Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-12-09

-f- Bizalmi szavazat. — Szeded város közönsége a kormány irányában, a bankkérdésben tanúsítót! eljárása indokából, bizalmát nyilvánította cs támogatását felajánlotta. -j- A váltótörvény életbeléptetése és a váltóügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában a/ ijrazsá^üjrymmister rendeletet bocsátott ki, mely szerinl „a/. 1876. XXVII. tcikkben megállapított váltótörvénykönyv, a budapesti és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák e«résy. területén 1877-dik évi január hó első napján lé|i hatályba." 4" A független szabadelvű párt értekezletén az elnök bejelenté, ho/sry a párt ta,a:ja, Lukács Béla jövö évi január 1 -ével „K ö z véle m é II y" címen lapot indít meg, mit a/, értekezlet örömmel vett tudomásul s kimonda , ho^y támogatása és terjesztése érdekében minden lehetőt elkövetend. Nézetek erdészetünk és erdeink jelen állapotáról. Cotta nyomán irta Neus<idler János. Hűn emlékezem a bakony rengetegére, azon vadregényes vidékre, hol a vadrózsa is oly nyájasan mosolygott; ott van a Geretice kigyódzó patakja, melynek zöld partjain, tele vény es rétegein oly 8/.ép állományok léteztek ; ott a kies hideg völgy, annak átellenében büszkén emelkedő kürishegy, bajszabarna, pápavár stb. erdÖ testek terein váljon állanak-e még azon óriási tölgy, cser, btikk és kevert erdők, melyeket ezelőtt 20 evvel mint erdész volt szerencsém szemlélni; abbati az időben ott díszelgett a hegytetőn a bakonyi gyopár, a bérci aranyvirág, a kemény szironta. Azonban tekintsünk ma korul és látni fogjuk, hogy széltében az országban mint pusztulnak erdeink elannyira, hogy reményünk sem lebet a jelen kormányrendszer mellett saját kárunkon okuha azt megakadályozhatni; mindezeket nagy mérvben előidézi azonban az emberiség szaporodása, és az erdők rendellenes kezelése, igénybevétele és müvelése iránti tétlenség. Azonban ha az emberek elhagynák az országot, 100 év múlva fa nőné be nagyobb részterületét. S minthogy akkor a fát senki sem használná, a földet termékenyítené, s igy az erdők nein csak nagyobbak, de termékenyebbek is lennének. Ha azonban később az emberek ismét visszatérnének s épen ugy igénybe vennék a iát, az erdei almot, és a legelőket, mint jelenleg, az erdők a legjobb erdögazdászat mellett is ismét nem csak kisebbek, de terméketlenebbek is lennének. Az erdők tehát ott képződnek és tenyésznek, hol nem laknak emberek — és következőleg, Ind nincs enlő^a/.dászat; s eszerint teljes igázok van azoknak, kik állítják: „Ennek előtte nem volt erdészeti tudományunk, de volt elég fánk ; most van tudománvunk, de nem lesz Iánk." Azonban joggal mondhatni azt is: „azon emberek egészségesebbek, kik az orvost nem veszik igénybe, mint azok, kik orvosoltaíják magokat" anélkül, hogy ebből az következnék : bogy az orvosok okai a betegségeknek. - Nem volnának orvosok, ha betegségek nem lennének ; és nem lenne erdészeti tudomány, ha nein szenvednénk fahiányban. Ezen tudomány csak a szükség gyermeke, s eszerint ez közönséges kísérője. A tentebbi szólásmód: „ennek előtte nem volt erdészeti tudományunk" stb. helyesb értelmet nyer tehát, ha azt mondjuk ,,jelenleg van erdészeti tudományunk, mert nincs fánk." Az erdészettan azonban nem bir varázsszerrel s mit sem tehet a természet menete ellenében. A hires Verdey állítá : ,,A jó orvos