Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-02-13

A bizalom tehát a két fiatal nö közt egy pillanat alatt helyre volt állítva ; söt mondhatjuk, hogy ft grófnő részéről bensőbb lett, mint elébb volt. Mary igen gyorsan megtudta Hektor helyzetét és sietett Őt felszabadítani, ha lehet, észre­vevés nélkül, — ez — mint láttuk — teljesen sikerült is, Mikor Mary a felszabadítást sikerrel befejezte, vissza­tért barátnéját a sikerről értesíteni ; a grófnő a boldog sze­relmesek teljes boldogságában úszott, szemei ragyogtak, s miután férje oldala mellől elhivatott, pajzánul és boldogan töltötte az időt az ebédig, barátnője és Irén társaságában, kik mindketten teljesen osztották örömét. E csevegések közepette lett megállapítva, hogy már most Laurán áll az utolsó lépést megtenni, melynek abból kellett állani, hogy a grófnő feladja magán lakását a kerti lakban és foglalja el a lakosztályt, mely, mint hitvesnek il­lett neki. Természetesen ennek, mint diseret dolognak, titok­ban kellett maradnia, és elhatároztatott, hogy majd keres­sen a grófnő alkalmat, ezt gyöngéden férjével közölni, annak tanúbizonyságául, hogy az utolsó lépést ö lévén köteles meg­tenni a teljes bizalom elérésére, szendeségét női kötelmei­nek alárendelve, nem habozik vonzalmának meghozni ez áldozatot, és figyelmeztetni férjét, hogy a közös lakosztályt már elfoglalta. Ezzel kapcsolatban Irén azon óhaja is, hogy a bájos kerti lakban lakhasson, teljesedésbe mehetett, és a grófnő teljes készséggel bocsátotta azt azonnal rendelkezése alá. A grófnőnek csak egy aggodalma volt még, hogy mi­ként fogja a gróffal megismertetni Hektorral volt egyszeri viszonyát, — se végben Mary hasztalan biztatá. így álltak a dolgok, mikor az ebéd ideje érkezett. Az ebéd igen kedélyesen folyt le ; ugy látszik Adorján is né­mileg felfogta a helyes állapotot, mert igen jó kedve vala, s Hektor elég óvatos volt rosz kedvét elárulni. A gróf sze­retetre méltó volt, mint mindig; ebédután azonban, a mint a társalgó szobában együtt ültek, a gróf egyszerre felkelt, ko­moly arcot öltött, és az ajtókat bezárta, hogy cseléd ne zavarja­A grófnőt e jelenet meglepte, a többieket is, csupán Mary maradt nyugton, mindenki a grófra nézett, ki komoly arccal lépett Hektorhoz, és igy szólt. — Kedves Hektor gróf — nálad nőmtől egy pár cipő és egy női kendő van ; felkérlek, azt nőmnek azonnal ke­zeihezjuttatni. A szavakra Hektor felugrott, s viszonozni akart va­lamit, de a gróf nem juttata szóhoz. — A kik itt jelen vannak, nemcsak tudják az egész dolgot, de azt is tudják, hogy nőm e részben teljesen ár­tatlan. Rólad föltételezem, hogy )ész annyira gavallér , ezt egy becsületes nö ellen fel nem használni. Te sem vagy örök életű, — s igy akarjuk, — e szót igen hangsúlyozta, — hogy e tárgyak még ma kezeink közt legyenek. (Folytatjuk). Régiség. nr. Bizonyítvány arról, hogy Pápán a toronyé­pítéssel foglalkozó reform, híveket római kaíhc­likus testvéreik is segítették. Mi alább megírtak adjuk tudtára mindeneknek, a kiknek, illik, e levelűnk rendiben, s egyszersmind bizonyítjuk, hogy mi­dőn ennekelütte circiter negyvennyolc esztendővel, a kálvinisták itt Pápán, a helsövároson a régi templomok elütt tornyot építet­tek volna, annak építése alkalmatosságával, a pápisták is dol­goztak rajta, — a gyermekek ugyan, a kik a kálvinistákhoz!, jártak oskolába, talicskáztak, köveket és téglákat adogattak a kömiveseknek, meszet és fövényét hordogattak, és mindezeket kénytelenségből cselekedték, mivelhogy a professor és a toga­tusok reá hajtották őket a munkára. De a pápista gj'ermekeknek as atyjaik iz dolgoztak rajta, a kik a kőbányáról a követ, és a téglakemencéből a téglát magok szekereiken horták azon okból, hogy a gyermekeiket ki ne űzzék a kálvinisták az oskolából, és igy ezek is kényte­lenek voltak, hogy ingyen dolgozzanak azon a tornyon. Minde­zeket pediglen mink nem másoktól hallottuk, hanem tudjuk, w testi szemeinkkel láttuk, sőt magunk is fáradságosaim eleget dolgoztunk rajta. Ezeknek nagyobb bizonyságára adjuk ezen levelünket sa­ját kezünk írásával rész szerint, rész szerint azon keresztvo­násával megerősítve. Pápán 26 septrembris 1753 Arvai Márton, Dolostyák Kristóf. Coram me Paulo Eördögh de Lászlói alva, JL Comitatus Veszprémensis supremo Judlium. (X. S). A pápai reform, egyház birtokában létező okmányról közli. Liszkay József. Különfélék. — A pápai ismeretterjesztő egyletf. lxo 14. holnap délután 4L órákor xxyilvános fel­olvasást rendem a váx*oslxáz texunéoexi.. Ol­vasni fog N^oita Adolf egyleti tag a „ívcétor­rendszorről" és JP. Szal>ó KÍU-OI, ugyan egyleti tag, az „Unalomról" Belépiidij nincs. — A pápai joghallgatók segélyegyletc alaptőkéjének növelésére a táncvigalom alkalmával felülfizetők névsorából, nyomdahibából, kimaradt Krausz Samu 3 ft, Szvoboda Vencel 3 f és Vélsz Emil 2 ftaí. Adományuk különben a főösszegben ben­íoglaliatik. — A föisleolai önltépzőltöx; f. lió IS-án jövő estxtör-tölcöix, délxxtáix <L orakoi', a lo­islcola nagytermében ünnepélyt tart Jó­kai Nlér sztiletéséxxelc (18Ä5 febr. 19) ötve­né dllc évforcLuIati einléltéx-e. Az ünnepély rendje következő leend: Tma a hazáért. Ze­néje Mchul „József és testvérei" 8 szóllamú kettős dalműből e­lőadja Krch xV. a gymnasíumi tanulókkal 2. alelnöki alkalmi be­széd, olvassa Pap Kálmán 3. Oda Jókaihoz: szavalja Kutasí Ferenc 4. Kölesei hymnusza, előadja a főiskolai dalárda 5. Holt költő szerelme; szavalja Gutmayer József 6. Pro et contra Jó­kaitól, szavalja Mosonyi Sándor 7. Népdal; előadja a főiskolai dalárda. — Ugyanazon napon, estve 7 óiakor a Griff fogadó nagy termében, a helv. hitv. főtan oda ifjúsága, a főtanodai da­lárda javára és közreműködésével hangversennyel e^vbekotoít zártkörű táncestélyt rendez. A míisorozat következő: Cseres­nyés Káról zenetársulata által adott Nyitány után 1. líucsu si hazától — előadja a főiskolai énekkar 2. Ouvertüre az „Ilka 1 * operából — előadják Tóth Dánieíné úrhölgy és Krch Adolf úr 3. Bolondok háza, költemény — szavalja Szegleti György 4. Nép-

Next

/
Thumbnails
Contents