Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-02-19
ff vi reform kérdéseink korszerű megoldása, a tanítókar anyagi és társadalmi helyzetének megoldásával a legszorosabb kapcsolatban van: vagyis világosabban szólva, tanügyünk óhajtott felvirágzása, iskoláink állapotainak gyökeres javulása esak akkor lép ki az óhajtások sorából: ha tanügyi kormányzatunk elemi ágának vezetése, magokra a tanítókra bizatik: s a népiskolák tanítói legalább annyi önállóságot, testületi jogot nyernek, mint a közép és felsőbb iskolák tanárai.— Az ügyvédi karnak van k a m rá j a : az ipar emberei iparegyesületeik által védik jogaikat: a jogállamban egyedül a tanítói kar van azon mostoha helyzetben. hogy felette idegen testületek gyakorolnak bíráskodási jogot. Nehéz, az igaz. a meggyőződéssé csontosodott avas eszmékkel egvszcrrc szakítani: de a sajtó egyik nemes feladata épen az. hogy az uj eszmék útját egyengesse, azokat az emberekkel megkedveltesse.— Egy ily eszme a tanítók e m a n ci p a t i ój á na k kérdése is : melv szerintünk abban állana egvelöre. hogy a tanítók is mind az egyházban, mind a társadalomban önálló testületi jogot nyernének: kisebb ügyekben s hivatalos kérdésekben magok intézkednének. s mind a felekezeti, mind a községi iskolákban vége lenne azon iszonyú gyámságnak. mely alatt most a tanítók nyögnek: mely gyámkodás csak a gyermekeknél lehet célszerű: de nagy korú emberben az önérzetet teljesen megfojtja: a haladásra teremtett szellem szárnyait kitépi: s szolgákat képes ugyan teremteni, de ónálló, szabad polgárokat államtisztviselőket, iskolatanitókat soha í I 'eres zlcny> -Iános. A Magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesülete érdekében. ív. A magyar földbirtokosuknak tehát az eddiginél több és olcsóbb hitelű van szüksége s minden áron oda kell törekedni, hogy ez ki is elégítessék. Az mindenki előtt világos, hogy a földbirtokos hitelszükségletén csak a földbirtokhoz illő hitelmódozat segíthet, tehát a magyar nemzeti bank — ha rövid idü alatt létcaül is — esoomptc, lombard s t b. üzletével, csekély segélyére lesz a tóldhitclnek, s ha jelzálogi osztályt alapítana is, az csak a nagybirtokosok, nem pedig a kisbirtokosok tömege által lenne felhasználható. Pedig e kisbirtokéo J sok teszik hazánk lakosságának legnagyobb részét. Keleti Károly kimutatása szerint Magyarországon és Erdélyben vau kisbirtok (5-30 holdas) 2,348,110 és kis közép birtok (30-2U0 holdasj 118,981. Öszszes terjedelmük pedig 21 millió 707,holdat tesz. Ennek hitelszükségletének kielégítésére a most létező földhitelintézet sem nem alkalmas, sem nem elegendő ! Azért a kisbirtokosok hitelszükségletének kielégítésére csak oly intézmény mutatkozik ajánlatosnak, mely a külföldi tőkéket hazánkba vonja, a belföldi tőkék minden elemét a földbirtok felé fordítja, kevés költséggel oly szervezetet képes előállítani, mely az ország minden vidékén biztosan miiködik, 5 mely központjában ugy, mint elágozásában nem puszta üzleti célból indul ki, hanem erkölcsi alapon állván a hazafiság és emberiség szempontjait is tekintetbe veszi. Ezen szempontok és elvek tekintetbevételével és méltatásával alakult ezelőtt két évvel Budapesten a ,,kisbirtokosok földhitelintézete." De mert ez intézet nem részesült eddig, sem a kormány és törvényhozás, sem a tőkepénzesek és jobb módú polgárok részéről kellő pártolásban : más oldalról nem létesíthetett oly szervezetet, melv által az összes kisbirtokos osztályt átölelve, a megtakarítás folytán előállítható kisebb tökéket épen a kisbirtokosok javára felhasználhatta volna: esek kevéssé volt képes megfelelni feladatának. L'gyauis ezen intézetnél 1873. év február 20-dikától fogva 1875. év január 15 kéi ( r bcadatott 6799 darab 100-1000 forint hitelére O jéig terjedő kölcsönkérvény, mellyik kielégítésére öszszesen 3,206,200 forint kívántatott volna. Engcdélveztetctt 750 kölcsön, 295,900 fortal; elutasíttátott vagy eredménytelen várakozás után visszavonatott 929 kérvény, 146,300 forint igénynyel. Engcdélyezhctünck találtatott, de pénzalap hiányában meg nem szavaztathatott 5090 kölcsön 