Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-12-30

III, évfolyam. 53. szám W" Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „Mercur

u-effvlet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő Pápa. december 30. lakására: Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszólamlások, W a j cl 1 t S á r o 1 >' könyvkereskedésébe, megyeházzal sz»mben , intézendők. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, cffv íven. Előfizetési díjak: Egy évre G fr. Félévre 5 ír. Negyedévre 1 tr 50 kr. A hirdetésidíjak térfogat szerintszámítatnak: 18Q eentim. 20 kr, 50Q eenlimeterért 50 kr, 7UQ eenlimeterért 70 kr, 100D centim. J frt, I50Q centim, t frt 10 kr, 200Q centim. 1 ft, 80 kr, 300Q eentim. 2 frt, 40 kr, Í0(»n centim, ő frt. A közbeeső térfog;toknál a következő magasabb fok díjjá számitatik. Bélvegdij mindig kiilön tizetemlő. Felelős szerkesztő: Füredi Allíill. Km du: Wajdits Ivárol>

r. a A p a I LAP /1 -dik évfolyamára. T. n. érdemű közönség! 0 K u A „Pápai Lapok" jövő 1877-dik évben pályafutásuknak negyedik évfolyamába lépnek. Lnpnnk jelen számával az ez évi folyamot bezárjuk, mely alkalommal vessünk rövid pillantást a múltra és szóljunk némit a jövőről. Lapunk nem oly régen áll fönn; de fönállásának tartama alatt számos jelét adta életrevalóságának. — Tekintsük csak az emberszeretet és közjólét előmozdítására törekvő egyleteinket; ezek közül a legtöbbnek megalapítására az impulsust — mondhatni, legnagyobb részben — lapunk adta. Több rendezetlen kérdés lapunkban kifejtett eszmecsere folytán lőn megoldva; ostorozta a visszaéléseket, megrótta a hanyagságokat. Az eddig követett elvek mellett fogunk küzdeni a jövőben is. Mindig városunk és vidéke érdekeinek javát tartamijuk szem előtt, s ennek előmozdítása leend törekvésünk fő célja. Kiváló gondot fordítunk arra. hogy az irodalom pártolása terjedjen; iparkodni fogunk a sajtó utján munkára buzdító, lelkesítő és erkölcsnem esítő müveket a nép kezébe szolgáltatni, hogy igy megóvassék a gombaként szaporodó és tenyésző lelketlen irodalmi kufároktól, kik hangzatos cimek és olcsó ár melleit rászedik azt s megmételyezik erkölcseit. A megyei és városi hatóságok tanácskozási termeiből s a városunkban létező egyletek körében felmerülő mozzanatokról hti és pontos közleményeket hozunk. Súlyt fektetünk a nevelésügyének előmozdítására, melynek érdekében eddig is nagy figyelmet fejtettünk ki. Különös gondot fordítunk továbbá arra is, hogy lapunk tárcája érdekes és változatos legyen. E végből közlünk ismertető cikkeket a tudomány minden ágából; hozni fogunk rövidebb elbeszéléseket és költeményeket. - Végül tekintettel leszünk a hirek rovatára s arra fogunk törekedni, hogy városunk és vidéke területén felmerülő nevezetesebb események mielőbb a közönség tudomására jussanak. Ez igéretünk a jövőre, melynek előrebocsátása után a „Pápai Lapok

