Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-10-14

III. évfolyam. 42. szám. ^^ w Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztóegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,Mercur

u-eirvIet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lakásál'aí Főutca "20. sz , emelel, 7. njtó, küldendők. [' o 1 y könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben , intézendők. Pápa, 1H7H. október 14. l-:ioIizetosi <ií.jalv: j Egy évre 6 fr. Félévre ő ír. Negyedévre 1 tr. 50 kr. A hirdetési ítí.jalv térfogat szerintszámitalnak: ..... .... ,-.,(• I 1 r 1 -II I | . centim. 20 kr, 50Q eentimeterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr, Előfizetési es hirdetési dijak, felszollamlasok, AV ajdltS ! Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, I00Q centim. I frt, I50Q centim. I frt lo kr, 20tlQ centim. 1 ft, 80 kr, 300Q c.MI ti in. i trt. 10 kr, -Í00Q centim. ."» frt. A közbeeső térfogatoknál a következő magasabb fok díjjá számítatik. líélyegdij mindig kiilön lizetendő. egy iven. Felelős szerkesztő: Füredi All>in. Ki ii dó: Wajdits Karol y. Jl •s 1 Le roi est morte, vi ve le roi! _iehát csakugyan megtörtént! A „Pápai Lapok" létezésük uj stádiumába léplek, s mig az eddigi lapvezetö olvasó közönségétől bucsul vőn, a gyeplőt más kezek ragadlak meg. Fájdalmasan meglepő e lény, tle egyszersmind örvendetes tudatot ébresztő. — Fájdalmasan meglepő, meri azon jeles egyéniség, ki e közművelődési közegei a jól felfogott, magasabb érzelem sürgette szellemi mozgalom megkönnyítése végett lélesité, alapílá, az a higgadt férfin, ki a kezdet nehézségeit leküzdve, dacára a rémítően makacs közömbösségnek vas kezekkel és példás következetességgel fáradozott szép, de hálátlan munkáján, meri mondjuk, a kedves jó vezér „utolsó szó

u-t irt s a nélkül, hogy sejteni is engedé, a szerkesztői piedestal-ról lelépett. De másrészt ismét örvendetes e tény, mert találkozott vállalkozási szellem, akadt kéz, mely a szabad eszmék toll— harcát tovább víni óhajtja.— Mi, kik a „Pápai Lapok" működéskörétől kissé távolabb álltunk, kik közvetlenül érdekelve nem vagyunk , mi minden félreértés gyanújától menten elmondhatjuk véleményünket e társadalmi lap eddigi eredményéről és szellemi értékéről. Az emberi tökély magvát képező szellemszabadság, melynek a szabad aelher nagy tere, a nyilvánosság, képezi egyedüli termőképes talaját, lehetetlen, hogy a társadalomban gyökeret verjen és fejlödjék, ha nem akad motora, ügyvivője, szószólója, önzéstelen hü napszámosa. Ezen meggyőződés élt e sorok igénytelen Írójában akkor is. midőn t'sztelt barátjának, P. Szabó Káról úrnak egy szűkebb baráti körben tett azon nyilatkozatát hallá, mely a „Pápai Lapok** megindítására vonatkozott. Örömsugárzó arccal ragadám meg barátom kezét és kérve kértein e nemes szándéka kivitelére. P. Szabó Károlé azon elvitázhatlan érdem, mely szerént Pápa városát, hol annyi szép tehetségű, sőt kitűnő szellem honol azon hazai városok sorába emelte, melyekben az életre való eszmék, a haladást eredményező ideák kellő közvetítésére, a szellemi közvagyon kimutatására lapok léteznek. Es Pápa városára nézve már ez is elég nagy nyereség vala. Oly közeget nyert, mely nemcsak szűkebb körben, hanem kifelé a megye- és e haza nagy közönségével is voll képes megismertetni azon ügyek fontosságát, melyekkel Pápa, mint kisebb város, reformmunkája közben foglalkozott. Közeget nyert, mely által jelen nemzedékünk Pápán lakó része törekvésének a társadalmi jóllétre, a mai irányiadó nagy eszmék megértésének és önerejéből való megvalósulásának tanúságát adhatá. Hogy mennyiben karolta fel e kedvező alkalmat s menynyiben nem, mily mérvben emelte közlönyének értelmi és morális befolyását, idejének súlyát, azt ez úttal bővebben fejtegetni nem kívánjuk. De kötelességünk felemlíteni, hogy sohasem hiányzott e lau vezetőiében a kellő szükséges jóakarat, midőn üdvös intézmények mellel l és károsak jelien emeltetett szó. sohasem hiányzott a lelki bátorság, ha kellő ériékére kell vala leszállítani a bizonyos ügyes-bajos kérdések megvitatása közben itt ott mutatkozott ferdeségekel. S mégis, j ha valahol, itt találtuk a „mediocritas aurea" elvét megvalósítva. Mostoha viszonyaink dacára is számos eselI ben sikerült e lapoknak alkotói szerepel vinni. !A társadalmi éleinek nagyon sok iránya és oldala van, de alig egy, melyet a „Pápai Lapok" harmadfélévi létezése alalt ne érintettek volna üdvösen. Es egy város történetéhez minden legparányibb ügy is ép ugy lartozik, mini a legnagyobb. IIa e szerint valaki bármikor fogja megírni akarni Pápa városa történetét. ennek minden egyes fejezetéhez a ..Pápai Lapok" fogják szolgáltatni a kész és megbízható anyagot. Lehetetlen ily körülmények között ki nem mondanunk. hogy Pápa városa érdeke fűződik e lapok fennállásához s hogy a tényekből levonható tanúság morális kötelességévé teszi, e sajlóközegének, ha kell, áldozatot is hozni és oda segíteni, hogy összes élelmozzanatainak hü őre lehessen. Semmmi kétség benne, hogy Pápa városa közönsége, — a mennyire van szerencsénk azt ismerni, — tudni fogja, mi minden szükséges culturalis fejlődéséhez. Intelligens köre oly nagy és impozáns, hogy lehetetlen mást tenni fel róla mint nemesi, szépet és jót. Vagy ki feledfM m I

