Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-02-27

lebbi kis körünkben : ennélfogva nem igen várunk sehonnan és senkitől sokat ... Az általános lethargia fenyegeti társadalmi életünket . . . (Folytatjuk). Tűzoltó egyleti ügy. Az első magy. általános biztosító társaság győri fó'ügynöke t. Gerfy Antal ur a pápai önk. tűzoltó egyletnek legújabban 25 ftot volt szíves adományozni melyért az egylet választmánya hálás köszönettel nyilvánítja. Kell a 875 febr. 21-én tartott választmányi ülésből. Kovács Károly jgyzö. Pápai törvényszéki csarnok. Árverések: Február 27-én Vida Jánosné ellen ingóságra^ Gyimóton.— Március 1 -én Varga Sándor és neje ellen ingóságra Pápán. — 2-án Légrády Pál és neje ellen a pápai 124/népsor számu házra Pápán; Takács István ellen ingóságra Salamonban. 3-án Zábrák János ellen ingóságra Pápán; Varga Jánosné ellen ingóságra Takácsin. — 4-én Fülöp Gábor ellen a csoglei 189. számú telekjegyzőkünyvben foglalt ingatlanra Csöglén. 01 v

r«n Jellemvonások a római nép életéből. (6. folytatás). szorosabban vett papi renden kivül voltak még Rómában vallástestületek, névszerint a pontifexek, augurok és jl fetialok collegiuma. Ezeknek feladata tulajdonképen °[ nem az isteni tisztelet végzése, hanem általában a vallás tekintélye feletti őrködés, közelebb azon gondoskodás volt, hogy a szt. hagyományok, s az áldozatok körüli ös szokások sértetlen fentartassanak. Az istenek tisztelete ugyanis, a papok vezetése alatt, az áldozatok, fogadások? csak ha minden tekintetben hiánytalanok, ha a kellő alakban és módon tétetnek, szülhetik a kérelem óhajtott teljesültét: ezzel szoros összefüggésben továbbá, az istenségnek a szertartások, áldozatok alkalmával nyilatkozó akaratát, csak az isteni dolgokban jártas, a szt. szokásokat, azok magasabb jelentőségét tökéletesen ismerő bölcs férfiak érthetik s magyarázhatják. A szentségek felügyelőit, az istenség jogainak őreit, akaratának tolmácsolóit ezen egyletek tagjaiban tiszteié a nép. Nagyon elterjedt ugyan a nézet, mely a papságot a pontifexek s augurokkal — azonosítja, azonban feladatuk, teendőik figyelmes áttekintése világosan kimutatja a különbséget köztük. Ezen vallási egyletek közt az első rangot a négy rendes tagból álló pontifex collegium foglalá el, élén az elnökkel — a p. inaximussal. E rend tagjai, eredetileg az utak s hidak felügyelői, mérnökök voltak. Idő folytán befolyásuk abstract fogalmakra is kiterjedve, egyre nőtt: az ő hatáskörükbe jutjtt, az év felosztása, állami naptár vezetése : íiz ö feladatuk lön, a hold változásait kihirdettetni, az ünnepeket meghatározni s megjelenteni, felügyelni, hogy mind az istenitisztelet, mind a törvénykezés csak a szokásilag ff erre képesített napokon tartassék. Ok ítéltek továbbá vallás kérdésekben házassági ügyekben, ők vitték a censurát az irodalmi müvek felett, ők ügyeltek fel a nyilvános szentségek (sacra) körül működő személyekre, a magános isteni tiszteletre. Ezek folytán végül egybekelés, végrendelet, örökbe fogadás alkalmával is gondosan kikéretett véleményük, roikép tartassanak meg leghívebben az isteni törvények. A collegium feje a p. maximus a comitiákban élethossziglan választatott: ennek hatósága alatt állott a vesta cultus, lakása a szt. utcában volt, a vesta templom mellett. Älinden fontosabb államügy tárgyalásánál megjelent, s ellenőrködött, hogy se a senat, se a népgyűlés valami valláselleneset ne határozzon. Nagyobb ünnepélyek alkalmával rendesen elmondta a szt. hagyományok sorozatát; miközben a nép igen sokat adott arra, hogy fenakadás nélkül végezze beszédét. A pontifex maximus befolyása, magas hivatása mellett, a vallástárgyak körül, s ezeknek az élet viszonyokkal benső érintkezése folytán, mind az állami, mind a családi ügyekbe, nevezetes volt. Felügyelete alatt állott még a rex sacritieulus vagy r. sacrorum, az áldozó király. Volt ugyanis áldozat, melyet egykor a királyok nyújtottak az istenségnek. Ezt a királyság megbukása után sem lehete megszüntetni : végzésére azért egy ily rex sacrificulus választatott a comitiákban. A római polgár gyűlöletét jellemzöleg azonban e királykának nem volt más tiszte, mint évenként febr. 24-én az utolsó király elűzése emlékünnepén, a köztéren a hagyományos áldozatot bemutatni. Ennek végeztével, a népköréböl gyorsan haza futott. Különben a néphez beszédet sohe nem tarthatott, gyűlés alkalmával nyilvános helyen meg nemv jelenhetett. (Folytatjuk). 17 TÓTH GÉZA EMLÉKÉRE. f 1875. Február 19. ig néhány nap, s örömmel üdvözöltünk eiljr Baráti körben, és szeretve hőn; })J S ma már hidegen, gyászlepel borit be, c* | Kedves, beszédes ajkad néma ló'n! Itt nyugszol mozdulatlan, mint szoborkő S barátaid kesergve fájlalunk; Nincs ami életet lehelne újra Szivedbe, s nem hallod hivő szavunk.