hagyja az embereket meghalni, a rosz megöli őket." Hasonló joggal mondhatni azt is : „a jó erdész engedi beosztottai! vágni a legteljesebb erdőket, a rosz megrontja azokat." Miként ugyanis a jó orvos meg nem akadályozhatja, bogy az emberek ne haljanak, minthogy az a természet utja: ugy a legjobb erdész sem gátolhatja meg, bogy még az őskorból reánk maradt erdők most. midőn igénybe vétetnek, kisebbek lesznek, mint ennek előtte, midőn nem használtattak. (Fol y táljuk) Heti szemle. A keleti kérdésnek újabb s legfontosabb mozzanatát képezi ama nyilatkozat melyet Bismarck herceg a napokban tett. - A forma, melybe a német birodalmi kancellár a keleti kérdésre vonatkozó nyilatkozatát öltöztette, a lehető legtesztelenebb volt. A birodalmi gyűlés elnökségének tiszteletére adott ebéden, úgyszólván kedélyes társalgás közben ejtett oly szavakat, melyek jelentősége felérnek Beaconstield lord nevezetes bankét beszédjével, ha túl nem haladják azt. Ezen beszéd tontossága e következőkben culniinál: ,,Németországra nézve az acut perc, melyben ki kell lépnie tartózkodó állásából, akkor fog beállani, ha A u s z t r i a M a g y a r o r s z á g életér d ekeiben veszelyez tetve lenne." Tehát Bismarck herceg lehetőnek, sőt talán valószínűnek tartja, hogy a keleti események oly fordulatot vesznek, mely monarchiánk életérdekeit veszélyeztetné. 8 ugyan kitől indulhatnának ki e veszélyek ? A herceg szavaiból nyilvánosan kitűnik, bogy nem gondolt másra, mint az oroszra. De szavaiból kitűnik egyszersmind az is, hogy ő az orosz török háborút elitéli

1, sőt roszalja. Többek közt azt is kimondja, miszerint a háborút magas orosz katonai körök is rosszalják és annak kitörését egyedül az orosz sajtónak és a pánszláv comiték tendentiosus izgatásainak tulajdonítják. Hogy mi eredménye lesz a kancellár eme hires nyilatkozatának, az a jövö titka. Annyi bizo nyosnak látszik, hogy Oroszországot nem fogja viszszatéríteni a támadó fellépéstől, legatább maga a kancellár sem reméli a békés megoldást; de monarchiánkra nézve azon jó hat Lssal lehet, hogy mi nket egy helyrepótolhallan ballépéstől megóvjon. Bulgaria occupatioját nem helyesli Bismarck — avagy helyeselheti-e akkor Boszniáét? A bankügyre nézve, dacára, hogy az illető miniszterek Budapesten napokig tanácskoztak, semmi megállapodás nem történt. Most az osztrák miniszterek visszautaztak Bécsbe s igy a bankkérdés egy pillanatra szünetelni látszik. Becsi politikai körökben azon nézet kezd lábra kapni, hogy a bankügyben a két kormánynak Budapesten történt összeütközése dacára is megtörténhetik a kiegyezés; természete sen csak azon föltétel alatt, ha a magyar kormány az osztrák kormány álláspont javára concessiokat teend. Más oldalról azt pengetik, hogy a magyar kormánykörökben szóban lenne, hogy ha nem sikerül a kiegyezés, az esetben a jelenlegi status - quo 1877. végéig fentartatnék. -- De ez ellen a magyar ofriiciosúsok, a „Hon" és „Ellenőr" már eleve erélyesen tiltakoztak s kijelentették, hogy az elnapolás a magvar kormány nézete szerint egyenlő volna a capitulatióval. KÜLÖNFÉLÉK. — Az ér vége felé közeledvén, tisztelettel felkérjük t. előfizetőinket szives megrendeléseik megújítására. Solta ilyen időjárást! — December szeszélycskedik. Oly enyhe időjárásunk van. hogy a téli öltöny valóban felesleges. Csak aztán később ne rakoncátlankodjék ! — Decemberben szivárvány. — E hét elején, hétfőn délután négy óra felé gyönyörű kettős szivárvány volt látható. — Mnnkakiállitás. — Az iparos ifjúsági egyletnek vándorgyűlése jövő év február havában Veszprémben leend, mely alkalommal muukakiállítást is rendeznek. — A svéd női ének-quartett dec. to-én Veszprémben tartja hangversenyét. — Nagy életkar. — Molnár Józsefné, szül. Kiss Julia kedden, életének 101-dik évében meghalt. 