Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-09-30

III, évfolyam. 40. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöe^v let. kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..3lercur

u-e<rvlet A lap szellemi részéi illető közlemények a S/eiÍvOS/lő laká^úl'a: Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Klőli/.etési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel meghízott YVil.j <1 i tx Iiárol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal s/emhen, intézendők. Pápa. ÍS7U. i?s/i ii> :io. Megjelenik e I

MJ

» hetenkint egyszer. szombaton, Kgy évre Félévre Xein etlévr ? <t íj;i iv : ('. fr. 3 Ir. 1 fr 50 kr. iven. Lajilulujdmuts s felelős szer!,esz/ő I*. S/al»ó Ivúi'ol. A llil'delési (líjak térfogai szerint számitalnak: 18Q ••Ciliim. 20 kr, .*;<»• eentimeterért 50 kr, TOQ eentimelerért 70 kr, 00Q centim. I Irt, I .'»OQ «'entim. I Irt ín kr, 200Q eentim. t ft, 80 kr, 500Q e.-nliiii. 2 Irl. 10 kr, 400Q centim. ."> Irt. A közbeeső térfog; toknál a kövi-lkc/ő magasaid» fok díjjá számítatik. líélvegdij mindig kiilön lizrlendő. Utolsó szó. lapok szerkesztésétől ;i mai számmal huesut veszünk. — mit nem lehelünk a nélkül. ; hogv azon néhány gondolatnak., mely ezen ünnepélyes jelenetnél lelkünket megszállóim, kifejezési ne adjunk. Nincs búcsúzás, mely közben az emberi lélek bizonyos meghatottságtól, érzékeny elfogultságtól magái fölmenthetné. Ugyan megtagadhatnók-e magunktól ezen köztulajdont, midőn két és félévi ismeretség, száznegyven s néhány heti találkozás után. legbensőbb barátainktól válunk meg. És mert másnemű kötelességeink kívánják ezt. válnunk is kell. Midőn két és fél évvel ezelőtt barátaink unszolására a Pápai lapok szerkesztésére vállalkoztunk és mégis indítottuk, tájékozatlan erőnkkel léptünk az ismeretlen pályára. Laptársaink ujjmutatásaiból fölismertük lassanként a helyi hpoknak komoly irányban szerkesztése módját, irányát és szükségességét; és igy öntudatosan fogtunk hivatásunk betöltéséhöz. városunk és vidéke társadalmi érdekeinek a szabad és észszerű vizsgálódás alapján korszerű fejlesztéséhez, városunk és vidéke társadalmi életének szükségeiből folyó kérdéseknek komoly tanulmányozása és megközelíthető megoldásához; a szellemi értelmiség és közművelődésnek mindennemű elfogultságtól menten szabad szellemmel terjesztéséhez. Ha magunk körül tekintünk, még ellenségeinknek is he kell ismerni, hogy e rövid időköz alatt is terméketlenül nem munkáltunk. Több intézmény egyenesen kezdeményünknek, más és más pedig figyelmet ébresztő serkentésünknek köszöni létrejöttét. Nyilvánosságra hoztunk egyes koreszméket, melyek lassanként valósulásnak is örvendettek. Mindezeket pedig nem érdemül vagy öndicsőítésünkre hozzuk fel olvastunk figyelmébe: hanem a múlt lényeinek szükséges rajzául. 31 i c s n p á n é s e g y e d ii I kötelessé g ii n k e I teljesítettük: és p e (I i g e részben s e in tettünk meg mindent, meg sem közeli l e 11 ii k c é I n n k al. Magunk éreztük és érezzük azt legjobban. A viszonyok és körülmények mindég oly hatalommal állnak az eszmék hirdetői elé, hogy azokkal megalkudni sokszor kénytelen még a miénknél nagyobb erő is. De még ha szerencsések voltunk is nemiben közügyünknek javára munkálni, egyes társadalmi eszméket a valóságba hivni: az sem a mi érdemünk, hanem olvasóink azon tiszteletteljes részéé, mely társadalmunkat vezetni es rendezni hivatva, megértelte a kor szükségeit és igy életre hivta n hasábjainkon megszöllall igéket. Azt sem szabad felednünk, hogy több törekvésünk füstbe ment és ébreszlgetésiinkkel nem arattunk kellő sikert. De itt csak magunkat kénytelenítetiink vádolni, mivel bizonyosan nem vettük jól számításba a társadalmi tényezőket, vagy CSALÓDÁS. ondják, hogy születésemkor A nap dús lény nyel ragyogott, Miből szülőim jósolák, liogy boldog, boldog lesz fiók. Megcsalódtak ; nem táj nekik, Mert uk rég oll lenn pihennek: Oe fáj nekem, ki még élek, Klek nagy búm s keservemnek. Ilánat, s