónak miért álca alatt vitézkedni?.. Mi tehát a hiiiárból, mert benne sem voltunk, nem iparkodunk kimenekülni: azért egészen szükségtelen volt a t. közönséggel ránk epithetont kerestetni, He Nevelő úr. ki tökélytelen kritikájával oly „kudarcot és szégyent" vallott, mivel menti magát? Azzal, hogy „a legnagyobb (?) részben sajtóhibák folytán állott be az értelemzavar " Hát az ily eljárás aztán mily epithetont érdemel? . . . Lám, lám! Ón gúnyolva emlegeti a mi „bölcseségünketmi meg a „vicém pro vice" elvénél fogva e bölcs mentségére ráalkalmazhatiiók a latin mondást: „Se tacuisses, philosophus niansisses" . . Vajha az a szegény sajtó szólani tudna! mely ha olykor tán több kevesebb hibát ejt is; de bizonyára nem oly számtalan sokat , mint mennyit én Nevelő úrnak könnyedén papírra vetett bírálata érdemére nézve csak a legnagyából kijelöltem, hogy lássa, mikép a latin közmondás szerint „Nigra es! dicil cacabiis ollae" — vak veti világtalannak szemére, hogy nem lát. Mert Nevelő úrnak „érdem"-es cikkében nem annyira érteleinzavar állott be, mint nyelvtani helytelenségeinek egész halmaza, melyeknek kimutatása épen nem került kiizködésünkhc, azokat higye el Nevelő úr.

\alamire valógranuuatista is kitudta volna javítani. l)e bár „nyelvtan? ismereteink köpenyén" volna is egy vagy más hézag, még sem olyan „rongyolt" az, mint t. Nevelő úré, még ha Ön átvittérteményü kifejezésünket németre fordítja, vagy másikat nyelvtudománya (!) uiveau-ján incgcsodabogarazza is. A mi a „viszony banálló"-t illeti, ne örüljön N. úr oly nagyon, kéziratunkban más alakban küldetett nyomda alá; tessék csak illető helyen róla meggyőződni. A „kézi-könyv" stb, nagyon helyesen vannak írva, habár Nevelő úr nyelvtanának nem tetszenek is; — és minden, a nyelvtudomány niveau-ján álló grammatikából megtanulhatók. IIa t. Nevelő úr tőlem nyelvtani tanításokat elfogadni nem vonakodnék: akkor megsúgnám Önnek, hogy azok a jelzői, összeolvadási és kütviszonyban álló összetett szók még sovány iskolai tankönyvekben is előadatnak. A ki a | nyelvtudomány iiiveau-jáu állani képzeli magát, annak azt is tudnia kellene, hogy az i képzős mellékneveknek | ilyféle összeköttetése: államiérdek, istenitisztelet, vallá: siháború, kézikönyv stb. sem alakilag sem fogalmilag nem igazolható; a minthogy ezeket az alapos nyelv tudósok oly szabatosan és finomul meg is tudjak különböztetni és nem írják sem „kézi könyvnek.- sem „kézikönyvnek." valamint nem: vallási háborúnak vagy vallásiháborúnak, állami érdeknek vagy államiérdeknek. hanem írják vallásháborúnak, kezi-könyvnek stb.— Való igaz tehát, hogy „kézi-könyv" nyelvtanilag helyesen van cikkemben leírva. (Juud erat demonstrandum. De ezért már mcgiuterpellálom a t. sajtót, miért várakoztatta e magyarázatra mostanig a jó Nevelő urat; holott e szónak helyesírását már elsó cikkemben kifetettem ? „Legyen elég ebből ennyi" . . . Kjnye. be kár. hogy több nincs! . . . Biz isten még kisült volna, hogy t. Nevelő úrnak nyelvtudománya korát meghaladó színvonalon áll. A mi t. aesthetikus úrnak stílusomra (de nem: | „stylus," classiea-philologia. jőj bizonyságul! . .. vagy talán ez is sajtóhiba? . . . akkor — pardon ! . . .) tett megjegyzését illeti, arra csak azt mondom, hogy az — Ou ítélete, ki „dühtől szikrázó kifakadásokat kereken" 'szokott visszautasítani (Igy an kérem : müveit emberhez illő hang ez? . . . uem sérti-e a köztiszteletet is?... hiszen még csak egy fokkal fölebb, s oly ildomosán fogott hangzani: „veszettségtől