2,32S,3o0 forinttal. Ezen számok kézzelfoghatólag bizonyítják, mily nagy összeg pénzzel és mily erővel, mily általános részvéttel és pártfogással kellene találkozni azon pénzintézetnek, mely a magyar kisbirtokosok hitelszükségletét csak némileg is kiakarná elégíteni, és az általánosan elterjedt uzsorának országszerte való megszüntetését akarná biztosan eszközölni. Egy ily nagyfontosságú, kizárólag töldmüvelési érdekeknek szolgáló hitelszervezőt létrehozását tűzte ki magának célul azon nagynevű, önzetlen hazafiakból álló bizottság, mely a ,,magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesülete" létrejölietésc érdekében, „létesítő bizottság" neve alatt, az ország minden részében jelenleg megindult mozgalmat kezdem én v ezt c. E létesítő bizottság, a hírlapokban közzé tette a felállítandó egyesület alapszabályait, emlékiratot intézett a kormányhoz és országgyűléshez, kifejté azokban nézeteit arra nézve, mily segélyt pártfogást és kedvezményeket kíván és várhat a magyar kisbirtokosság hitelszervezésc érdekében az államtól. Nem célunk itt az egyesület alapszabályait részletesen ismertetni, de kötelességünk főbb elveit röviden érinteni : hogy kitűnjék azoknak előnye, minden, a hazai kisföldbirtokosok hitelének kielégítése céljából javaslatba hozott más tervezetek ellenében. A tervezett egyesületnek egyik nagy előnye az, hogy egy állandó központtal bír, mely működését az ország minden részeibe kiterjeszti, oly képen, hogy a vidékenként felállítandó számtalan előleg egyleteket maga alatt egyesíti, a kölcsönöket ö ; szavazza meg, a zálogleveleket ö bocsátja ki és áruí sítja el, az egyesületet harmadik személy irányában jő képviseli; mi által az egylet záloglevelei iránt nagyobb bizalmat költvén, nekik terjedtebb piacot biztosít. Sokszor volt már nálunk javaslatba hozva, hogy megyénként alakítassanak földhitelegyesüJetek és pedig javasoltatott, ez azon szempontból, hogy a megye rendelkezése alatt folytonosan vannak árva, útépítési, felkelési, rabtartási stb. alapok és pénzek, melyek az ily hitelintézeteknél felhasználhatók volnának a hitelnek minél nagyobb mértékben való kielégítésére, még ha az intézet a közönség részéről nem táraogattatnék is. Az ilv uiesryei intézetek ha íclálli»atnának, nem mondható, hogy helyes kezelés mellett a földbirtokos osztálynak némileg előnyére ne szolgálnának. De az könnyen belátható, hogy ha záloglevél gazdaságot vinnének, zálogleveleiket soha nem értékesíthetnék ugy. mint értékesítheti azt, egy országos intézet. Nem volnának képesek ezt tenni azon okból, mivel a külföldi töke soha sem fordulna ily vidéki intézetek záloglevelei felé, — s mivel 60—80 intézet záloglevele levén forgalomban ugyanazon piacon, egymásnak árfolyamát folytonosan rontaná. — Egy országosan szervezett egyesületnél azonban mind a külföldi töke megnyerhető, mind a verseny el van kerülve, s igy a záloglevelek magasabb árfolyamot nyernek. Fontos szempont a vidéki intézetek ellenében az országos egyesület előnyeinek megítélésénél az is, hogy az országos egyesület a kormány részéről könnyen részesíthető szabadalmakban, kiváltságokban, pénz és kölcsön segélyekben, uicrt létezik egy központi szerv, mely az alkudozásokat vezeti, a felelősséget elvállalja; uiíg ellenben a sok apró egyleteknek más igényeik, más céljaik, az üzlet természetéről más fogalmaik, a felelőség vállalásáról másvéleuiénycik levén, a kormány és állam általi segélyezés rájuk nézve majd nem lehetetlenné válik. I iszonrálasz S r S-rtek a Pápai Lapok ti. számában adoll válaszára. Kérjük t. szerkesztő urat becses lapjában ezt még a köz rend és csend fentartása érdekében adui. Kijelenijük . hogy ez ügyben többé nem alkalmatlankodunk. A szednek fejére ütöttünk, midőn ,s + s kibivasára válaszoltunk. \em tudtuk, csak gyanítottuk, hogy ki az. ki azon álca alá rejtözék, gyauításimk igaz lett. Oly egyéniség, kit különben tisztelünk, hanem kotnyeleskedéseért sző nélkül hagynunk nem lehetett, l'jabbau is elmondjuk, hogy a rendészéiről fogalma sincs. t* , mégis a rendészetet rója. O theoriticus ember, — pedig theoria sine praxi