1775-ben Xoszlopon született s nyolc éves korától I'ápán tartózkodott. Férjével 21 évig élt s hat gyermeke közül a legidősb (>0 éves. 80 éves korában gyengült el annyira, hogy közsegélyre szorult. — ij lap. Szombathelyei! Lipp Vilmos szerkesztése mellett „Vasmegyei Közlöny" cini alatt uj lap indul meg. melynek beküldött mutatványszáma elég változatosan van összeállítva. — Sajtópör. — A „Gyöngyös" szerkesztője ellen, mivel egy uzsorást meg mert nevezni s szívtelen kapzsiságát nyilvánosan megróni, sajtópert indítanak. — A pápai izr. hitközség iskolája, saját könyvtára javára, e hó végén a (»rilT-szálloda nagytermében gyerineksziuházat rendez. J egy e k el ó re válthatók: Waj d i ts Káról y u r k ö n y v k ercsk d é s éés a hitközség iskolájában (/»-kollégiumi épület, I. emelet) d. e. 11-12-ig. — Lapunk mult számában, közöltük liáth károly urnák, városunk országgyűlési képviselőjének őrévé, midőn a keletről rohanó farkas reá tör, hogy azt fölfalja! — Oh én boldogtalan, jaj árva fejemnek! — Mily szomorú helyzetben vagyok most, épen akkor — midőn már azt hittem, miszerint az élettengerén hányatott kis sajkámmal a béke s boldog szerelem csendes kikötőjében vagyok! A gyászhír már az egész városban elterjedhetett, mert mindenfelé rémülettől halálra vált arcokkal találkozám; az utcasarkon egy-egy népcsoport—jajgatva és tanácskozva. — Csak legyetek békében, kedves barátim! — intem őket; és mintha az ihlettség szállott volna meg — mert ugyan honnét is vettem volna eme nagy eszmét — ekként folytatám: — A béke és rend, a polgár első s legfontosabb kötelessége! Volt idő, midőn a francia — orosz — porosz — tatár és kozák néppel is végeztetek; reménylem, miszerint ezen idegenekkel is majd rendbe jöttök. Csak legyetek békén! — főzzetek kávét, mert eme vendégeitek bort nem isznak; gondoskodjatok jó dohányról és segítsetek nekünk, hogy nehéz feladatunkat szerencsésen megoldhassuk! — Iliz' nehéz feladat!—vágott közbe a gyertyaöntő senátor.— Csak világítsatok barátim! — mécseket vehettek én nálam, darabja 4 krajcár. Szen\edő városunkra nézve ez valódi szamaritanus-balzsam leend, mely még a vérengző tigris szivét is meglágyítaná! Végre a városházái a értünk. Xagynehezeii felmásztam a lépcsőzeten -- mely ma sokkal hosszabbnak tetszett, mint egyébkor. A tanácsterembe érvén, a zöld asztalhoz ültem, melynél collegám — a szappanosmester-ájtatusan összekulcsolt kezekkel é* bűnbánó sápadt arcával szintén helyet foglalt. — A lajstromot, irnok úr! — kiálték a szomszédasztalnál dolgozó segédemnek; azután fusson városunk sütőihez, hogy: a város elöljáróságának parancsa folytán 2000 darab kenyérről gondoskodjanak ! — De minek a kenyér? — vágott közbe Schild nevű collegám; — hisz a betyárok nem esznek mást, Csuk kukoricát. Üzenje meg inkább a sütőknek, hogy : leiköket ajánlják az Istennek, mert egy óra lefolyása előtt kiszegelik őket fülöknél fogva; — minket pedig nyársba húznak! — Azután fusson a hentesekhez!