Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-10-07

III, évfolyam. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a s/erkesztő lalíá^ái-i»: Főntea 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, XV a .j cl I t <S Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézetniük. Pápa, 1H7H. október 7. Előfizetési clí.jali.: Egy évre 6 fr. Félévre 5 ír. Negyedévre \ |

r. 50 kr. A llfrdel <1 íja R térfogat szerint számitalnak: I8Q ... . . , . . . . . centim. 20 kr, 50Q eenlimeterért 50 kr, 7on eentimeterért 70 kr, Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, iooq eentim. 1 frt, isog eentim. I frt K» kr, 20oa eentim. 1 ft. egy íveil k

r' 30

,O *

v'

r'

li,

l<- - öt. io kr, -iOOQ eenlon. 5 frt. A közbeeső ' térfog}toknál a következő magasabb fok díjjá számitalik. Rélyegdij mindig kiilön lizetendő. Felelős szerkesztő: Füredi All>ill. kimlo: Wajdits Ivároly. T T. olvasóinkhoz! J lapok mult számában jelezve volt a szer— * CS t ír kesztő-változás, engedjék meg tehát t. olvastunk. hogy ezúttal egyetmást elmondhas1 sunk. Nagyon jól tudjuk, hogy a szerkesztőséggel nem csekély fáradságot és gondot vállaltunk magunkra; nem kecsegtethettük magunkat anyagi haszonnal, mivel többször nyíltan ki volt fejezve, miszerint e lapok előfizetési díjából bejött összeg épen hogy fedezte a kiadásokat, ily előzmények után tehát nagyon is el voltunk és el vagyunk készülve arra, hogy jövőre is csak dicsőséggel táplálkozhatunk. Hogy a szerkesztőséget elvállaltuk, erre csupán az ösztönzött bennünket . hogy legyen v á r o s u n k b a n l ovábbra is egy 1 a p, mely városu n k és vi tlék e érd e k e i nek j a vá n és el ő moz(1 í t á s á n m u n k á I k o d j é k, a z o k a t fej les zsze, társadalmi létünkből eredő kérdéseket h iggad ta n, 111 egfo n to 1 ássa 1 és tárgyilagosan megvitassa, az iga z, éleíre való esz m éket diadalra segítse s iiry a szeliemi értelmiséget és közművelődést terjeszsze. E cél fog lebegni mindig szemünk előtt, s ezt elérni, legfőbb tötórekvésünk leend. Elfogulatlanul, részrehajlatlanul, de mindig a szelídség és helyes meggyőződés hangján mondandjuk ki ítéletünket és véleményünket; ami rósz, azt rosznak nevezzük a jót pedig elismerjjük, hogy igy e lapok a közvélemény szabad és független organunia legyen. Komolyan és tárgyilagosan fogjuk a minket közelebbről érdeklő kérdéseket megvitatni, s ha valahol hiányokai és mulasztásokat latunk, minden szenvedélyesség és személyeskedés nélkül föltárjuk. A vidéki lapok természete hozza magával, hogy, valamint a nagy politika lizése, ugy a vallási kérdések feszegelése nem tartozhat ík leendőink közé: azt a fővárosi napi lapok, ezt a vallási szakközlönyök keretébe valónak tartjuk. Azt azonban egyszer s mindenkorra határozottan kijelentjük, hogy oly dolgozatnak vagy közleménynek. mely bárki vallási meggyőződését netán sérthetné, lapunkban téri nem engedünk; részint azon okból, mert bárkinek megsértését a műveltséggel, melyei pedig' lapunk terjeszteni van hivatva, megegyeztelhetőnek nem tartjuk, részint, mivel erős meggyőződésünk, hogy a vallás egyesekre ugy, mint a társadalomra nézve oly tényező, melyei komolyan figyelembe kell vennünk, hahogy a társadalom boldogításának nagy munkájában mint szerény napszámosok közreműködni akarunk. Sőt azon eszme, hogy vallás nélkül nem állhat meg egy ország sem, áthatolta a népek legnagyobb törvényhozóit s országok alkolóit a birodalmak alkotásában. „A fejedelem — mondja Montesquieu, — aki a vallási gyűlöli, de még fél tőle, egy megláncolt vadállat, mely nem árthat. De minden vallás nélkül vérszomjazó iszonyattá lesz, a mely pusztításaiban más halári nem ismer, mint szenvedélyeinek szeszélyét." (Esprit des Lois L. XXIV. 2.) Jól mondja Hegel: ,.A törvények legfőbb biztosítékát a vallásban bírjuk." (Phil, der (íeschichle. II. Aull. DOS.) ,,Vallás és erkölcsösség — monda a nagy Waschinglon,— elmulaszlhatlau támaszai a közjólétnek. Nem hazali az, aki az emberi boldogság e hatalmas oszlopait aláássa. Mimién valódi politikus ép oly bizonyosan tiszteli és szereli őket, mint minden jámbor ember, a