Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-01-15

hozta, még: pedig nem épen szégyenletes menyiség s terjedelemben a maga százalékát. Hogy az írók működésével arányban áll-e az olvasó közönség pártolása ? fájdalom, e kérdésre nem igen adhatunk kielégítő feleletet. — Vannak már polgáraink között tagadhatatlanul többen, kik újságolvasás nélkül mai napság megélni sem tudnak: de bizony a nagyobb rész még igen közönyös a szellemi termékek iránt. A vidéki közlönyök aligtudják előfizetőik számát U - 1 százig felvinni, s nagyobb részint a munkatársak önzetlen áldozatkészségéből tartják fenn magokal: pedig az ujságlapokat ugy keltene tekinteni. ríllnt a haladó eszmék harcosait, úttörőit: mint megannyi szellemi csatornákat, melyeken a műveltség, értelmi felvilágosodás a társadalom legalsó rétegeibe is szerte árad s lassankint nemzeti értékes k ö z v a g y o n n á. anyagi és s/.ellemi gyarapodásunk, haladásunk emeltyűjévé lesz. A sajtónak az irodalom-pártolás honpolgári kötelességét tehát folyvást hangsúlyozni kell: lelkesedésre gyújtó meleg szavaival oda kelj hatni, hogy a szellemvilág napjának melegétől, lángsugáritól végre valahára felolvadjanak az indilíerentismus jégmezői, hótömegei. melyek társadalmi életünk mezejének felvirágzását késleltetik s berkeinkben az uj idők. uj \ilágboldogitó eszmék tavaszának kedves fecskéit meghonosulni. fészkeiket lerakni nem engedik. Bizonyára. a szellemi dolgok iránt észlelhetöleg uralgó ezyn indiiferentisinusnak meg kell szűnni, ha azt akarjuk, hogy a művészetek és j tudományok virágozzanak hazánkban; ha azt akarjuk, hogy ne csak a külföld tudományos irodalmának asztaláról lehulló morzsalékokkal táplálkozzunk, de képesek legyünk, képesek legyenek iróink önálló eredeti elmemüvek létrehozására. alkotására is. — Megkell mutatni a világnak, hogy e magyar géniusz nemcsak imitálni. de alkotni, teremteni is képes; képes a tudomány vívmányait. a jelenkor civilizatiójának hozományait önállólag feldolgozni s azokra nemzeti sajátságaink megismertető jelle-j gét rásütni. Közgazdasági tekintetben, meg kell vallani, hogy lefolyt évben a nemzet adófizetési képességének emelésére, a közgazdasági viszonyok javítására valami igensok nem történt ugyan, de reményt nyújt a szerenesés kibontakozásra azon örvendetes körülmény, hogy kormányunk a teemlőkkel, a nemzetgazdászati irányelvekkel tökéletesen tisztában van. s az aktiót mind pénzi ügyi, mind vámpolitikai tekintetben immár mégis kezdette s erélyesen folytatja. Allamgazdasági viszonyaink szerencsés javulása folytán tehát a lefolyt év kedvező fordulatot képez. — A szabadelvű kormány meg! ! van győződve arról, hogy a jelenlegi kereskedelmi s vámpolitikai rendszer Magyarország anyagi érdekeinek s igy állami és társadalmi felvirágzásának kiszámithallan hátrányára van. ugyan azért mindent elkövet, hogy a rendszer • 7 C %f káros hatását megszüntesse vagy az által, hogy j k ö z ö s terület e n kezdeményez oly vámpolitikái. mely mellett hazánk lezető legkevesebbet \ fog \ eszi leni: vagy v á m ii g y i ö n á 11 ó s á g állal fogja hazánk összes közgazdasági érdekeit minden veszteség ellen lehetőleg biztosítani. —' Mi részünkről csak helyeselni tudjuk, azon társadalmi mozgalmakat, melyek e téren megiudullak s azt hangoztatják, hogy csak önálló

