Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-09-23

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeietterjesztőeg'ylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Mercur u-e«fvlet KÖZLÖNYI III, évfolyam. 3!). szám. A lap szellemi részét illető közlemények a SZOl'kCSZtÖ lakására; Anna-tér |-2 it>. -sz. H küldendők. Klőti/.etési és hirdetési ilíj;ik, felszöllamlásnk, H kiadói teendők­kel meghízott Wa.jtlitss Iiárol úr könyvkereskedésébe : megyeházzal szemben, intézendők. Pápa. !*?<>. ov/rlo Megjelenik e lap hetenkiut egy szer, szombaton, egy íveli. La/>lulni<lono.\ s felelős szerkesztő I*. 8zal>ó Iiái'ol. I :iolixotó-<i <1 í ja Iv : Kgy é\ re ('< Ir Félév rí- ...... 5 Ir. Negyedévre I Ir .'»0 kr. A llíl'tlol <''?->Í il í.ja Iv térinél s/ei int s/ámit itn;ik : I eenlim. át) kr, .'>0| | eentiineterérl .">0 kr, 7or] eentimeterért Tlt kr, 0(IQ centim. I Irl. I .'»0Q .-«•tiliui I frt i(l kr, iODO eentim. I ft, 80 kr, .>(»()• ívnlim. i Irt. tll kr, tUUQ eenlnn. ."» Irt. \ közbeeső térfog: tnkii.il ;i következő m.ig;is;il»li fnk díjj;i s/ámihitik. Uélvegdij mindig kiilnn li/eleidó Az országos keríipar-egycsiilet fontossága. , \ ein új véleményt mondtink ki. hogy mai tár— • sadalini viszonyaink között a csupán föld­műveléssel foglalkozó országok, vidékek, községek és egyes polgárok alig hirnak meg­küzdeni az élet sokkaru szükségeivel. Meggyő­ződtek arról már régen az előrelátó és törekvő nemzetek, sőt hazánknak figyelő, tanulni szerelő C %! * lelkesei is, hogy csak a kiváló emberi szorga­lom, türelmes kutatás és lörhellen kézinüi és kertipar teremthel tűrhető jóllétéi és előbbreha­ladást A kézmiii iparnak kiszámílhatlan jelentősé­gét. a társadalmi élet különböző szövevényes érdekeibe mély bejátszását, sőt nélküle létkér­déseinknek biztos fenakadásál most nem akarjuk felmutatni. Az országos kertiparegyesiilelnek épen a holnapi napra városunkba kitűzött, de a köz­bejött körülmények és akadályok miatt egy hét­tel később és a fővárosban tartandó alakuló köz­gyűlése alkalmából szándékunk egyet-mást a szi­ves olvasó figyelmébe fölidézni. Nem említjük mi itl föl azon lelki gyönyört, melvlyel a kezeink által növelt, ápolt s fölvirult növény kehiünket elárasztja, melvlyel egyedül csak az igazi családi boldogság érzelme ér föl; mellőzzük a megerőletés nélkül s könnyen tel­jesített munkásság által nyert s fenlartotl egész­séget. melynek hiányában alig bírnánk elviselni a társadalmi léi sokféle bujáit; hanem felhozzuk azon nemzelgazdászali és erkölcsneinesílő jelen­tőségét a kertiparnak, melynél fogva az kivált) figyelmünket értlein Ii Ki. Az okszerű kerlipar az aránylag kis terü­letnek is szorgalmas munkálásával, a számos konyhakerti növényeknek művelésével, az ipar­növényeknek u. m komló, a borfestésre alkal­mas fekete mályva, az indigo-gyárhb ru való csiillcng lenyészléscv el vagy épen »gyümölcs­fák ápolásával és szőllöiilleléssel mindennél job­ban értékesíti a földel és hozza a kertész zse­bébe fáradsága jutalmat. Terményeink fogyasz­tása és kivitelére pétiig a külföld is vállalkozik, mint ezt a földművelési, ipar s kereskedelmi mi­nistcriumnak julius hó folytán kibocsátott kö­rözvénye a fekete mályva és gyiimölcs-szöllö termesztése és kiv itele ügyében tanúsítja. A kert­ipart figyelő elölt az sem titok, hogy a kertész­kedéssel foglalkozó nép. egyenlő körülmények közölt és áll 'láb.üi. józanabb élelii s szelídebb erkölcsű. - A lerinészeltel nemes foglalkozás nyomja az emberre e jegyet. Az egyesek munkásságának sikeréi azon­ban könnyíti a társulás, a szorgalom termé­nyeinek értéke ítésél bi/.losilja az egyesülés. Ez eszme igazságát fölismeri lelkesek törekedlek is vidékenként egv leteket alkotni, hol egymás; buzdítása, példaadása. nemes v ersenyre kel­tése által a kerlipar emeltessék és a lermelvény­fölöslegnek együttesen piac szereztessék. De még ezen összefogó munkásság sem olegíle ki a vá­rakozást. különösen a küllőidre való kivilell il­lelőleg. Egyes vidékek elemi csapásai sokszor meghiúsítjuk az ott létező egylet kiviteli vullalalal. Szükségesnek mutatkozott és bizonyult be tehát egy országos kerlipar egyesületnek minél előbb megteremtése, mely egyfelől, mini