Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-09-23
Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeietterjesztőeg'ylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Mercur u-e«fvlet KÖZLÖNYI III, évfolyam. 3!). szám. A lap szellemi részét illető közlemények a SZOl'kCSZtÖ lakására; Anna-tér |-2 it>. -sz. H küldendők. Klőti/.etési és hirdetési ilíj;ik, felszöllamlásnk, H kiadói teendőkkel meghízott Wa.jtlitss Iiárol úr könyvkereskedésébe : megyeházzal szemben, intézendők. Pápa. !*?<>. ov/rlo Megjelenik e lap hetenkiut egy szer, szombaton, egy íveli. La/>lulni<lono.\ s felelős szerkesztő I*. 8zal>ó Iiái'ol. I :iolixotó-<i <1 í ja Iv : Kgy é\ re ('< Ir Félév rí- ...... 5 Ir. Negyedévre I Ir .'»0 kr. A llíl'tlol <''?->Í il í.ja Iv térinél s/ei int s/ámit itn;ik : I eenlim. át) kr, .'>0| | eentiineterérl .">0 kr, 7or] eentimeterért Tlt kr, 0(IQ centim. I Irl. I .'»0Q .-«•tiliui I frt i(l kr, iODO eentim. I ft, 80 kr, .>(»()• ívnlim. i Irt. tll kr, tUUQ eenlnn. ."» Irt. \ közbeeső térfog: tnkii.il ;i következő m.ig;is;il»li fnk díjj;i s/ámihitik. Uélvegdij mindig kiilnn li/eleidó Az országos keríipar-egycsiilet fontossága. , \ ein új véleményt mondtink ki. hogy mai tár— • sadalini viszonyaink között a csupán földműveléssel foglalkozó országok, vidékek, községek és egyes polgárok alig hirnak megküzdeni az élet sokkaru szükségeivel. Meggyőződtek arról már régen az előrelátó és törekvő nemzetek, sőt hazánknak figyelő, tanulni szerelő C %! * lelkesei is, hogy csak a kiváló emberi szorgalom, türelmes kutatás és lörhellen kézinüi és kertipar teremthel tűrhető jóllétéi és előbbrehaladást A kézmiii iparnak kiszámílhatlan jelentőségét. a társadalmi élet különböző szövevényes érdekeibe mély bejátszását, sőt nélküle létkérdéseinknek biztos fenakadásál most nem akarjuk felmutatni. Az országos kertiparegyesiilelnek épen a holnapi napra városunkba kitűzött, de a közbejött körülmények és akadályok miatt egy héttel később és a fővárosban tartandó alakuló közgyűlése alkalmából szándékunk egyet-mást a szives olvasó figyelmébe fölidézni. Nem említjük mi itl föl azon lelki gyönyört, melvlyel a kezeink által növelt, ápolt s fölvirult növény kehiünket elárasztja, melvlyel egyedül csak az igazi családi boldogság érzelme ér föl; mellőzzük a megerőletés nélkül s könnyen teljesített munkásság által nyert s fenlartotl egészséget. melynek hiányában alig bírnánk elviselni a társadalmi léi sokféle bujáit; hanem felhozzuk azon nemzelgazdászali és erkölcsneinesílő jelentőségét a kertiparnak, melynél fogva az kivált) figyelmünket értlein Ii Ki. Az okszerű kerlipar az aránylag kis területnek is szorgalmas munkálásával, a számos konyhakerti növényeknek művelésével, az iparnövényeknek u. m komló, a borfestésre alkalmas fekete mályva, az indigo-gyárhb ru való csiillcng lenyészléscv el vagy épen »gyümölcsfák ápolásával és szőllöiilleléssel mindennél jobban értékesíti a földel és hozza a kertész zsebébe fáradsága jutalmat. Terményeink fogyasztása és kivitelére pétiig a külföld is vállalkozik, mint ezt a földművelési, ipar s kereskedelmi ministcriumnak julius hó folytán kibocsátott körözvénye a fekete mályva és gyiimölcs-szöllö termesztése és kiv itele ügyében tanúsítja. A kertipart figyelő elölt az sem titok, hogy a kertészkedéssel foglalkozó nép. egyenlő körülmények közölt és áll 'láb.üi. józanabb élelii s szelídebb erkölcsű. - A lerinészeltel nemes foglalkozás nyomja az emberre e jegyet. Az egyesek munkásságának sikeréi azonban könnyíti a társulás, a szorgalom terményeinek értéke ítésél bi/.losilja az egyesülés. Ez eszme igazságát fölismeri lelkesek törekedlek is vidékenként egv leteket alkotni, hol egymás; buzdítása, példaadása. nemes v ersenyre keltése által a kerlipar emeltessék és a lermelvényfölöslegnek együttesen piac szereztessék. De még ezen összefogó munkásság sem olegíle ki a várakozást. különösen a küllőidre való kivilell illelőleg. Egyes vidékek elemi csapásai sokszor meghiúsítjuk az ott létező egylet kiviteli vullalalal. Szükségesnek mutatkozott és bizonyult be tehát egy országos kerlipar egyesületnek minél előbb megteremtése, mely