1 vámterület által lehet iparunknak s kereskedelmünknek olv lendületet adni. melynek folytán. %J 7 v %J • i I ha a külföld fejlettebb iparával a versenyt diadallal ki nem állja is. de legalább azáltal végkép elnyi leitelni sem fog. — S egyelőre ez is elég. Kormányunk meg van győződve arról is, hogy Ieljesen f ti g g e 11 e n m a g y a r j e g yhanlv felállítása nélkül Magyarországon rendezeti. szilárd pénz- és hitelviszonyokat megteremteni nem lehel.— Teljes reményünk van. hogy a bankkérdés végre valahára kívánt megoldást fog nyerni, még pedig oly dualisztikus bankrendszer alapján, mely hazánk pénzügyi önállóságát lehetőleg biztosítja, s az osztrák nemzeti bank hitelviszonyainkat sorvasztó monopoliumának végre valahára véget vet. Önálló pénzügyi és vámpolitika követése, hogy társadalmi életünkre is jótékonyan fog visszahalni, hogy megszünteti a mostani pénzügyi nyomort s társadalmi aléltságot; hogy az ipar és kereskedelem föllendülése ezek folytán, egy hatalmas életerős társadalmi közszellemet fog teremteni, az kétséget nem szenved; ha lesz pénz. ha lesz hitel, megjön az áldozatkészség. a tettek lenyes kora is. s társadalmunk tagozataiban is uj élet, uj vérkeringés fog létrejönni s beteljesülnek nagy Szechénynk jos szavai mind állami mind társadalmi tekintetben: ..Magyarország nem volt. hanem lesz.** Adja Isten. ug\ legven. /Vr(

'sv/<'////i Jánvs. í A sz. fehérvári ügyvédi kamarától. Felhívás a székesfehérvári ügyvédi kamara tagjaihoz. A szfehérvári ügyvédi kamara választmánya a i megalakulás óta egvik főfeladatának tekintette az o Ci I elharapózott zugirászat meggáthWit, nemcsak azért, mert a zugirászok lelkiismeretlen és szakértelmet ! nélkülöző eljárásuk által az ügyvédi kar tekintélyét csorbítják, hanem mivel kereset forrását is nem csekély mérvben csökkentik. A kamara ügyészének följelentése folytán máitöbb zugírász ellen folyamatba tétételt a vizsgálat s • a választmány tőle telhetőleg őrködik, nehogy az igazságszolgáltatás szentélyébe avatatlan egyének tolakodjanak be. De a választmány törekvését siker csak ugv J P», ; koronázhatja, ha ez a kamara tagjainak erélyes tá: mogatásában részesül, — ha minden egyes tag feladatának tekinti a közös baj megszüntetésére váll v c t v c közremük ö d n i. A választmány meggyőződése az, hogy a zugirászat meggátolása mindnyájunk közös érdeke s ezen meggyőződésének kívánt kifejezést adni, midőn ' a kamara tagjait támogatásra felhívni határozta. Ennek tolytán felhivatnak a kamara tisztelt tagjai, miszerint mindazokat, kik annélkül, hogy ügyvédek lennének, a felek képviseletét üzletszeriicn s folytatják, avagy peres vagy pcrenkivüli ügyekben beadványokat szerkesztenek annélkül, hogy erre jogosítva volnának, a kellő lépések megtehetése végett a kamara ügyészének bejelenteni szíveskedjenek. Kelt Sz. Eehérvárott az ügyvédi kamara választmányának 187."). év December 28-án tartott üléséből. Pólffy Karolt/ m. /»•. a? ii'

n

r\v/di kamara lilkár;». Tüzollóegyleíi i'u/y. V pápai önkéntes tüzoltóegyU<i tuzörsége jan, 15~'JJ-ig. t)r figyelő heti parancsnok : Horváth I. aj o s osztály parancsnok január 15—21-ig. Január. 15-én. Őrparancsnok: Takács Antal csoportvezető. Örök: Kohn Ignác/., Németh János. I>óka\ Antal, Hicdl József. Január. 16-án. Őrparancsnok: Payer Sámuel csoportvezető. Örök: llarmos Zoltán, Pintér János, Steinlicrger Mór, Veisz Simon. Január 17-én. Őrparancsnok: Salczer József. Örök: Schlesinger lludolf. W aj dics Káról, llock István, Grünhuuni Mór. !