csalódás volt éltem ;J Mert a kiket hón szerelék S hivém, liogy ök is szeretnek. Vonzalmamat kinevetek. Mindig csalódtam s nem csoda. Ilogy mindenen kételkedem; Egyben még sem csalódhatom, Ilogy csalódás az életem. Ki szeretne s kit szeretnék, Senkim sincs e nagyvilágon; ki éltemtől megfosztana, Az lenne legjobb barátom! K i m i t Ii y (> c i z a. Akit még az Isten is megvetett. (Hegé nyes elbeszélés) Irta: (lajmossy János Iván II. I tósz. 2. A reich/társ. (V. folytatás.) Haladtak a napok, s a fiatal Dombházinak még egyszer sem volt alkalma Júliával beszélhetni; a leány láthatóan került minden alkalmat, s nem egyszer hagyta oda kedves virágait, ha az uraságnak is arra tetszett járkálni. Dombházi csak maga nem tudta, mikor már az egész környék arról beszélt, hogy ő, a dús gazdag Domházi Arthur, Máthé Julia után jár, — s szerelmét óhajtja megnyerni. Nem a szerelem vak, hanem a hálójába kerítetteket teszi vakká. Igy történt azután, liogy Dombházi Arthur, még éjjeli nyugalmát is feláldozta, csak az ifjú leánynyal egyszer találkozhatnék s neki szerelmét elmondhatná, hogy lába elé tehetné le szivét, világi javait — mindenét Ezt a kergetösdit senki sem vette figyelembe, csak Juliskának fájt ; és Bandit, az öreg Máthé volt legényét, s jelenlegi tő kertészt sértette nagyon ! Juliska és Bandi már régóta ismerik egymást, és Julcsa még alig vala tizenhat éves, midőn szivét önkénytesen Bandinak ajándékozta volt. A boldog szerelem volt az, mi a leány üde arcán mosolygott s i'í volt mi életét rózsákkal hinté teli. IIa szép holdvil ágos estvéken Ilandi mellett ülve elandalgott a kert aljában, boldogabb volt, mintha a világ mindene övé lett volna. Boldogságát ime most kegyetlen kezekkel akarták szétzúzni ; s ez tájt a leánynak, de másrészről meg — minden nőben meglevő — hiúságának hízelgett az, hogy egy olyan ember is, minő Dombházi, érdemesnek tartja, hogy szerelme után járjon. - — A szivbeu, ha még soha nem szeretett, nehéz fellobbantani a tiizet, — de ha egyszer szeret, — nem nehéz a meglevő lángot más tárgyra iránvi O o O J J tani . . Dombházi szerette Júliát, s mondjuk is az ö mentségére, szerette minden előítélet s osztálykülönbség nyűgeiből kivetközödötten. IIa Julia ezt mondja : add kezed ís szivedhez és szeretlek, -Dombházi egy pillanatig sem habozik, hanem nejévé teszi a leányt. De vele is az történt, mi sok másokkal megesett az előtt is, - azóta is az életben. A felgyúladt lángot nem lökozta a sok akadály, sőt lankasztá, s a magasztos érzés helyébe, napról napra mindinkább közönségesebb érzés furakodott be. Még mindig erős elhatározása volt b irni a o o leányt, legalább mint kedvesét. Ks e szándékát a véletlen vagyon elosegíté. Kgy szép holdvilágos estve, nem tudott aludni; 40 korán, mielőtt valósulásuk ideje megérett volna, buzgólkodtunk lelcsülé>iik mellett. De mindenesetre mindenfelé. mé<v ellenségeinktől is. heismertelni köveleijük, hogy a legtisztább, Icgönzcllencbb jóakarattal igyekeztünk munkálni tollúnkkal, ugy a nag), mini a kis— dolgokban. S hogy olykor lehetetlen \oll némelyek gyönge oldalaihoz közel nem jutni, az igen természetes és a lap nyilvántartási hivatása megmagyarázza és okadalolja. Munkatársainknak, a kik nélkül magunk tehetetlenek leltünk volna, és a kik a lefolyt időben gyenge erőnket támogatták, szives köszönetünket fejezzük ki. Le? yenek továbbra is e lapoknak hü őrei és szellemi gyámolílói. hogy | ezek az új szerkesztő erős kezeiben társadalmunk javára igazán folvimg izzanak és mindenj felé hódítsanak. I\ Szabó Kárai. T. olvasóinkhoz. K lapok szerkesztésétől l\ Szabó Káról úr ! visszalépvén, azt alulirl vállalta magára.— Mig bővebben kifejlentljük nézeteinket, egyelőre roV'den csak azt akarjuk kijelenteni, miszerint azon leendiink. hogy e lapok biztosan haladjanak a j föntebb kifejteit cél felé, s hogy (/I elérhessük, kérjük jövőre is a t. előfizető-olvasóinknak eddig tanúsítóit nagybecsű pártolását. | Fii reáy „ 1 Ibiit a Pápai Lapok*' szerkesztője