— folytatám tovább. — De minek? — ordított ismét közbe az én collegám,— hisz' e csürhe nép megveti a sertés-aprólékot és sonkát; nem eszik mást, mint török-réczét és gyöngytyúkot; ezt pedig honnét vegyünk? r - Útközben tépje le a falakról a mai szlnlapot! folytatám — elleneinket ezzel is ingerelhetnek ; az igazgató adassa inkább Mozart „Xorablás" című dalművét, melyben a török nagylelkűség kiválóan magasztaltatik. Segédein elrohant; de már azon pillanatban beléptek a félelmes musulmanok. Collegám még íobban elhalaváuyodott, és félelmében a görög „miatyánk"-ot imádkozta, mi szerintem — nagyon politikát lati tett volt; de másrészt még nem győztem ezen eléggé bámulni, iníufhogy collegám soha életében sem tanult görögül. — A betolakodott musulmánok főnöke egyenesen felém tartolt, kit tili — nem csekély ijedelmemre — azonnal felismerek; hajdani iskolatársam volt—l'ojanus Károly nevű— egy, miudcii tekintetben vásott és szörnyű lomha gyerek. Mi azon időben ellenséges viszonyban éltünk, mert egy izben az én súgásomra ezen latin szót: cothurn us, ugy fordította le, hogy": bagolysüveg. A tanár azt gondolván, hogy e hibát pajkosságból tette, car» cer-be záratta az amicét. Es ekkor boszut esküdt elf lenem. — Eli tehát azonnal felismertem helyzetem veszélyességet. és mindenkép igyekeztem arcvonásaimat elváltoztatni, hogy rám ne ismerjen. Hasztalan! — ó megismert!" — I'hennig !—kiált rám. — te gonosz lélek! — most majd számolunk a bagolysüvegért! -- l'ojanus Aga úr!—mondám neki egész alázattal. — Micsoda Aga ? — vágott dühösen szavamba — pasa! — te kutya — még pedig annyi lófarku. hogy tíz szorzsákot (jnatracJ is tömhetnél belőtök. — Száz üveg cyprusi bort adj azonnal te borjú' fóka! — Uram, az lehetetlen! — Micsoda? — lehetetlen? kérdé gúnyosan a zsarnok — ez ostoba beszéd! — Polgármester ur! — sugá fülembe szappanos collegám, — adjon neki cyprusi helyett malagait. — Uram, tán megbolondult? kérdem öt felindulva. — Nyársba vele! — hangzott most l'ojanus pasa rettenetes parancsszava:— de e pillanatban ott terem szeretett kis nőin: —Kegyelem! kiáltá esdekelve — egyetlen férjem, én nem hagylak a kínpadra hurcoltatni! — Asszony, az Istenért! — kiálték rá tele torokkal— tudod-e, hogy mi áron teheted ezt? — Xcm. engedjetek ! jajgatott szegényke! -—Miksám! te egyetlenem! — meghalsz!—óh ö meghal! — Dehogy hal meg! — mondá háziorvosom, ki a törökök között állott; ö nem hal meg — csak részeg. -- Ekkor fölnyitám szemeimet és iszonyú főfájást érezek. Xöm könytelt szemekkel lábaimnál térdelt; homlokomról csakúgy folyt a hideg veríték. — Hogy vagy kedves Miksám?— Ismersz engem? — Micsoda kérdés? — De te az imént félrebeszéltél, te őrjöngtél; ki az a l'ojanus, és az a Cothurnus? En szemeimet dörzsölve mondám : — Adj kérlek egy pohár cukros-vizet — és mutasd szakácskönyvedet. — Szakácskönyvemet? — oh Istenem — doctor úr, ö még mindig beteg! — jajgatott szegény nőin, és azzal átuyujtá a kért könyvet. Oda fordítok, Ind a borere merői szóló utasítás van: — Itt vau ni!: „Végy három luesszel rumot és egy niesszel bort."— Ö. . . g vigye a eorrectort! Bizonyára igy kellene lennie: Három mésszel bor és egy messzel rum. -- Hozz kis csibéin egy pohár feketét, és fogadj a házhoz fő z ö n o t, nehogy idő előtt — egy s aj t ó Ii i b a következtében meghaljak!" Németből szabadon fordította Talián.