r » Január 18-án. Őrparancsnok : firosz Henrik. Őrök : Klein Náthán, (íergyc Sándor, Göncz Imre, Nvári János, r» * Január 19-én. Őrparancsnok: Meszszcrer Vilmos szakaszvezető. Örök: Kó'szcghi Sándor, Berger Mór fmrniő"), Szabó János. Schiffner Ferenc. N Január 20-án. Őrparancsnok: llóchvurter Antal csoportvezető. Örök: Krompacher József. Hanti Nándor. Bcrgcr Vilmos, I,. Németh József. Január. 21-én. Őrparancsnok: Farkas Jözset csoportvezető. Örök: Kunt Mihály, SzHgmeisztcr Ignácz. rireicli Mihály, Sablik Ferenc. KPK Pápán, 187«. jan. 10. A parancsnokság. I -V-^V^-^VXlesztendek számodra ólmot, a hova arcomon keszvüdet merészelted dobni. Segédletünk rögtön megalakult ; hiszen sehol O C n sem lett volna könnyebb tanúkat találnunk : hiszen mindmegannyi harcképes liatal ember volt jelen. Kölcsönös sürgetéseink folytán még a párbaj j részletei felett is megállapodás történt, llely a setét völgy. Idő másnap reggeli 0 óra. Kegy ve rn e ni • pisztoly, — v i v á s m ó cl: avange párbaj, 10 lépés távközzel. Ezután haza sietek, levelet irtain szegény jó anyámnak s meghagytam az öreg Józsefnek, hogy ha reggeli 7 óráig haza nem jönnék, rendeltetési helyére küldje el. Az öreg bámulva tekinte rám. — Mit akar az úrli , az isten áldja meg — kérdé. — »Semmit édes öregem, nc kérdezzen semmit. Történjék a minek történni kell. — Csak nem akarja elölni magát az úrfi! — Nem — mondám — istenemre — nem. — Tudom már kiálta fel — ugy-c párbajról • V» van szo . -- Meglehet. — Jó, hanem én meg azt mondom, hogy abból semmi sem lesz — ezzel azután sokat jelentő mozdulattal sietett az ajtó felé. — Mit akar öregem Y — l>czároni az miit. l>c én. Innét ugvan ki u* nem megy, mig ki nem alussza mérgét. — Hagyja cl --mondám feltartóztatva az öreget - annak megkell lenni, szent kötelességet teljesítek, azzal a halottnak tartozom. — Tehát Erncsztinröl van szó ? — Kóla. -- V'gy menjen az urti — mond könnycseppet törölve ki szeméből - a jó isten s a meghalt anya szemei kiséljék lépteit. Midőn rendbe hoztam az öreggel mindent, ez zokogva ment ki szobámból, még a lépcső aljáról is felhangzott kinos zokogása. Oh ily mély, őszinte fájdalom láttára mit kelle nekem érez jem, ki azon ponton álltam, hogy elhagyjak mindent, a mi szivemnek kedves volt, a mit szeretu in. Hazulról távozva Erncsztinát keresem fel. Mi dön beléptem hozzá, egy ékszertok volt kezében, melyet hirtelen zsebébe csúsztatott. Tudja isten ! én akor, talán helyzetem sajátosságánál lógva említett tényének nem is tulajdonítottam súlyt. Ernesztina Jattomra felugrott székéről, s fátyolozott hangon, melv a csalatkozásnak is némi é ö ' w árnyalatával látfzék bírni: — Un az? — kiáltott fel. » — Erncsztinán ekkor már változást kezdtem észlelni, már hozzám intézett felkiáltásából; de általában hideg kimért magatartásából kezdéni látni, hogy bensejében változásnak kelle történni, — ugy kezdett nekem feltűnni , hogy nem az a gyermeteg \ A J L. \ a uiiut jött eme gondolat, ugy hamar el is oszlutt az; helvzctem nem igen cmredé. ** O ö / hogv vele foglalkozzam. — En vagyok Ernesztin s ez feltűnik önnek ? — Dehogy tűnik, dehogy tűnik, de eme szokatlan idő s önnek sajátszerű külseje oli mondja meg kérem, mi történt? — Most még semmi Ernesztin, egyáltalán semmi, de — De? — Történni fog. — Dcszeljen kérem világosan. — Ernesztin ! emlékszik-e még azon időre, uiidön egy mindenkitől elhagyott asszony haldokolva feküdt ágyán, küzdve a halállal azért, mert életére jegyedül álló gyermekének volt szüksége. Emlékszik-e arra, hogy eme küzdelem közepette egy ifjú, maga is gyermek még, jelent meg a haldokló ágyánál, kit nem kötött ahoz semmi érdek, semmi kötelék, egyedül a szánalom érzete. Azon nő az ön anyja volt Ernesztin, a lány ön, az ifjú én valék.