házi s közboldogságra való befolyásuk meginondhatlan. Mi kezeskedik tulajdonunk —, életünk —, hitünk — nevünkről, ha a vallás' kötelesség érzete az eskütől, az Ítélőtáblák ezen támpontjától elválik? Ész és tapasztalat bizonyítja, hogv a népben nem állhal meg az erkölcsiség vallás nélkül. De épen ezek azok, melyek kell. hogy a kormányzatnak életerőt adjanak." (V. o. Raumer Die vereinigt, Sta a teil von Nordamerika I. Lnhulave szerint is: „A vallás legfőbb politikai tényező, az egyedüli biztos alapja az államoknak." (La liberlé religieuse p. VI). És Eötvösünk: ..A vallásnak legnagyobb megvetöi nem győzik ismételni, menynyire szükséges az a népnek: nekem pedig ugy látszik, hogy a vallás azoknak, kik a nép felelt uralkodnak, még szükségesebb. Mentől tágabbra terjed valakire nézve ;i phisicai lehetőségek köre. annál több szüksége van arra, hogy akarata er~ tj kölcsi korlátok által szorítassék meg. Absolut uralkodó, ki mindent lehel, amit akar, s azt hiszi, hogy mindent akarhat, ami eszébe jul, szőrfMi, 0 <JT) lg) Oll, XE HIDD AZT . . . h, ne hiild azt, hogy sziveink szerelme llövid tavasznak inuló dísze esak; S eltűnik egykor életünk varázsa, Mint öszszcl a lombok lehullanak. Mi istenektől vette származását. Mit árthat annak múló földi vész ?! Az éli szerelmem, érzem, véghetetlen, S te életemnek boldogsága léssz. Emlékezel még?... hisz miként felednéd?! Az ég nem ugy alkotta szívedet — Midőn zavartan reszkető beszédem Tiszta szerelmet vallott meg neked; S beszédes ajkad elnémulva, könyes Szemed oly boldogítón válaszolt: Oh, akkor szíveinknek dobbanása Egy égre szálló néma eskü volt. Gyermekszívemmel amit akkor sejték, Azóta szent meggyőződésre vált; Hogy teljesülve már a névtelen vágy, Kokonfelére szívem rátalált. És elrabolva tőlem sok remény bár, A sors kegyetlenül játszott velem; De megmaradt még szivem hő szerelme, S te, angyalom, te megmaradsz nekem. Xe hidd, ne hidd hát, hogy szivünk szerelme llövid tavasznak mulő dísze csak; Xem oszlik el, nem, életünk varázsa. Mint öszszel a lombok lehullatlak, Mi istenektől vette származását, Xem árthat annak muló földi vész, S habár a sors is ellenembe fordul, Te életemnek boldogsága lész! I* a p K á I m á n. Akit még az Isten is megvetett. (Heyenyes elbeszélés). Irta: Oajmossy János Iván. II. Ilész. 3. A teljes győzelem. (10. folytatás.; Máthé uram, felkelve, pipára gyújtott s úgy nézte szobája ablakából a künn folyó munkát. Egy kissé unalmas volt neki, hogy most már nem állhat össze a munkásokkal beszélgetni, szapulni az uraságot; de most már — nem illik. Az öregnek boldogságát egy zavarta csak, hogy leánya olyan tel sem vevöleg nyilatkozott folyton az uraságról. — Ez a bolond leány, még mindent elront — mormogá néha fogai között. — Arthur azt mondja, szóljak vele , de hogyan tegyem ezt, mikor ha erről akarok vele beszélni, nem is hallgat meg, ha nem kiszalad ? Es ime, ma ez az egy rémkép is elmúlt ; ma már ez sem zavarja az öreg boldogságát. Julia eszére tért. Bandit ki nem állhatja. — No, hanem rajta leszek, hogy ne tudjanak ki békülni, mert most jól folynak a dolgok.— De hogy is nem értem én fel észszel, hogy ilyen szép leánynak nem való egy kertész legény nyel társalogni ! No hogy is ne, jól venné ki magát, ha a tiszttartó leányát, a kertész venné teleségül! Arra már nem emlékezett az Öreg, hogy pár nappal előtt ö is kertész volt esak ! Nagy s messze ható eszmefuttatásából leánya zavarta fel. r — Edes apám a reggeli az asztalon van, s az uraság már vár édes apámra! — Julcsa te! gyere ide leányom, hadd simítsam végig arcodat. Olyan piros vagy mint a parázs. Pedig olyan fehér volt, mint a hó ! Az asztalnál már Arthur várta az öreg tiszttartót, hogy az új építkezés iránt vele értekezzék. Oly széppé akarja ö ezt a birtokát tenni, a milyen nincs a környéken, és ö állandóan itt fog lakni ! — Ah! — gondola magában az öreg, itt Julcsa keze működött; dc nem szólt, csak örült. A szerencsétlen ! leányát szívesen áldozta fel. mert nem tudta, mit áldozott ! A reggelizés vége telé járt, midőn az ajtón kopogtatás hallatszott. — Szabad — mondá az üreg. o