Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-12-11

istenekben megdőlt; a műveltség száműzte trónjáról Jupitert, Neptunt és Plútót, egész környezetükkel együtt. Azt az ürt azonban, mit a haldokló vallás hagyott vissza, a föld „maga gyönyöreivel, képtelen volt betölteni; fenmaradt egy legyözhctlen sóvárgás a béke s üdv uj ismeretlen utja után. Igaznak bizonyult itt is az egész társadalomra nézve, mit az ember tragaedíájában Madách Ádámmal mondat vallómáskép .... ,,érzem, mást is kér a lélek, mint dagadó párnákon renyhe* kéjek !" Igy elvolt készítve a tér azon vallás számára , mely az idealismus elvesztett álláspontjához törekedett visszavezetni az emberiséget. Föllépett a történet szinterén a ker. vallás, uj elveket oltogatva, uj világnézetet teremtve. TranScendens iránya lesújtó kárhoztatás volt, merre elhatott a kéjelgö s Önmagával meghasonlott pogány világra. A keresztyénség az élet végcélját a jövő sirontúli világba helyezi át, melyért itt a földön lemondást követelt. A materialísmusnak csak rideg kétséget szülő cultusában kifáradt lélek ihletve fordult a ker. valláshoz, mely a hit s reményben az örök üdv sejtelmeit kelté fel, s az itt tapasztalt veszteségekért múlhatatlan boldogságot ígért az égben jutalmul. A keresztyén elragadtatva az ideális világnézet által, kész volt mérsékelni vágyait, — lemondani muló gyönyörökről, azért hogy örökétartókat biztosithasson magának.— Igy a keresztyénség nyomában, mintegy visszahatásul az clvsovár pogány világ nézetre, asketikus irány fejlődött és többször az ellenkező túlzásba csapott át. A keresztyének visszavonultak a pogányok kedvtöltéseitöl; előttük nem a gyönyör keresés volt a fő cél, hanem ama reménylett jövő boldogságnak ön-megadó türelemmel kiérdemlése. Szóval a lemondás mindig tiszteletre méltóbb erén}

r

nyé vált, s teljes visszavonultság e világtól a szentség nymbusát vivta ki. Ily szigorú életelvek nagy befolyást gyakoroltak a regi viszonyok alakítására, A szűziesség tartatott az erények legmagasztosabbjának. Ennek folytán gyorsan elszaporodtak azárdák s megnépesültck egyrészről szerzetesekkel, másrészről zárdaszüzekkcl. Még a házasságot is egy ideig sokan némileír lealacsonvítónak tekintették, mivel csak a szűziesség temetőjét látták benne. Majd azonban, azon tudatban, hogy nélküle az emberiség kiveszne, megengedhetőnek tartották a házasságot, söt Hieronymussal **) ínég érdemül is tulajdonították neki, hogy szüzeket nemz, s mint vedvár őrködik az erkölcsiség felett. Igen helyes idevonatkozólag Bauer Ferdinándnak megjegyzése **). „Minél nagyobb becsben állott a keresztyének elött a szűziesség és erkölcsi fegyelem, annál szentebbnek kellett lenni a házasság kötelékének is. A házasságnak bizonyos vallásos színezete volt, és már korán szokásba jött a vallás szentesítése s az egyház áldása nélkül házasságot nem kötni." — Mennyire elismerték s tisztelték a házasulás jelentőségét a keresztyénség befolyása alatt az emelkedettebb szellemek, erről szép bizonyságot nyújt Tertulliánnak nyilatkozata. „Mikép irjam leszól ezen ismert egyházi író — a házasság boldogságát, mellyet az egyház helyben hagyott, a vallás szentesített, melynek pecsétjót az angyalok hirdetik, és az atya érvényesnek nyilvánítja! . . . . Minő szövetsége ez két hívőnek, kik együtt szolgálnak, együtt vándorolnak, együtt szolgálnak, mint két testvér, két szolgatárs, kik testben lélekben tökéletesen egyek. Együtt imádkoznak s kölcsönösen vezetik s buzdítják egymást. Együtt vannak az Istcnházában, együtt a szenvedésben s az örömben. Egyik sem titkolódzik a másik elött, egyik sem sérti a másikat. A betegeket önként keresik fel, a szűkölködőt önként gyámolítják. Hot ketten jelen vannak, ott vau a Krisztus, s hol ö jelen van, oda nem férhet a gonosz''. (folytatjuk). SÖTlíT JfiUKA" ... — Népdal. — Sötét égen fényes csillag- .... Csakhogy rózsám léged bírlak! Sötét égen lenyes vezér csillagom Te vagy, édes angyalom. Piros féuye a hajnalnak .... Csakhogy rózsám csókolhatlak! Zord éj után rózsapiros hajnalont Te vagy, édes angyalom. Fénylő napja kék egeknek .... Csakhogy rózsám ölelhetlek! Nyájas égen fénylő tüzes szép napom Te vagy, édes angyalom! Sötét egem féiiycsillaga. Ettem piros szép hajnala, Fénylő napja már kiderült egemnek — Mindenem vagy — szeretlek! lluiiioi'isíicus felolvasás Saphiitól, melyiken •főtárgy a nŐlc eiiiaixeipatiója. Szabadon fordilolla Edelényi. (.3. tolytatás\ A nök jurisprudentiája a házasságban, mint minden juris prudentia, két féle, rationalis és históriaiig. — Kationalis, midőn az ész törvényeit a házi viszonyokhoz alkalmazza. Az ész törvénye szerint, a valódi házas életben csak egy akaratnak szabad nyilvánulnia, — ezt alkalmazza tehát a no a házas élet viszonyaihoz. Neki van akarata, és ez az e Is ö ; a férjnek is van akarata, de ez, az Utolsó. Ezen rationalis alapra következik a historialis, a nö átlapozza a történet leveleit, végig futja az emberiség családszármazási tábláit, és historice azon meggyőződésre jut, hogy egy ősünk, volt, és ezen históriai alapra építi a nö positiv jogait. A házasságban hát-óm féle jog gyakoroltatik, a férj és nő által együttesen a stratégiai, — a nő és a házi barát által Vámosi. *) Epist xxik ., **) Az ős keresztyénség tört. 1. 310.