Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-08-26

egy-egy iriár akkor is »>agy, de később csakugyan nagygyá lett tia tartózkodék. Nem szükséges kimutatni, bogy mennyire méltó módja a kegyelet nyilvánításának az ily emléktáblák felállítása. — Nem szükséges mondani, hogy mig egyrészt a város, a mely ezt megteszi, szép kötelességet teljesít, addig saját magát is érdekesebbé teszi az idegen előtt, ki kegyelettel járdái azon utcák házsorai közt, a melyek nagy emberek emlékeit őrizve muzeumokká lőnek. Nincs szükség arra sem, bogy rámutassunk Buda, Győr, Székesfehérvár stb. városok követendő példáira, — bizonyítékáld annak, bogy mi magyarok tudjuk is, akarjuk is tisztelni azok emlékezetét, a kiknek nagyságán nem pusztíthat az idő vasioga sem. Pápa váró a nem csekély emlékével dicsekedhetik a réiri, s a közelmúltnak. Amazok háborús időkO ' bői ; ezek, — és pedig ily kisebb, kevésbé jelentékeny városhoz képest tiszteletreméltó számban, — a culturbistória köréből valók. - Amazokra vonatkozólag, más, e város történetében jártasabb egyén mindenesetre becses felvilágosításokat adhatna az iránt, vájjon melyik ház, vagy épület lenne, mint a város, qua vár történetében szerepet játszott helyen létező, — emléktáblákkal megjelelendő? Föltétlenül megjelebudök lennének a város összes egykori kapui helyén álló épületek. Magyarázó emléktáblával — a város levéltárában bizonynyal létező adatok nyomán lenne ellátandó a Corvinus ház — városunk egyik büszkesége. A művelődés történetének több tényezője volt Pápának ideiglenes vagy állandó lakosa, és többen közülök növendékei a pápai két iskolának. Márványtáblákkal lenne megjelelendő a bencések kis gy mnasiumának lala is márvány táblával, a mely ismeretessé tenné a közönség előtt, hagy a haza ez idei nagy halottján Deák Ferencen, ugy Anyós Pálon, e lánglelkii ifjú magyar költőn kívül, kik voltak még azok, a kik e falak közt nyerték első szellemi kíképeztetésiiket, vagy kik tanárkodtak itt azok k< ziil a kik már akkor vagy csak utóbb a tudomány nevezetességeivé váltak. A reform, főiskola homlokzatán lévő bárom mező jü üres lap régen várja már a márványtáblákat, a melyek Márton István, Tóth Ferenc, Tarczy Lajos, Kerkapoly Káról, Bocsor István stb. neveit a tanárok kö/.iil, Petőfiét, Jókaiét stb a tanítványokéi közül, csillogtassák lapjaikon. H°gy mely nevek tarthatnak számot a megörökítésre, azt mindenik iskola jegyzőkönyvei legjobban eelatanssá fogják tenni Márványtáblát és pedig jogosan, — kíván homlokára azon szerény ház is, nem messze attól a másiktól, melyet már megjelölt ilyennel az ifjúság! kegyelete Petőfi emlékére), a melyben a híres gram-! maticus és dictionarium író Pápai Páriz Ferenc lakott a múlt század elején. -- Márványtáblára tart génvt, azon a rozmaring utcában levő Morvay-féle ! láz, a melyben, mint kis deák lakott 1812 ben a lagy Deák Ferenc. Kapjon táblát a Jókai lakta ház j is, — a collegiiun homlokán ne legyen feledve, hogy rzon helyen, hol ma a főiskola áll, egykor Zádor, a j híres jogtanár, s az osztrák polg. törvénykönyv fordítója munkálkodott. Mennyi lehet még — mások tudomása szerint — nagy embereink közül, kiknek neveit valamely, habár csak futólagos emlék is köti össze Pápa városa nevével. Milyen szép volna, ha Pápa városa megmutatná, bogy nem felejté el ez emlékeket, és büszke reájuk. Föl tehát ! Jelöljük meg emléktáblákkal mind e helyeket. A fillérekből lesznek a nagyobb ös&zegek, több ember szövetkezéséből a társasagok. Szövetkezzenek minél többen e célra, adjanak fillérekét, s az eszme megtestesülhető leszen. — Alljon össze egy társaság megha.'