egyfelől, mini központ tanulmányozza a külföld kerllerménveiiiek szükségét. gondolkozzék ennek minél könnyebb kielégítéséről. ehhez képest irányozza a hazai kertészeti egyletek munkaköréi és ossza ki a vándorgyűlések és ezek alall lett kirándulásokban szerzett tapasztalatok alapján, a különböző vidékek tahj és éghajlati minősége szerinl. a vidéki korok és egyletek szerepéi és munkásságát. Hogy igy minden évben. lehetőleg mindenfele kerltermény biztosítva legyen a kivitelre is. Mert országos csapások nem mindig és mindenütt súlytjak egyenlőn a termeszt vényeket. Másfelöl az országos kerliparegy e ulel lesz lovalva az országos befásitás ügyét mielőbb a legkedvezőbb helyzetbe juttatni és ez altal még az időjárás esélyeil is a lehetőleg szabályozni. Jme e nagyszerű, és a közel jövőben is már üdvös sikert igérö egyesülés vette volna a C c* J napokban valösulásánnk kezdetéi, és hozta volna városunkat azon kiváló szerencsébe, hogy kebelében és vidékén jöll volna léire ;>z első országos találkozása a legkitűnőbb szakembereknek és szenvedélyes mű barátoknak. Most e szerencséi, városunk, a rövidlátás és magasabb eszmék TÁMMA. ITT SZfrÓKÖLOKMKN. PjLbnl a délibáb csalfa játszi fénye J^ Csalogat-csalogat fényes nyáritléibe"; * Hol a széles róna kelleinit kitarja, ' Noldogságot leheli fii-fa illatárja . . . Ott a szülőföldem. Édes, kedves nekem legkisebb emléke, Mintha örökre a szivembe vőn' vésve. I gy örül a lelkem, ugy repes a szivem, IIa kis házikónkat lerajzolja hiven Csapongó képzetem. Azt a rózsa bokrot világos kertünkbe*, llol »okai csevegtünk jó anyámmal ülve; Azt a süni lugast, melyben nyári estve Olyan szépen zengett a kis fülemüle, Soha nem feledem A rétnek világát, ezerszín pompáját, A víitiló uiezö tarka pillangóját. Mit e!-el kergettem, s «ily epedve iizlem, .Midőn ahráiidimnak koszorúját fűztem. Mint egy játs/,i gyermek. i> y. & Most meg elbolyongok a temető keilhe Mindenik haut felett búsan elmerengve; Órákig elnézem jó anyám fejfáját, Zokogva mondom el szivem hö imáját: „Aludjál csendesen ! !" S z a b ó I ni r e. Akit még az Isten is megvetett. (Regényes elbeszélés), irta: Gajmossy János Iván. II. RÓ8Z. /. A bal Icpcs. (8. folytatás.) Mig a lelkész és neje a felett évelödtek, ini inditbatta az uraságot e látogatásra, Juliska már rendbe szedte ruháit s indult a gyalog ösvény felé, hogy teljesítse apja parancsát! Juliska haladt az erdőn keresztül, gyanútlanul, pedig ha kissé figyelmesen hallgat, észreveheti vala, bogy kisérik. A sűrűben Dombházi Arthur haladt, folyton lépést tartva a leánynyal. Istenemre ! mondá magában, mikor a leányt látta, ha oly nemes lelkű is, milyen szép arca, akkor az, mit a hír mondott felöle, csak ocsmány rágalom. Es valóban, oly szép volt Julia, amilyen egy tizennyolc éves leány lehet, a szószoros értelmében. Gyönyörű kerek piros arcát szép fekete haj árnyékolá; vékony metszetű ajkából a legszebb fogsorok egyike mosolygott ki, ha ajkát mosolyra nyi- j totta, magas szabad homloka alatt, gyönyörű szemöld árnyékában a legszebb kék szempár mosolygott. Termete a legkeesesebb volt, mit a természet mesterkéletlen keze teremthet, s piciny kezei, — bár soha nem hordott kesztyűt, bármelyik delnöuek is dicséretére válhattak vala. Dombházi Arthur bámulta a leányt s kebelében az első látás alkalmával dúló vihar támadt, mely tönkre tevé későbbi életét. Juliska sebes léptekkel haladt előre az ösvényen, s kevés idö múlva atyja előtt állott. - Leányom ! — mondá az apa — ma meg kell ám mutatnod, hogy főzni is tudsz, nem csak virágot ápolni. — Az uraság vendégünk leend, megalázza magát asztalunkhoz. — Nem valami nagy megalázás kell hozzá édes apám ! (J is csak úgy ember mint mi. — Hogy ö uraság . . , . Kopogás hallott az ajtón ; s utáuna egy huszonnyolc éves ifjú lépett a szobába. — Mátbé Pál uramat keresem, monuá az ifjú, meghajtva magát a piruló leány előtt. — Az én vagyok, mondá a kertész földig hajtva magát, s ha nem csalódom, — méltóság . . . nagyságos úrhoz van szerencsém V — Igen, én ez udvarház gazdája vagyok, s hogy apám elhalt, megakartam látogatni minden birtokomat ; ide is eljöttem, bogy megnézzem a széles 39