IJ ESKÜVÉS *). jjlsküszik a leányka, (^/r Isten, ember hallja: ty „Mához egy évre le.sz boldog Esküvőmnek napja !" Elmúlik az cgy év, — Es két ruha készül; Az egyik tiszta fekete, Másik hófehérbül. Indul a nász népe Vigan a templomba . . . A menyasszony eskü vesét Szívszorongva mondja. Szívszorongva mondja . . . Oh mert nagyon érzi, llogy a lelkét hamis eskü Vádja egyre vérzi. Jönnek a templomból, S gyászmenet jön szemben; I

Qu legényt, hü szeretöt Visznek ki oly csendben. *) Mutatvány a nemsokára megjelenendő költemény- füzetből A menyasszony reszket S Isten, ember hallja. Hogy mit rebeg olyan busán, Bánatosan ajka: Hamis esküt mondtam . . . Vigyázzatok arra: Mához egy évre lesz gyászos Temetésem napja ! . . II. ITTHON VAGYOK TEHÁT . . . Itthon vagyok tehát, oh milyen boldogság! Messze útról, hosszú, kinos útról jöttem. Szelídebb a nép itt; hegy, völgy ismerősöm; S még az ég is sokkal derültebb fölöttem! Csakhogy itthon vagyok a szülői házban; Keblén pihenhetek édes jó anyámnak, Ki alig ismert rám, hogy beléptem hozzá Es szemei rögtön kénybe lábbadának. S igy ültünk szótlanul, siri hallgatásban Csak kis testvéreim csevegtek körültem, S ők is elhallgattak, észrevéve rajtam, Hogy bohóságuknak csak nem is örültem! Ott ült velem szemben fájó tekintettel Az én beteg öcsém s mintha vádolt volna: Mért hagyám el öt, ki számíthatja percét, S jó anyámat, kinek tengernyi a gondja? Végre megszólaltam vigasztaló hangon, S mint a nyári zápor, megeredt beszédünk; Tréfás mosolygással regéltem el mindent ; Kigúnyolván tarka-barka földi létünk: S midőn már mindnyájan megvigasztalódtak. S nem láttam a bánat gyöngyét fény ledezni: 9 Eu fakadtam sirva, mintha kényeimnek Omló záporában akarnék elveszni! Ott függött a falon boldogult atyámnak Xcm nagy művészettel ecsetelt arcképe; Mintha mondta volna: légy őre a háznak : S ha elhagyod, oda többé ne is lépj be! Uj váry Elek. Akit még az Isten is megvetett. (lletjéni/es elbeszélés). Irta: Gajmossy János Iván. II. Kész. 4. Zavartalan boldogság. (II. folytatás.; És akkoriban, az embernek ítélete többet nyomott a latban mint ma. — Mert a társadalom nem volt oly könnyen megbocsátó, mint napjainkban. Megvoltak az egyszerű erények, — s azokat aki nem tisztelte, veszve volt! Júliának elég alkalma volt tapasztalni, bogy cifra ruhái nem ajánlják öt úgy az embereknek, mint ajánlották egyszerű virágai S ha nem lett volna mámoros a szeremtől, mi 42