Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-04-08

III. évfolyam. 15. s/ám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony iiőeo*vlet- az isiníMetteijesztőegrlet. kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Merem"-eirvlet UM "3T 33, A !;

(|I -zellemi re>z.ét illető közlemények i s/orlíOs/lo l;l —fii I \nna-lér 1 2 1

1». sz. a küldendők. Klőíizeté-i és hirdetési díjak, felszőllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott YVa.jílit-« Ivái'ol úr könyvkereskedésébe: ii)f'!»veliázzal -zeniben, intézendök. i

9ápa. tavas/hó Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. egy íven. ÍjijiliildjiloiiDs s felelős szerkesztő I». S/.al>ó I\.ái*ol. I^lölizetóí-ii <1 í.j a Ív I Egy évre C fr. Félévre :» fr. Negyedévre 1 Ir. ;>0 kr. A llirdetési díjak térfogat szerintszámítatnak: 1 8Q eentim. ín kr, ŐOQ eentnneterért 5U kr, 70Q eentimeterért 70 kr, HiOQ eentim. I trt, 1 ?>(»• centim. 1 frt 10 kr, 200Q centim. 1 ft. i XI» kr, r.OOQ c Tiliin. 2 Irt. -1(1 kr, 100G centim. ."» frt. A közbeeső I térfog; toknál a következő magasabb fok díjjá számítatik. líélyegdij mindig külön lizctciuló. A lanfeliigvelel hazánkban. C?» I. tanfelügyelői inlézmény hosszal»!) idő óla 'X töhholdalu megtámadásnak van kitéve. Azt . mondják, hogy ..sokha kerül, s haszonnal nem jár: lehal le vele!** Tagadhatatlan, hogv az az intézménv. melv saját emberei részéről, ily komoly támadást egészen agyonhallgat, nem bir életképességgel, vagy pedig nem azon nemzet körébe való, melynek földjébe ültették. De vessünk számot! Azt tudjuk, hogy a magyar állam pénztára kong az ürességtől, s hogy azon csapások után. melyekel a sors sujlolö keze íl álló esztendőn ;il oly ismételten majd a krach majd a rozsda, majd a legújabban pusztító árviz képében reánk méri. Icgkischhkc reményünk sem lehet pénz\iszonyaink javulására. Szóval odajutottunk. hog\ az országos költségvetésbe nem ártana még a krajcárokat is fölvennünk, s a törvényhozó lesl kél házának ezekről is. számolunk szigorúan. Deficitünket (íiczy a mull évre '21 millióra praeliminalla s lelt belőle Ií4. Tehát 1!í-mal több. Széli Kaiman számította H-ra, s félő. hogy l-szer S lesz belőle! A törvényszékeket redukálták 20-szal s még redukálják t évben. A pénzügyigazgaloságokal redukálták 2-vel s még redukálják tovább. A postái öszszcolvasztják a távirdákkal — ahol n viszonyok megengedik. Pedig ezek az intézmények — ha fennmaradnak — talán több hasznol hajtanának az iigybajosoknak, mini a tanfelügyelői inlézmény. mely — mint mondják — olyan mini a szenteli viz. azzal az egy különbséggel, hogy mig a szentelt viz nem árt, addig a tanfelügyelői inlézmény százezerekkel növeli Ínséggel küzdő hazánk deficitjét. Midőn államháztartásunk képéi nem láttam oly ijesztőnek, mint ma — megvallom — magam is barátja valék a tanfelügyelői intézménynek, s talán még mai nap is barátja lennék, ha nem tudnám: ,.minő szakferliak** a mi esküdtek s táblabirákból lelt tanfelügyelőink!** Boldogult Eölvösünk azt hitte, hogy a tanfelügyelőnél nem kivánlalik a szakismeret, hanem csak egy kis iigyszerclel. Mennyiben voll igaza, láljuk az eredményből. Minden jel oda mutat, hogy e kérdési nem szabad levenni a sajtónak a napirendről. E kérdéssel jobbra, vagy balra, de valahára liszlába kell jönnünk. Mert ha csakugyan alaposok a tanfelügyelői intézmény ellen felhozott vádak, lehetetlen. hogy az állam érintetlenül hagyja vagy fennállás, vagy lényeges átalakítás tekintetében akkor, midőn a kincstár sanyarú helyzetére való ; tekintetből minden legkisebbke kiadási be kell az államnak szüntetnie, ha az haszonnal nem jár. Kégi dolog, hogy mióta parliamenli rendszerrel élünk, az idegen földön tenyésző inlézmények majmolása bizonyos mániává fejlődött ki nálunk. Indultunk idegen nemzetek olv intézményei után. melyek a magyar ember természetével meg nem egyeznek, melyek sokba kerülnek, s haszonnal nem igen járnak. Kimentünk Sveiczba. Hollandba, elhoztuk onnan a tanfelügyelői inlézmény t, meg nem gondolva, hogy mig olt az elélek helyén vannak, meri vannak rá való emberek, s mert lelik miből, addig nálunk ugyanazon iutézménv a tanítók szánandó helvzete mellett nem egyéb fényűzésnél, tudván, hogy ha hajt is ez uj ültetvény valamicske hasznot, azt nem a tanfelügyelőknek, de az illető tanítók s megyei halóságok ügyszeretetének köszönhetjük, kikel igen könnyű egv fáradság a tanfelügyelőknek utasítani, illetőleg megkeresni egy tábla, egy iskolapad beszerzésére, egy ablak kijavítására, egy duez kidobatására, vagy az iskolaföld kipadlózására slb. Hogy azonban e megkeresések megérik-e ama százezerekei, rectius milliókat, miket csak étidig is áldoztunk ez intézményre, arra feleljen mindenki önmagának. Ellenkezőleg fordítottuk volna amaz összegekel a szegény tanítok siralmas helyzetének, fizetésének jobbítására, inosl sokkal büszkébben mulathatnánk elemi tanügyünkre— tanfelügyelet nélkül — mint lanf e I ii g y e 1 e t 111 ellett emígy *)! Szerényt Emire. *) tijőri cikkezőnk minden állításait nem irjuk ugyan alá de mert sok igazságot mond el, közöljük e cikkeit. A tanfelügyelet itt és ott kisebb eredményének oka a legtöbb esetben nem a felügyelői egyénekben, hanem fajunknak csukönös tapadásában a múlthoz és taniii;\ iránti határtalan érdekeletlenségében állott. Szerk. lfr,J 'A *vr y ,.r J /