nil valet. — Különben ha oly tudományos embernek tartja magát, tanuljon latinul is jobban. K mondatocskánál „Legyen igazság vagy veszzetni, de sasospapirou is nyugtatták az embernek ; a dohányt nem a pajtából lehetett luzatni, hanem a .,K. K. Tabaktrafik*-ból s még a papíron is, mibe csomagolva volt, felül is, alól is, ott ragyogott a két-1 fejű sas. Bizony ily időben nem volt csoda, hogy ha olyan vaslejü ember, mint a milyennek Horkit j gyermekkorától fogva ismerték, élt azon jogával, melylyel mindenki otthon bir, hogy elzárta magát azon benyomások elöl, melyek előtte kellemetlenek voltak. De változtak az idők; J 86 l-ben felvillant egy j percre, IS07 óta állandóan virul a szabadság derű- : jc ; hanem ekkor Ilorki bácsi azt, mit eddig elvből j tett, folytatta megszokásból. Már megint a megye j szinét hordták a sorompók; az adót ugyan továbbra is kellett fizetni, hanem magyar volt az adó cédula, a finánc sipkájára magyar cimert ragasztottak, a dohányt is szabad volt kis mennyiségben olcsó pén-1 zért saját hasznára termelni. Nem mondhatni, hogy mindez ne esett volna jól Ilorki bácsinak, nem tartozott ö azok közé, kik többet kívántak, mint a pillanat nyújthatott. — Mint müveit s könyveiben folyton búvárkodó ember örvendett is a haladáson, melynek szeretett hazája elébe nézett; hanem arra, hogy ö birtokát elhagyja, j nem birta senki. — Kincs mit keresnem odakünn — szokta az ily uógatá9okra felelni - az egyetlen, a mi kihozna még a kapumon, hazáin volna, annak pedig nem tudok már szolgálni. Azon idő alatt, hogy bezárko: zódtam, nagyot lépett a világ, öreg vagyok, sem hogy utolérhetném. Más érdek pedig nem köt a világhoz ; meg van a mim kell, — akik reám akarO ' O inak gondolni, azok jöjjenek hozzám, s ha szeretnek, elfognak jönni, a nélkül, hogy látogatásukat vissza adjam. Itthon maradásomnak egy nagy előnye van, csak azt látom, kit és mit akarok, — azt hallom, mi Ínyemre vau, s ha valamibe botlom, csak a magam hibája, mért nem kerültem egy kicsit. Igy Ilorki bácsi megmaradt curiája udvarán belül, s miután az elzárkózottság minden embergyülölet nélkül is elidegenít, csak kevés kereste föl. A legtöbb bolondnak nyilvánította és kerülte, ugy hogy a vidék népsége, melynek csak öregjei emlékeztek arra, hogy Ilorki bácsit látták volna, némi rémülettel haladtak el a magas falakkal körülvett urilak mellett, melyről, a mit tudtak, csak hallomásból tudhatták ; mert még az udvarba sem volt szabad belépni másnak, mint olyannak, kinek az úr, az inas és mindenes és a komondorok megengedték. E komondorok, melyek igen szép számban népesítették az udvart és urukkal azon tulajdonságban osztozkodtak, hogy kijárok nem voltak, nélkülözhetleuné tették a lakatot a kapun ; mert ezek csak azon kevés embert bocsátották be, kinek az uruk szükségből vagv hajlamból ajtót nyittatni engedett. A többinek akár kaputos, akár pór lett legyen az, csak egy lépést kellett tenni, a kapun belülre, hogy reárolianjanak. Ha azután gyorsan ki nem osont, vége volt; — nem egy vándorlegény járta meg igy ! s tolvaj nem is mutatkozott; azok birnak tájékozottsággal az ilv dolgokban. ~ ö J O A másik Cerberus, ki vigyázatban vetekedett a komondorokkal, volt az öreg Pál, egy, már Ilorki bácsira is atyjáról származott vén inas, kit még az öreg ur életében is mindenki öreg Pálnak nevezett ; kiről senki, de ö maga sem tudta megmondani, hány éves ; hanem azért erőben, egészségben föltűnt s éber szemekkel bírt, hogy kettőjük, ura és maga helyett is látott. O volt a minden a háznál. A gazdaságot, mely állott vagy ezer holdból és melyet egy ispán kezelt a kellő személyzettel, ö ellenőrizte : s azt mindenki elismerte, hogy az öreg Pál mellett nem lehet a Horki bácsit megkopasztani. A kinek valami baja volt, az öreg Pálhoz fordult, — az megbeszélte az ügyet urával s kiadta a végzést, mint ha maga intézkednék s annak, ki ez ellen panaszkodni mert az úrnál —Pál mindég beeresztette a panaszost — annak jobb volt mindjárt összeszedni sátorfáját, mert az úrnak erre nem volt egyéb válasza. — Hát nem tetszik, jó, majd Pál más egyén után fog uézni.