ározott, mérsékelt tagdijakkal és működjék mindaddig, ini^ feladatát egészen nem teljesítette -—, megvagyunk gvőzödve, bogy a közönség teljes készséggel fogja neki működését minél könnyebbé, s nnak tartamaminél rövii lel.be tenni. //. It. Az utcaelnevezés és házszámozás kérdéséhöz. „Varosunk uj házszámozása és elnevezése ügyében" cimü cikk alá azon megjegyzést tette t. szerkesztő úr, hogy megnyitja a tért a lölötte nyilatkozható vélemények eszközlésére, én íme élek ezen engedélyivel és teszem azt a következőkben. \z életben a tapasztalat engem arra tanított, hogy minél kevesebb eszme sziileinlik egy ember agyában, az aunál makacsabban ragaszkodik ezen ritka szülöttjéhez; kígyót, békát kiált, ha környezete annak helyességet, eredetiségét, kivilletőségét, üdvözítő erejét azonnal be nem látja és késznek nem nyilatkozik annak foganatosítására közreműködni. A dolgok ily téves felfogásában látszik nekem lenni az utolsó számban megjelent cikk irója, aki. ha nem tévedek, a tárgy megpcudítöjévcl azonos. Flore bocsátom, hogy én nemcsak, hogy nem vagyok épen ellensége a város uj házszáinozásanak, sót midőn a tárgy először szőnyegre kerüli, magam is mellette szólaltain fel, de feleslegesnek tartom az utcák új elnevezését, feleslegesnek pedig azért, mert a most élő generatío az utcákat ezentúl is csak úgy nevezné, mint eddig, ami ablud is kitűnik, hogy a pápai közönség most is még báhsütő utcának nevezi a korviuiis utcát, nem azért meri ez latin, hanem azeit, inéit már elébb \olt báhsiitó utca. mint korviuus utca,— valamint az akasztó utcának mondja az újváros utcát, noha ez magyar hangzású, de későbbi, — fapiacnak nevezi a Széchcny i tért. l>e felesleges ez más oknál fogva is: A müveit ember ismeri nemzetének nagyjait, de ezeknek viselt dolgait nem az utcatáblákról ta ulja : a műveletlen részint el nem is tudja olvasni : de ha igen, azért mégsem tudja, mit jelent Kölcsey, Vörösmarty, Jókai a magyarnak. Ami azonban a házak újra számozási módját illeti, a tervezetet elfogadom ; de oly megjegyzéssel mégis hogy azután minden házra a számok feltétessenek, nehogy ugy lenne, mint most, hogy sok helyen, még intelligens birtokosok házain is nincs szám. Fnnyit csak a dolog lényegéről. |>c löltéve, hanem meg nem engedve, hogy a kérdéses ügy csakugyan oly „jó es üdvös eszme" volna, mint a milyennek azt rövid látásában a cikkíró vallja, mégsem látszik nekem jogosultnak, a polgármester úrral szemközt, azon - vádja, hogy ez mindég csak a régi mellett akar ma; radni, hogy újításoknak ellensége stb. stb. Aki, mint ő. ; ' utalhat az ovodára, mely mint egy látogatója a jegyzöj ! köny vbe beiktatta, legnagyobb kincse Veszprémmegy ének, — aki utalhat a rajziskolára, gynioasticára, uszodára, polgári