fV IIX.IOTOUT UAI..AI. I. ^ őlőtlem a villamos égbolt. Alattam zúgó tengerár, A bős-/, \ ihar, mint könny ii pelyhet. Sajkám olyan ié*r hányja már. Vb, megvakít a villám lenye. Ml ís tanullak izmaim. Mint küzdeiiék ki gyózedclmet Az ár diihön^ó habjain? i Az árba \<lein evezőmet. Ks összetexe két karom, liölesekhez illó nyugalommal Magam sorsomnak átadom. II. Piszkosan tajtékzó habokba Nyugodtan eltemetkezem. Mélyen a tengerár alá majd Leszállok én szép csendesen. S ha elcsüggedted igy leérek, Az iszap gyengéden ölel. l'ndok piócák, ronda férgek Kúsznak majd tagjaimra fel. S mig elcsigázott testem vérén A ronda had élvet talál. Ilám tét álmomban észrevétlen .Ion a nem rettegett halál. III. Nem, még se, még se; — hisz még érez Karomban a feszült ideg; Szenvedő szív csalárd reménye. Mért volna tőled válni meg?! Olt messze még a láthatáron Vezérlő fény ragy og felém. Klóré hát, az evezőre! Ott száraz földet érek én. Vagy összezúz a vész haragja. Az ár sziklára vet, lehet; De ronda férgek háborít lan \e szívják még se véremet! I' a p k á I m á n. llorki bácsi. — Korraji. — Irta Belányi Ferenc, (f.. folytatás). llorki bácsi fejét vakarta. Se neki, so Pál szolgának soha olyan esete nem volt, hogy lázban lettek volna, s nem lettek volna eszüknél, hacsak a bakator — 110, de akkor egy kis alvás helyre szokta hozni a bajt. Azt azonban tudta, hogy itt ilyen orvosság nem segit. Bepillantott az ajtón, Ott ült a szép nö az ágyban és merően, de kérő pillantással vetette reá szemeit. — Az is üldöz, — kiáltá, — mindenütt üldöznek, elakarják rabolni becsületemet — óh és nincs ! senki, a ki megvédené. Zsuzsa asszonynak oda kellett ugrani s öt gyengéden visszaeröszakolni a párnák közé. Egy új borongatás kissé megnyugtatá és a gazdasszony visszatérhetett az ajtóhoz, hol ura elképedve állt, nem tudván, mit csinálni. -- No Zsuzsa asszony, mittevük legyünk — kérdő. — Bizony nagy jó uram, felser nélkül nem fog menni, — mondá az öreg asszony sóhajtva, — még pedig legalább is városi kell, ha nem valami doktor. llorki bácsi öklével csapott homlokára. Hisz neki is juthatott volna eszébe, még pedig a székváros nein leven messze, jó orvos is volt bővében. Hja, de ha neki sohase volt baja, soha se kellett orvos. Ott hagyta Zsuzsa asszonyt, ki látván, hogy ura tudja, mit tegyen, visszatért ápoltjához ; llorki 1 bácsi pedig megrázta Pál szolgát s ugy kizavarta I álmaiból, hogy legalább is azt hitte, hogy a fedcl i ég fölöttük. —- Menj, fogass be, eredj a városba és hozd ki az orvost, hanem a javából ám, — rivalt reá az ura. — Orvos — az doktor úgy-e ? — kérdé Pál szolga, ki csak lassan tért eszéhez— megvek, megyek. Í5