Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-01-09
PAP AI LIFO) Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony n ö c g y 1 e t-, a z i s ni e r e 11 e r j e s z t ö- 1 ö v é s z- és 0 n k é n y t e s tüzolíóeg'yiet A lap szellemi részét illető közlemények. a sxor*lv.es2stő lalv.ásái*a: Anna-tér 12Í6. sz. a küldendők. Előfizetési és liirdotési díjak, felszól— lamlások, a kiadói teendőkkel meghízott Waj cli€S Ivá l?ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. II. évfolyam. Pápa, I875. télhó 9. 2. sz. Megjelenik e lap heteiikint egyszer, szombaton, egy ívenTartalma: Társadalmunk II. — Városi közgyűlés. — A halottak elégetésének kérdéséhöz. — Válasz az orthodox hitközségnek. — Pap Kálmán költeményei. — Jellemvonások a római nép életéből. — A phylloxera vastatrix. — Mások láirgolnak . •— Fcneketlan! — Különfélék. XSlőlizctóísi clíjalc: Egv évre G fr. Félévre ő ír. Negyedévre 1 Ir. TiO k. A liix*clot esi clíjalc a háromszori hasábozotl petit sorért egyszer hirdetésnél G kr. kétszer hirdetésnél í> kr. háromszori hirdetésnél -í kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssei számítalnak. Mindig külön bélyegdíj fizetendő. Társadalmunk. jl tükröt veszünk kezünkbe, tesszük rendesen azért, J hogy abban szemlélve vonásainkat, a helyes va| lóról biztosságot szerezzünk. És meglepő tünemény! képmásunkkal ritkán vagyunk megelégedve. Ha olykor az egész hatásán megnyugszunk is de már a részletezésnél azonnal feltűnnek egyes sajátságok, a melyek a tetsző öszhangzalot és vele megelégedésünket sérlik; és csakugyan azonnal azok gondos rendezéséhöz is fogunk. Tükröt akarunk mi is a szíves olvasó elé tartani, hogy benne önmagát és a körüllelevő kis világot, a társadalmat szemlélhesse. Előre megvagyunk győződve hogy a visszaadott kép öszhangzallan, viszás leend, — hogy a vonások ferdék és az egészhez nem illők fognak lenni. De mi arról nem lehetünk; a valót nem másítani, szebbileni, hanem a mint van, felmutatni hivatásunk, hogy a képet kiigazíthassuk, és a társadalmat eszményéhöz közelebb vihessük. Jgy hozzuk az irodalmat és az életet egymással szorosabb összeköttetésbe, egymásra kölcsönösen-halás viszonyába. Az irodalom meríti anyagát az életből, az élet tanul és nemesedik az irodalomból. Megszoktuk már a magyar társadalmat 1827-nél kezdeni, midőn Széchenyi István az első, a nemzeti casinót lélrehozá. És e körülbelöl ötven év alatt de kevéssé közelítette meg társadalmi életünk önfogalmát! A társadalomnak, társadalmi éleinek alapját az embernek veleszületett társas tudása k é p e z i. Az ember a maga egyességében, öntudatának bármily magasan fokozásával, létföladalát be nem töllhelvén, életcéljait nem valósíthatván; sőt a mellette és ellenében álló másokat is magához hasonlóknak, vele egyenlőn jogosítollaknak tartozván elismerni: magát azokkal egy nagyobb egész, az egyének önkényt s zövetkezett testülete, a társaság, a társadalom t a g j á u l tekint i. Az egyén lemond önmagának előtérbe tolásáról, mindenkit magával egyenlően a szellemiekben osztálytársául nézu és igy egymást kölcsönösen gyámolítja az élet utain. Az egyén magát is, épen e többekkel közös egy esti lésben, az érdekközösségben érzi erős ebb ne.k s tekintélyesebbnek; mert csakugyan a testület, nagyobb szellemi és anyagi erejével, mindenben nyomatékosabban léphet föl. A kölcsönhatásban, mindegyik a másik erejének fölismerésével , becsüli s tiszteli a másikat, és másokban viszont önmagát. A társadalomban a ki mást megbecsül és tisztel, magát becsüli s tiszteli meg, — a ki magáról nem felejtkezik meg, az magában másokat, az embert emeli föl. Ugyan, megfelel-e társadalmunk e felmutatott fogalmának? nem olyanok-e viszonyaink, melyek tökéletesen ellene hatnak a társadalom egészséges fölvirágzásának? Nem szemeink előtt történik-e, hogy a magyar társadalomban mindenki ú r h a l n é k; és ekkor jöhet-e elő igazi társadalom? A béres lenézi a napszámost, amazt a kocsis, ezt a telkes polgár, ezt a mesterember, és igy fölebb fokozatosan. Az iparos neje most már nem ifjuasszony, hanem ,asszonyság, 4 — a kereskedőé ,tensasszony ; — a tekintetes értelmiségé 2
