Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-07-10

E kérdésre felelet helyet földre szegzé Adrienné szemeit, — Akarom tudói, miről beszéltetek, szóla kissé szigorubb hangon Rétlaki. — Nem mondhatom el, suttogá Adrienné. — Balga beszéd ! A gyermeknek szülője előtt titka nem lehet; még egyszer s utoljára, kívánom tudni, miről beszéltetek, Adrienné kebléből nehéz sóhaj tört elő. — Magammal akartam a sirba vinni, mint titkot, de .atyám határozott követelésével kényszerít akaratom megszegésére, kezdé Adrienne ; igen, Aladár itt volt, s egyedül találva, nekem szerelmi nyilatkozatot inert tenni, mit én — igen természetesen — -visszautasítok olv hozzáadással, miszerint én nem ismerem a szerelmet, nem is fogom azt megismerni, nem nyújtom csak kényszerítésre kezemet férfiúnak, de még a kényszerrel is dacolnék, ha azon férfin a tévelygők közé tartoznék. — Szerencsétlen gyermek ! te mind ezt elmontad Aladárnak ? kiálta fel az atya. — Igen. — Tudod-e mit tett szavaidnak következménye? — Nem. . — Aladár eltűnt vidékünkről, senki sem tudja hollétét. — Talán ez még előnyére válhat, mert utazása közben ismeretei növekedni fognak, s végre is belátand'ja, miszerint csak egy igaz hit van s ez a mienk. -- Gondolatnélküli szók ezek, ismétlése a zárdában hallottaknak, ezt tanultad olt, egyebet sem ; igaz, ezt jól megtanultad, mert naponként ismétled. — Hagyjuk azonban e tárgyat; a történteket meg nem történtekké tenni nem lehet, következményeiket megmásítani hatalmunkban nem áll; mondok én azonban neked valamit, ezt jegyezd meg jól I magadnak s alkalmazkodjál ahhoz, ha szülőid szeretetét meg- J tartani akarod ; vallás és vallás között különbséget tenni, j csak korlátolt elme képes, minden vallás jó, ha annak szel- j lemét képesek vagyunk felfogni s betűjéhez nem ragaszko- j dunk, minden hit üdvözít, ha megnyugvást találunk ölében. J Embertársainkat megvetni, gyűlölni azért, mert más vallást követnek a vallás tanainak téves felfogására mutat, miután a gyűlölet és szeretet nemcsakhogy nem testvérek, de épen ellentétek, pedig vallásunk sarkköve: szeresd felebarátodat mint önnön magadat; ennyit átalánosságban. Különösen reád vonatkozólag pedig megjegyzem, hogy isten előtt a folytonos ima és tétlenség kedves nem lehet; ő maga is példát adott erről, midőn a világi egyetemet megalkotta, példát ád róla most, midőn fenntartja és igazgatja. Te is a helyett, hogy bezárkózva, zsámolyodon görnyedsz, tégy valamit, a tér nagy, mely előtted nyitva áll, a munka magasztos, melyet véghezvihetsz. Ezrei a lelki és anyagi nélkülözésekkel küzdő embereknek fognak körül, menj ! vigaszoddal gyógyítsd az elsőt, pénzeddel az utóbbit; a te imád bizonyára nem enyhítette meg egy szűkölködőnek éhségét sem, de pénzed azt megtehette volna már; a te imád nem csillapította meg egy betegnek sem fájdalmait, de a gyógyszer, melyet nyújtasz neki, bizonyára enyhíti fájdalmait; a te imád még n-3 m nyújtott irt a lelki fájdalomra, de vígaszod e fájdalmát eloszlathatná. Nem elzártan e szűk, rosz levegőjű, szobában tisztelheted méltóan a legmagasabb 'lényt, hanem teremtményei között, s ha keresztyén akarsz lenni a szó nemesebb értelmében, szavaimat kell zsinórmértékül használnod, nem pedig isten tudja kí által feltalált s általad követett esztelen, hasztalan módot. Még egyszer — ajánlom figyelmedbe szavaimat, gondold meg, hogy egy ember csak akkor méltó önmagához, ha emberien cselekszik. — Isten*, veled ! s e szók után magára hagyta az atya leányát. Mig ezek Rétlakon történtek, azon idő alatt Aladár már elérte Bécset. Minden terv, cél nélkül indulván el, ige» természetes, hogy Bécsben megérkezve, nem tudta, merre folytassa útját. Egy biztos c Íja volt csak — minél távoabbra futni Rétlaktól. Szive visszavonta ugyan Aladárt a helyre, melyet — elhagyott; a helyre hol paradicsomát föllel r hette volna, de igen jól tudta, hogy e paradicsom ajtaját lángoló pallosokkal cherubok őrzik. Az érzelem visszavonta, az ész eltaszította onnan ; az első esetben győzött az ész, elhozta öt Bécsig, innen térne tehát vissza? Nem, az nem lehet, távozni kell, minél messzebb. Egy váratlan esemény célt adott Aladár elé. Megpihenés végett ugyanis leszállott Bécs egyik clsö-ra-ngítszállodájában, melynek később éttermét is fölkereste. Alig lépett be a terembe, midőn egyik asztal felöl, „mit keressz itt Aladár?" kérdés hangzott fel. Azon asztalnál három fiatal mágnás ült, kik tanulótársai voltak Aladárnak. Aladár hozzájuk lépett s a viszontlátás örömei után következőleg szólt. — Azt kérditek tőlem mit keresek itt? őszinte feleletem nem lehet más ; mint: nem tudom. A három ifjú kacajra fakadt, melynek lecsillapulta után fo Ív tata Aladár: — Ti azonban valószínűleg tudni fogjátok miért jöttetek ide, s én viszonozom kérdésteket. Folytatjuk). JLevelezés. Pápai le cél a_ szerkesz-föhöz-. Julius 3. 187.*. Eljött a várva várt nap, a követválasztás napja. A város inár kora reggel ünnepien izgalomban. — Fenn az égen a nap i« messze félre vetett minden fellegfátyolt fénysugaras arca elöl,, mintha a derült menvboltozalról háboritlan akarna szemlét tar— tani az alkotmányos jogainak gyakorlására gyülöngő honpolgárság felett. Ugy látszik nem is lesz érdektelen a választás folyamata A klizdtércn három jelölt, zászlaja lobog, s a. pályabér csak egy, Érzi ezt minden választó: a diadal reménye mellett olt ül minden arcon az aggodalom is . . . A szavazás helyisége az óvoda nagyterme. És miután a pártok jelöltjeiket éltetve, ének vagy zene szó mellett kitűzött állomásaikat elfoglalják, pont í) urakor megkezdődik a szavazás. Egy ideig az előre megállapított terv szerint zavartalanul folyik, pár óra múlva azonban a sétatérért felállított Stampfl pártnak hírül adatik, hogy jelöltje visszalépett,, s ezen eset érdekes jelenetet idézett elő. Stampft lemondásának