u-at a n. é. közönség becses pártfogásába ajánljuk s egyszersmind felkérjük elvbarátinkat, hogy ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Az előfizetési ár a régi marad: egész évre ti Irt, félévre J Irt, negyedévre 1 Irt 50 kr. Hogy a szétküldésben hiba ne törté n j é k, k é r j ii k az előfizetési pénzeket lap u n k ki a d ó -hivatal á b a (Wajdits Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben) minél el ö b b b e k ii 1 d e n i. A „Pápai Lapok" szerkesztősége. r MINDEN PALYA MAGASZTOS . . . i II de II pálya magasztos, ha rajt" az igazság — Mint üde harmat után, kinyílik a virág:; 11a rajta, mint fénysugár melegítő keblén Felsarjad s dúsan terein boldogító erény. Minden pálya magasztos, ha rajt' a becsület Mint világító torony tántorítlan vezet; 11a rajta a szabadság ölelő kezével Megfog, midőn gyenge vagy ; s te el nem eshetel. — Ha a bünbilincs helyett zeng örömnek hangja, •S ha az élet tengere változik viharra Te az erkölcs hajóján rendületlen megülsz. Partra jutván, a jóért lelkesülten hevülsz. Ily pályát adj Istenem, ily pályát adj nekem. Ily pályáért esd imám s reppen hozzád szivem!.. Ugy még most is megállok az élet tengerén, S boldog nyugalmat lelek a kebel mélységén! Üisk a v K á I mán. Akit még az Isten is megvetett. (Hegényes elbeszélés). Irta: Gajmossy -lános Iván. III. Rész. 3. Szomorú raló. fi7. folytatás.) Amint Artliúrral kocsiba ült, a kocsi egyenesen Völgytelekre vitte őket, hol a faluhoz közel egy csalit mellett megállott. Arthur kebléből kis sipot vett elé, mit a vadászok szoktak használni, hogy egymásnak messzi röl jelt adjanak. Megfújta a sipot, s visító hangja a távol sziklák falán törött meg, megzavarva az éj csendjét. Kevés idő múlva hasonló sipjel felett, melyre úgy látszott, Arthúr számított. — Na tehát mégis szerencsénk leend ! — Hova megyünk Arthur? kérdé Julia remegve. — A boldogság útját megkezdeni, válaszolá Arthur. Ezzel karjára fűzte az ifjú nőt és egy negyed óra múlva a völgytelki templom előtt állott vele, — Ide megyünk Júlia, hogy enyém légy, hogy az egyház áldását kérjük frigyünkre. Midőn a templom előtt állottak, az ajtó lassan felnyílott s ők b< mentek. A templom belseje homályos volt, s csak pislogó mécs világa derengett szét a kis templomban. A kerek ,,úr-asztala" előtt tiszteletes őszbe vegyült férfiú állt, talárján viselve a „paIást"-ot. Rengeteg nagy szakálla, s bajusza, egész arcát eltakarták csak szemei égtek, mint világító lámpások. A lelkész mellett még két tisztességesen öltözött férfiú állott, kik a tanukat képviselték. A lelkész rövid egyházi beszédet tartott, s öszszeadá az ifju párt. Mintegy negyed órai időzés után Arthur Júliával karján hagyá el a templomot. A lelkész a templomajtóig kisérte őket, hol sok szerencsét kivánva, barátságosan kezet szorított Arthurral ; ez a kézszorítás talán másoknak gyanúsnak tüut volna fel , de Júlia semmi különöset nem vett észre. — Sokkal jobban el volt ragadtatva a boldogság biztos tudatában, semhogy azt figyelte volna meg, hogy a lelkész, midőn kezét visszavonta, egy kis tárcát is takargatott markában. De még ha észre vette is, nem természetes-e, hogy „férje" t?) a lelkészt megajándékozta, mikor ilyen szokatlan éjjeli órában végezi az egyházi teendőket?— Hiszen ez nagyon világos. — Es most, haza fogunk menni ? — kérdé Júlia midőn az erdő széléhez értek vissza. — Igen! „haza!" mondá Arthur megnyomván a szót. Felültek és a kocsi elrobogott. — — — — — Térjünk vissza a templom falai közé. — A három férfiú, kik az esküvőnél jelen voltak, még a templomban vannak. — Siessünk innét, mondá a leikés/., mert bár az éj hosszú, mégis ugy lehet, hogy itt érnek bennünket. — Jó! menjünk, odahaza is megosztozkodhatunk ! — Menjünk-meojünk - sürgeté a másik; mert még utoljára reánk virrad s el találnak csipni, s nem tudora, hogy tudnánk számot adni az összegről, ami kezeink között van.