iskolára, Anna térre, vasúthoz vezető utakra, aki ujabban is a vágóhídnak elhelyezését ajánlotta, aki. hogy ' csak még egyet nevezzek, mutathat a sétatérre, melyet ó minden évben oly ízletesen beültettet: az páncélozva van ilynemű támadások ellen; sót nézetem szerint, igényt tarthat arra, hogy ha valamikor megint egy világfájdal' inas tagja a bizottmánynak azon indítványt teszi, hogy utcáinknak adjunk modern hangzású, és mindenki elölt érthető neveket, főutcáink egyikét Vovta névre keresztelni fogják. Sapicnti sat. E(jd másik városi ké/trisclo. II. Heeses lapja utdsó ik számában közzétett Pápa városa utcáinak újból elnevezését illető tervre nézve egykét szerény észrevételem volna, melyet — ha annak tért nyitni méltóztatik — röviden elmondani, s az illető urak, kik e kérdések eldöntésére hivatvák. szives ligy elmébe ajánlani bátorkodnám. Az eddig oly szépen s jellemzően ,.C o r v i n" után nevezett utca „lluuyady" utcának átkeresztelteim terveztetik.— Fűnek okát csak abban vélem találhatni, hogy a ,,Corvin" szó nem magyar eredetű. — he mint p. a löt szakállú Frigyes császár „llarharossa" név alatt minden műveli ember előtt ismeretes, ugy dissö emlékezetű I. Vátvás királyunk leglerjedetlebb, legnépszerűbb neve „Corvin" .Mátyás volt és marad is. V „llunyady név egész családját, de ,,Corvin" egyedül csak öt, a halhatatlan királyt illetheti. — .Maradjunk tehát a régi kegyeletteljes, legjellemzőbb elnevezés mellett. Fz utcából lepjünk a főtérre s tekintsünk körül. Föltűnik itt mindenekelőtt a monumentális nagyszerűségben, egy Esterházy áhítatos bőkezűségé által építtetett templom, nem csak a tér — de az egész város lódisze. — Ott díszlik nem mindennapi pompában az F sterbázyak őslaka, a gyönyörű kerttel korülövedzett kastély. — A tér további körülelét nagyobbrészt szinte nagy'méltóságú gróf Fsterházy tulajdonához tartozó házak képezik. — Fgy szóval a tér alakja, síit egész létezése az „Fsterházy" névvel oly szoros elv álaszthalatlan összefüggésben áll, hogy eddigi elnevezésédek ..Fsterházy t é r"-re való átváltoztatása igen természetszerű, és jellemző lenne. Mecsben a l.obkovilz-, Schvv arzenbergfer stb. csak onnan nyerte elnevezését, mert ott a l.obkovilz- Schwarzenberg herceg stb. palotája áll. Budapest előbbi Öt pacsirta utcáját hasonló oknál fogva ujabb időben Fsterházy utcának elnevezték: csak Papa városa szalasztaná cl a kedvező alkalmat arra, Imgy történelmünkben mindenkor az elsők közt tündöklött, városunk sorsával a legerősebb kapcsokkal összefűzött nemes grófi család iránti tisztelet és hálás elismerésnek, igénytelen indítvány« dlogadása által, kifejezést ne adjon*)? )l. * ) IIa iiteámk (ij It ól elnevezése nem menne is « valóságba a tervezel szerint; <le talán néineh terünk és utcánk esakugvan IIJ nevel kapna: emez indítványT mi is pártoljuk. Szerk. — Azt nem tudom, — de a mint édes anyámtól h.