Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-07-15

Pápa városa képviselő testületének 1810. évi Julius 8-án tartott mulkiviili közgyűlése. Polgármester ur a gyűlést megnyitván előadja, hogy mielőtt a tárgysorozatban kitűzött sertéspiaci ügy tárgyalás alá vétethetnék, azon intézkedését, mely szerint az időközben elhalt városi képviselők helyett a névsorban következetteket hívta be, jelenteni kívánja: Tudomásul vétetett. Felolvastatott azután a belügyininisterium 24409 számú kegyes intézvénye. mely a képviselő testület jogorvoslati kérvénye elutasításával a neheztelt megyebizottmányi határozatot, melyben a sertéspiaca Csóka elé rendeltetett, helyben hagyja ugyan, de a többség valódi nézetének kifejezését megtudandó, nincs észrevétele az ellen, ha az ügy újra targyaltat ván ez érdemben uj hu tározat hozatik. Khez képest, miután az ügy kellő időben közzétéve s a képviselők meghívása láttamoztatással történt, a jelenlevők összeolvastatván kitűnt, hogy azoknak száma ÍI4, kik is névszerinti szavazást kívánván, ez a többiek véleményéhez képest titkos utou meg is ejtetett, még pedig következő eredményűvel: szavazlak 112-en. ezek közöl, kik a sertéspiacot a Csóka elé 40, s kik azt a városmajorja elé kívánják helyeztetni "»2-en vannak, melyek folytán határozatikig kimondatott, hogy a sertés piac ismét, a városmajorja elé helyeztessék, s már a f. évi julius 28-án ilt tartassék, természetesen e körülmény ezt megelőzőleg a legterjedettebhen közzé teendő. Végre megjegyeztetett, hogy e határozat ellen felebbezés csak birtokon kiviil engedtetik s polgármester ur az egész határozat fontos foganatosításával meghizatik. Kgyéb ügyek elintézése, mint hogy a jelenlevők nagy része az előző viták következtében távozott, a jövő ülésre határoztatott. Sz. (it/. • • Ozönviz és Börsen-Krach." T. Szerkesztő ur! Ha igaz, hogy (>n városunk lakosságának jóléte iránt oly nagy mérvben érdeklődik — a min különben egy percig sem kételkedtem ugy bizton várom, hogy ezen soraimnak minden készséggel tért fog engedni becses lapja hasábjaiban *). Nem fogom a t. olvasó közönséget hosszas bevezetéssel untatni, hanem, bár ismerve Aesopus azon fabuláját, melynek resuméja: „Mondj igazat, betörik a fejed," dacára ezen tanulságnak mondom és veszélyeztetve mindent, én leszek az, a ki ismert ebbeli álláspontomnál fogva, ama zsidó bölcs azon mondásából ; ,,a hol nem találkozik senki, a ki emberül föllépne, ott ember lenni te siess" kiinindulva, minden habozás nélkül, bátor leszek ime egy nagy szelet igazságot elmondani. Tudva levő dolog az, miszerint az államtörvényeknek hódolnia kell minden embernek ; minden •) A tár>adahni visszaélések orvoslás;» és az illető közöu>égnek emez orvoslásra figyelmeztetése levén egvik komolv tcl — ad;.la .1 sajtónak: noha a következő sorok sok keserűséggel hoznak lei I'L,'V tényt, mely polgártársainkat közelről érdekli, és zaklatja, annál i> inkálih közöltük, mivel írójának egyénisége teljes bitéit és meghallgatási érdemel. Szerk. | állampolgárnak első kötelessége a fennálló törvényekhez magát alkalmazni már annál is inkább, vagy talán jobban mondva, már csupán azért is. mert a törvény az igazságon alapszik, a józan emberi észnek kifolyása, mert végre a törvény a tárI sadalmi rend föntartását, az emberiség jólétét célozza. Es mégis, bármily evidens és elvitázhatlan igaz is mind ez, volt már arra is, persze ritka, nagyon ritka eset, hogy a törvény csak holt betűvé vált a codexben, a mennyiben azt alkalmazásba tenni teljes lehetetlen volt. Sietek a t. olvasók kíváncsiságának eleget tenni, az ilyen eset megnevezésében, ha széles feneket fogok is keríteni. Tessék csak visszaemlékezni persze generatiónk ifjabbjainak emlékező tehetsége odáig nem ér **) — az ezelőtt OO J mintegy ötezer évvel általános csapássá vált özönvíz korszakára, és kérdem vájjon lehetséges volt-e akkor a törvény szigorát foganatosítani, avagy lehetséges lett volna e még akkor is, ha az özönvíz az emberek életét megkíméli vala és esak azok minden vagyonának teljes megsemmisítésére szorítkozik V Lehet-e p. o. ily körülmények között valakit fizetésére