tajtékzó kifakadásait" stb. Az ily irmodor aztán mindenesetre a legkedvezőbb (???) színben tünteti fel kritikus úrnak aesthetikai ismereteit. No de én édes Nevelő úrnak a lázas ingerültség hatása alatt szülemlett illetlenségét megbocsátom. Azonban záradékul arra figyelmeztetem, hogyha máskor kritizálni akar, előbb vessen számot szellemi készletével: „Uuid valeant liumeri, quid ferre reciisent." . . . Mert a ' „vicém pro vice" elve a sajtóban mindig érvényesíttetni szokott." kecskés Miliú/y polg. hőtan. tan. Különfélék. — A tiatal Szemlaki gróf?— velem — soh se botlottunk eddig egymás útjába -s hol van? — Künn vár a kapu előtt V — A kapú előtt — s te künn várakoztattad. — Bizony jó soká, vár már más tél órája. Be is akart jönni; de a Caró nem engedte és igy csak türelemre kellett magát adnia. llorki bácsi hamar összeigazította magát. Oktondi, hisz az nem illik, költöttéi volna tel — feddé Pált s kisietett. — Majd bizony mormogá ez utána, - többre becsülöm egy órányi alvását nagy jó uramnak, sem mint az üres csaesogást, a mit az úrti fog elinondokálui. (Knlvtal|iik.) Kgy társas kirándulás élményei. (II. folytatás). Kgy helyütt hosszasan párhuzamosan haladó nyomot, illetőleg \ágá>t találtunk. Hogy miféle szekér s hány ezer. vagy legalább száz év előtt hagyta ezt hátra — mint jámbor vezetőink regélék — ki tudná kitalálni ? Más helyütt a legszebben parkírozott kert terült el kauyargó ösvényeivel. Mikor és mi virágok díszítették ezt? A virágok cseppek, — s a sok csepp századok alatt óriási pyramisokal állít elő. . . . A nagy templomban előre tett figyelmeztetés után pisztolyt pattantottunk el. Azt vélte volna az ember, hogy az ég szakadt le óriási robbanással . . . mig a távolhói a megzavart csend nyögve, sóhajtva panaszkodott a mindenüvé betolakodó ember által való niegzavartatasa miatt. Kii e hatást másodszor, rövid idő alatt ki uem bírtam volna . . . He midőn a kis templomban a Hymnus zengett le meghatott ajkainkról, mintha a földalatti manók is kiengesztelődtek volna : oly kellemes, zűrzavaros, mégis öszhaugzó akkordokban feleltek viszsza a neve szerént kegyeletes hely falai és boltozata. Kinevezték egy tágas, de nem imposaiis részét bálteremnek. V meglehetősen egyenletes talajt meghintették fövenynyel. Padokat, asztalokat állítottak bele. Nagy költséggel táncmulatságot szándékoztak benn rendezni. De a mulatság sehogy sem akart sikerülni. A talaj felvizesedett. Az asztalok, padok kídőledeztek használat nélkül . . . Mintha mind azt akarnák ezzel mondani „Kmber! legalább mulatságaiddal hagyj nekünk békét!" Valóban nem is arra való hely ez! lile imádkozni, vagy megörülni jöhet valaki; de mulatni . . . nem! Felmásztunk a sinai hegyre . . . talán Mózes sem nagyobb szorongások közt valaha, midőn a tizparancs átvételére felhivatott, mint én e mélységben, — lud ép oly természetellenes a magasra emelkedés, mini közvetlen testi értelemben az istennel érintkezés. Oe mi ez mind a paradicsomaim/, képest ? Ide az ut a purgatoriuinon keresztül vezet. Nem veszélyes, de annál gyötröbb. közel félóráig tart; de ezen idő alatt alig lehet annyira kiegyenesedni, inig az ember a fáklya füsttől bűzhödt, földalatti nedves helyen egy kis lélckzetet vehet. Sok helyütt csak négy kézláb csúszva, majd mászva haladhattunk. I)e midőn fáradalmaink után végre a lág üreg kitárult előttünk \dám, Kva. kain, Abel, a jó és rosz tudásának fája stb. óriási cseppkő-oszlopaival — melyekkel szemben ép oly törpéknek éreztük