központ tanulmányozza a külföld kerllerménveiiiek szük­ségét. gondolkozzék ennek minél könnyebb ki­elégítéséről. ehhez képest irányozza a hazai ker­tészeti egyletek munkaköréi és ossza ki a ván­dorgyűlések és ezek alall lett kirándulásokban szerzett tapasztalatok alapján, a különböző vi­dékek tahj és éghajlati minősége szerinl. a vi­déki korok és egyletek szerepéi és munkásságát. Hogy igy minden évben. lehetőleg minden­fele kerltermény biztosítva legyen a kivitelre is. Mert országos csapások nem mindig és minde­nütt súlytjak egyenlőn a termeszt vényeket. Más­felöl az országos kerliparegy e ulel lesz lovalva az országos befásitás ügyét mielőbb a legked­vezőbb helyzetbe juttatni és ez altal még az időjárás esélyeil is a lehetőleg szabályozni. Jme e nagyszerű, és a közel jövőben is már üdvös sikert igérö egyesülés vette volna a C c* J napokban valösulásánnk kezdetéi, és hozta volna városunkat azon kiváló szerencsébe, hogy ke­belében és vidékén jöll volna léire ;>z első or­szágos találkozása a legkitűnőbb szakembereknek és szenvedélyes mű barátoknak. Most e szeren­cséi, városunk, a rövidlátás és magasabb eszmék TÁMMA. ITT SZfrÓKÖLOKMKN. PjLbnl a délibáb csalfa játszi fénye J^ Csalogat-csalogat fényes nyáritléibe"; * Hol a széles róna kelleinit kitarja, ' Noldogságot leheli fii-fa illatárja . . . Ott a szülőföldem. Édes, kedves nekem legkisebb emléke, Mintha örökre a szivembe vőn' vésve. I gy örül a lelkem, ugy repes a szivem, IIa kis házikónkat lerajzolja hiven Csapongó képzetem. Azt a rózsa bokrot világos kertünkbe*, llol »okai csevegtünk jó anyámmal ülve; Azt a süni lugast, melyben nyári estve Olyan szépen zengett a kis fülemüle, Soha nem feledem A rétnek világát, ezerszín pompáját, A víitiló uiezö tarka pillangóját. Mit e!-el kergettem, s «ily epedve iizlem, .Midőn ahráiidimnak koszorúját fűztem. Mint egy játs/,i gyermek. i> y. & Most meg elbolyongok a temető keilhe Mindenik haut felett búsan elmerengve; Órákig elnézem jó anyám fejfáját, Zokogva mondom el szivem hö imáját: „Aludjál csendesen ! !" S z a b ó I ni r e. Akit még az Isten is megvetett. (Regényes elbeszélés), irta: Gajmossy János Iván. II. RÓ8Z. /. A bal Icpcs. (8. folytatás.) Mig a lelkész és neje a felett évelödtek, ini in­ditbatta az uraságot e látogatásra, Juliska már rendbe szedte ruháit s indult a gyalog ösvény felé, hogy teljesítse apja parancsát! Juliska haladt az erdőn keresztül, gyanútlanul, pedig ha kissé figyelmesen hallgat, észreveheti vala, bogy kisérik. A sűrűben Dombházi Arthur haladt, folyton lépést tartva a leánynyal. Istenemre ! mondá magában, mikor a leányt látta, ha oly nemes lelkű is, milyen szép arca, akkor az, mit a hír mondott felöle, csak ocsmány rágalom. Es valóban, oly szép volt Julia, amilyen egy tizennyolc éves leány lehet, a szószoros értelmében. Gyönyörű kerek piros arcát szép fekete haj ár­nyékolá; vékony metszetű ajkából a legszebb fog­sorok egyike mosolygott ki, ha ajkát mosolyra nyi- j totta, magas szabad homloka alatt, gyönyörű szemöld árnyékában a legszebb kék szempár mosolygott. Termete a legkeesesebb volt, mit a természet mes­terkéletlen keze teremthet, s piciny kezei, — bár soha nem hordott kesztyűt, bármelyik delnöuek is dicséretére válhattak vala. Dombházi Arthur bámulta a leányt s kebelé­ben az első látás alkalmával dúló vihar támadt, mely tönkre tevé későbbi életét. Juliska sebes léptekkel haladt előre az ösvé­nyen, s kevés idö múlva atyja előtt állott. - Leányom ! — mondá az apa — ma meg kell ám mutatnod, hogy főzni is tudsz, nem csak vi­rágot ápolni. — Az uraság vendégünk leend, meg­alázza magát asztalunkhoz. — Nem valami nagy megalázás kell hozzá édes apám ! (J is csak úgy ember mint mi. — Hogy ö uraság . . , . Kopogás hallott az ajtón ; s utáuna egy hu­szonnyolc éves ifjú lépett a szobába. — Mátbé Pál uramat keresem, monuá az ifjú, meghajtva magát a piruló leány előtt. — Az én vagyok, mondá a kertész földig hajtva magát, s ha nem csalódom, — méltóság . . . nagyságos úrhoz van szerencsém V — Igen, én ez udvarház gazdája vagyok, s hogy apám elhalt, megakartam látogatni minden bir­tokomat ; ide is eljöttem, bogy megnézzem a széles 39

Next

/
Thumbnails
Contents