-dlottam, Róza kisasszony nagy városban volt, hogy tanuljon, s ott választott magának egy embert, a kinek felesége akart lenni. Nein tudom, hogy történt, hogy nem ? Kiég az hozzá, bogy Kóza kisasszony a ,,nagy ur" felesége lett! — De hát bogy eshetett meg ez V Nem tudom úrfi. Ugy mondta édesanyáin, bogy Kóza kisasszonyt, erővel kényszerítették ebhez az emberhez. Kiég az hozzá, bogy ők eljöttek lakni abba az udvarházba, a mit ma láttunk. — De hát ha nem szerette Kóza kisasszony a „nagy ur"-at — Azt mondottak majd megszereti ! Nem tudja senki, Imgy milyen életet éltek ők azután. Róza nagyasszonyt nem igen lein tett « ' %/ * o látni Egy éjszaka azután nagy szerencsétlenség tör tént. — Apám benn szolgált az udvarházban, s ö mondta cl anyámnak az esetet. - Setét zivataros J » éjszaka volt az. Éjfél tájban apám ugy hallotta mintha kocsi robogott volna a kapu elé. - Nem esalódott. Kevés idő múlva léptek hangzottak a folyosón, s a kapu nviltával egy kocsi gördült az udvarra Egyszerű paraszt szekér volt. Egy fiatal 2ö -• 27 eves úr ült a kocsin. Mikor leszállott, oldalán kard csorgott, tehát nemes volt. A .,nagv úr" elébe jött Köszöntek egymásnak. Azután bementek a szobába. Mi történt közöttü^ öeuki sem tudja, de j egy óra múlva fegyverzörrenés és borzasztó sikolytásra a szolgák berohantak. Apám is beszaladt. A földön egy véres hulla hentergett, balállal küzködve; | s Kóza nagyasszony zokogva ölelte át nyakát a haldoklónak. — A „nagy ur" ott állt mellettük és kacagott. lluli ! bizonyosan ö lőtte agyon azt a fia tal embert i — Bizonyosan ö, — de azt mondták, hogy az itju maga lőtte meg magát. — A „nagy asszonyt ' alig lehetett külön választani a halottól. Végre kirí O vették kezei közül a halottat; a szolgák köpenyébe burkolták, feliették a kocsira, a melyiken jött és kocsi elrobogott. | Anyám hívó hangja ébresztett fel a meren- | gébből. --- Van-e még tovább Mitru? — Kn már nem tudok többet úrfi. Ne kívánja, bogy olyat mondjak, a mi nem igaz ; ezt tudtam, ezt elmondtam ; többet nem tudok. -- Jól van Mitru. Köszönöm. — Anyám már a tornácon várt. — Hol voltál fiam ilyen soká? V — Anyácskám, Mitru mesélt, azt hallgattam. Hiszen oly szép idő van ! - Ideje vau mégis a lefekvésnek, s nem fog ártani, ha máskor be is gombolod a kabátod, s nem j ilyen pőrén ülsz oda Mitru mellé a földre. -— Jó anyácskám ugv-e nem haragszol ? . . . . J O Nem ! szeretlek fiam, csak jó légy. Fogadj szót. 3. Erek ma lián. A fent leirottak után sok idő folyt le. — Evek jöt'rk, évek tűntek el A kis gyermekből serdült iljú lett Az iskolai élet zajában, s munkájával túl halmozva feledtem csaknem egészen a kis falut, hol !-.<• íveseim élték egyhangú napjaikat IIa a szünnapo . alatt honn valék, ezer-meg ezer teendőm között nem értem reá, bogy Mitru meséje felett gondolkodjam. Néha felmerült agyamban a mese, — s I különösen, ha s/.ép holdvilágos estveken nővéremmel az erdő alján sétálva nicgcsilláuilott a kolostor tornya, - nem fojthattam el a gondolatot, mely agyamban keletkezett. Szerettem volna teljesen ismerni a törtenetet, mely nagygyában élt agyamban, Nem volt reá idő évi juliusbau azonban végképpen búcsút mondtam az iskoláknak. Bevégeztem tanulmányaimat, s mint meglett ember tértein haza, szüléim karjai közzé. Atyám ugyan azt állítá, bogy ilyen fiatal em bernek, valamelyik nagy városbaj a helye, hol gyakorolhassa jövendőbeli foglalkozását, -- de anyám kértére mégis beléegyezett, hogy egy évig a család