késztetni, vagy kényszeríteni a felvett kölesönöknek, habár voltak is azok akárminö értékteljesek, adott légyen az adósfél akár váltót, akár adóslevelet számtalan tanúval, midőn az egész emberiség meg lett lösztva minden vagyonától és az általános csapástól alig hogy mezítelen életét tudta nagy nehezen megmenteni V Világos, hogy : Nem ! ! ! Ilyenkor a törvény kérlclhetlcn parancsa önkénytelen elnémul vaskara megigézve lehűl ! Mert a legislatiónak ily kivételes esetekre számítania nem kell, nem J ' lehet; normális időkben és időkre hozott törvényeit j ilyenkor érvényre juttatnia, szerény véleményem szerint nem szabad, mert az ilyen eljárás az igazságon nem alapszik, a józan emberi észszel homlokegyenest ellenkezik, és ezáltal nem az emberiség boldogítása, helyzetünknek felvirágozta, de az emberek kölcsönös tönkrejuttatása volna elérve. De ez áll nem csak a gyarló emberek-szabta törvényekről, hanem mé<r az emberek tennséires Te«/ ' o o reintöjének magasztos tanáról, a szentírásról is, és kétségkívül ezen szempontból indulhatott ki a bölcs zsoltáros Dávid király , midőn az emberszeretet, igazságérzet és szerénységtől átlengett szent költeményeiben nyíltan kimondja : ,.Van eset arra is, hogy az által kcdveskedel Istennek, ha tanait megszeged," szinte ujjalmutatásul biráinknak, miszerint ugy kezeljék a törvénykönyvet, hogy ez által az emberszeretet, az igazságérzet, mint a törvény tulajdon képeni céljai, csorbát ne szenvedjenek. Kedves olvasó! Hiszem, hogy ezeknek elörebocsátása után könyen kifogod találni a tárgyat, melyet érinteni szándékozom ; hiszem, hogy azon ' *) Ue az mit >«'in változtat a tlolgon; elég hogv azon eset volt, és hogv lehetett, majdnem eléggé bizonyítják a legközelebb iimltban előlönhilt számos vészes vi/árak, nielveknek szinte elég vagyon és emberélet esett áldozatul Felhozhattam volna különben ezen momentumot 's, de kiindulási pontúi nem használhattam. L A. mosoly, mely mintha csak látnám, ajakidra tódulj midőn egy 4 — 5000 éves eseményről, az özönvízről beszéltem, csakhamar eltűnt és nagyon is komoly hangulatnak engedett tért, mert el nem illanhatott o n éles eszed elöl, miszerint egy a legközelebb múltban reánk nehezült eseményt, egy özönvizet akarok megbeszélni, mely fájdalom ! még mindnyájunk élénk emlékezetében van, melynek gyászos hatása alatt még mindannyian állunk, ertem az 1873-i tözsdekatastrophát a ,,

Börsen Kraeh"-ot Hiszem, hogy 1 osztani fogja mindenki nézetemet, ha állítom, hogy ezen korszak mindenben megtelel az özönvíz kor szakának, hogy a kettő között oly nagy a hasonlatosság, mint két ikertestvér között, hogy ezen parallela nagyon is jogosult; mert ha birt az egyik tökéletes általánossággal és nem kiméit meg senkit és semmit mást, mint Nőé bárkáját, ugy a másik is kiterjedt nem talán egyes városokra, megyékre, országokra, vagy világrészekre, hanem megingatta és megrezzentette az egész félgömböt, annak csak egyik zugát sem hagvván érintetlenül, sőt mondhatom ArO 0%/ chimedes szándékát vitte véghez, a mennyiben az egész földtekét gyökerestől, úgyszólván kimozdította sarkaiból; valamint aiuaz. ugy szinte emez is, mint Unicuin áll a világtörténet lapjain : mert mióta Isten az első embert teremtette, nem hallottunk, sem nem olvastunk ily általános nyomatékos, ily nagymérvű, intensiv pénznyomorról. IIa igaz, hogy amannak sok vagyon és számos emberélet esett áldozatul, ugy sajnos, de igaz mert hallottuk és láttuk a számtalan pénzóriásoknak összeroskadását, a temérdek sok drága emberéletnek halálos hörgését, de ha a számtalan öngyilkosságokat, melyeket azóta hallani és olvasni lehetett, összevesszük, mond hatnám, hogy ez nuiuerice, az aránytól eltekintve, még sokkal több emberéletet nyelt le végzetes torkába. Igen ám, drága polgártársaim ! Városunkban is sok családi szerencse és jólét; sok, számos évtizedek alatt összekapart és megtakarított vagyon ; sok ese.ben, egész félszázad folytonos fáradozásának gyümölcse esett áldozatul a hírvágynak, ama ,,Moloch"-nak, az átkozott bálványnak, mel} et a végzetes, gyászos emlékű ,,kereskedelmi és iparbank ' teremtői városunkban is inauguráltak, elannyira, hogy