magunkat, mint akár ha az általok jelképezett ek ezerévek múlva a maguk valóságában jelentek volna meg előttünk valami büerö által előidézve, — ledőlt témplomával. melynek harangjai ütésre oly különös audalítólag csalogatnak harmonikus csábhangjaikkal , hogy az ember alig bír lábain állva maradni a nélkül, hogy térdre ne borulna e felséges alkotás előtt ....; tovább félig összedőlt orgonájával, az orgonájában tökéletes síp szerkezettel — s mindenek felett óriás magasságban beláthatatlan boltozatával... A hatás, melyet ezeknek mintegy negyed óráig álmélkodva szemlélése keltett mindannyiunkban •—örökké felejthetleu marad. — Mintegy három óráig baiiaiigottunk a Baradla mélyében. Némelyek óhajtottak átmenni még az új ágba — mely maga egészen behatolva, 11 órát v esz igénybe, - de miután fogalmat — több izben látogatók véleménye alapján — a paradicsomban latotlak után szereztünk magunknak, s a kirándulásra szánt időnk letelőben volt: kijöttünk. t Folytatjuk. > — Holnap húsvét napja, a keresztyének legnagyobb ünnepeinek egyike, a felvilágosodás és szabad eszmék diadalának s örökéletének ünnepe. Legyen ez mindnyájunknak igazi husvétunk ! — A pápai ismeretterjesztő egylet által az 187 '„ évre igéit felolvasások — Kecskés Mihály tanár s vendégnek „A nőnevelés hiányairól" tartandó értekezése s az elnöki zárszó állal fognak bevégeztetni. Kzeknek meghallgatására szíves tisztelettel meghívja — az egy let nevében - az igen t. közönséget 1870 april 17-ére, húsvét másodnapján délután 5 órára a városház nagytermébe. Pápa ápril 10. 1870. Váli Ferenc elnök. — A kertészet ügyének nemzetgazdászati jelentőségét és az emberi életre üdvös befolyását beismert amerikaiak évenként egy napot, april 15-ét, a kertipar ünnepének szentelik, — mely alkalommal a férfiak és nök kicsinye és nagyja, a szegény napszámos és a milliomos bankár csak is egyedül fatenyésztéssel és másnemű kertészkedéssel foglalkozik, K napon ott minden más egyebet tenni tilos. A régi görögök is april közepén tartották a szépség és szeretet istenének, Venusnak ünnepeit, rózsákkal koszorúzván meg fejeiket. Siessünk mi is az éltető szabad természetbe, hogy lelkünk — Tompaként—táplálékát a jó, a nem mérges természetből vegye; és a hálás természettel foglalkozva felejthessük az emberek kigyómarásait. Kertészkedjünk! — A P á p a v á r o s i j ó t é k o n y n ó e g y I e t által, az árvíz károsultak részére Tisza Kálmán belügy minister úr Ö Nagy méltóságához felküldött 550 forint segélyösszeghez járultak továbbá : Duchon Iván Ift, Rácz Ferenc 20 kr, Kettly György 20 kr, Kpsteiu József 20 kr, Berg er Mónié ft. Farkas Dezsöué 00 kr, valaki 20 kr. Szente Márti 12 kr. Keskeny Anna 12 kr. Bökenberg Rozália 8 kr. Böröez Ferenené 4 kr, (ioldsehinid Jakab 30 kr, Hader József 20 kr. Szilva János HO kr. Szám István 4 kr, Szekeresné 2 kr. Gazdeg Jánnsné 20 kr. Kocsis Károly 10 kr, Pelek Józsefne 0 kr. Ilekeuaszt Karol 0 kr," Pados Mihalyné 4 kr. Madarász Árpád 30 kr. Kovács Rozi 20 kr, özv. Rátli Jánosnc 50 kr, Pál Imre ft. Fittéi Ignác 10 kr, Krámáriié 10 kr, Szebauer Jánnsné I ft, Szebauer Mari 40 kr, Gans Mari 10 kr. Marton Fülöp 10 kr, Dreisiger Karol 1 ft, Kohn Fáni 10 kr. Cziller N. 10 kr, Kdelényi Józsefne 40 kr. Bíró Káról 20 kr, Lövvy Adolfné 10 kr, Schwarz Rozi 10 kr, Ópéczy Jánosiié I ft. Kovács Istvánné 1 ft, Schlesinger Mórné 1 ft. Vágó József 10 kr. Spuller József 8 kr, Söpfné 40 kr, Löbl Salamon 20 kr, Schlesinger Rozi 30 kr, Reichenfeld Lipót 40 kr, Vel-