a ki csak némileg beható pillantást vet reánk, kezeit csapja össze és ránk ismerni nem tud ; vizzonyaink a ziláltság netovábbját érték el. Pénzünk nincsen, de — annál kevesebb hitelünk; a koldusbot 1 )an okles kardként fenyegetödzik fejünk fölött. — Kereskedők, a kik üzletüket 30 -40 évig a legjobb sikerrel tentartották. a becsületességben és köztisz teletben megőszültek, összeroskadtak, körültekintik magukat és nem maradt egyebük, mint számos családjuk, melyet, jaj ! szivök megszakad ! — nem bírnak tartani. Szomorú valósággá lett városunkban a , Nihil est peius, quam e divite pauper," és mind ez müve az érintett intézetnek, a csalás műhelyének, mely a ..kereskedelmi- és iparbank" szép neve és köpenye p — 9= • •— — Ej) azért nem szabad utjokba állnom, — mondá Margit. — I )e ki mondja, hogy utjokba álljon — mosolygott Somkuti. ellenkezőleg épen az által, hogy önt leányává teszem, akarom rokonaival az öreg urat összehozni. Margit mereven nézett reá. Egyszerre felsikoltott. — Ah istenein, hiszen a kapitányt is Ilorkinak hívják, — csak nem tán ö — — ? — Igen is, ö az unokaöcs — vágott szavába az orvos. A leánykát bájos pir lepte el. — Ah értem — suttogá. Somkuti barátságosan nyomta meg védence kezét. — Valahára, — mondá, — ön nemcsak füg' n getlen szabad lesz ez által, de az öreg urat össze is hozandja családjával, nemde nemes missió ? Gyengének ei zeni magam reá — sóhajtott a liatal hölgy. — Talán nem egészen, ha mondom, hogy Horki bácsival szemben hallgatást kell csak fogadnia, Gáborral szemben pedig szerelmet — vagy ez is nehezére fog esni V Margit szemeiből könyzápor tódult ki. — < >h ha én még boldog is lehetnék! Nincs oka csüggedésre — biztatta jóakarója — én legalább eddig senuni nehézséget nem látok. ^ ^ (Folytatjuk;. Az »iiii(£. Izraelit« devei sei-i Ív ö JI ö.j élicz! költeménye, rosz élce. Lelke remek munkája; Lies, feszes tartalmának Az lesz tán a valója: KI még koráh, él még ina Vannak neki utódi, Ti vagytok, ugy szól a monda. Megmaradt hü fiai. K gy o rt h od o x. Szünidői reminiscentiák. (7. folytatás.) A történeti tárgyú müvek között Pilotynak egyik festménye a színezés szépsége, s egyszersmind a kifejezés természetessége által tűnik ki Pilotv e müvével is bebizonyította, hogy ..a művészettel és Ízléssel párosult színezés elönyuyel bír a holt akadémiai stil fölött, melynél az alakok vonalai fő- s a szinek pedig csak mellékdolgokul tekintetnek. Min denesetre téves, egyuldalu irány lenne, ha csupán a színezésre volna a fösuly fektetve ; de Piloty müveiben a szinek és vonalok egy élet':ií egészszé egyesülnek." Pilotynak itt látható egyik kitűnő festménye azon jelenetet ábrázolja, midőn Seni, a csillagász, W allenstein szobájába lép és a vezért me<*gvilkolva találja. Wallenstein a szoba padlóján fekszik, szinteleu arca, megmerevült kezei, az asztalról félig leo huzoit s sárga selyem terítő, a legnagyobb hűséggel van kitüntetve. Mellette áll Seni, sötétviolaszinü bársonyköpenyben. A festmény valódi tragikai hatást idéz elő. Korának mily nagy férlia volt Wallenstein 1 s mily nagy remények voltak benne helyezve, s mily nagy reményeket táplált ö maga is ; s ime, egy éj nem, egy éjnek rövid perce úgyszólván megseinuiisitette, tönkre tette mindezen szép reményeket ! Valóban elmondhatja Schakspeare egyik szereplőjével : .... Isten veled te rang, Nagyság örökre ! — Ember sorsa ez : Ma a remény virágát ülteti; Holnap kinyíl s szines virágaival Árasztja el ; harmad nap dér, fagyos Dér jő reá, s mikor már azt hivé Szegény bolond, hogy a gyümölcs megért, Gyökerén leszárad, s lehull, lehull, Mint én ! Itt láthatók továbbá Kobell, Hess, Albrecht Adám csataképei, s legvégül Rottmaun göröghoni tá j festményei. Az uj Pinakothekának földszinti helyiségeiben, az Autiquaríumbau vannak a régiségek elhelyezve. Itt is olyan régi tárgyak láthatók, milyenekkel más városok régiségtáraiban lehet találkozni. Legnagyobb érdekkel a múmiákat szemléltein. Ezek mind fából készült ládákban, koporsókban vannak részint fölállítva, részint lefektetve. E koporsók Írásokkal, az úgynevezett hierogliphokkal vannak ellátva. Eleget