Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-12-04

4i2 HEINE DALAIBÓL. II. Jk. nyár, a hu nyár fénylik Még rúzsa arcodon; 8 a tél, hideg" tél lakja Kis. szived, angyalom. Oh, ez megváltozik majd En drága kedvesem, A tél jön arcaidra »s szivedben nyár leszen. ur. Fellegekbe burkolózva A nagy istenek alusznak, Es éu hallom horkolásuk . És a. szél fú", babok zúgnak, Vad vihar,- — a szél dühében A hajót ugy tépi, rázza; Zivatart, zajgó hullámot Van-e, ki megzabolázza?! \ Hogy vihar zúg, árboc rccscscn, En nem tudok tenni róla; Elalszom, mint az istenek, Köpenyembe burkolózva. Pap Kálmán. Huinoristicus felolvasás Saphirtól, aiioly-lioii Cőt:ái?gy a nőlv. eiixaixbipatloja. Szabadon fordilolla Rdelényi, (2. folytatás). Azt mondják, a nök nem titoktartók. Esztelenség ! Csak meg kell kérdezni a 30 éves házas férjeket, vájjon hány van neje titkába avatva. A férfiak azt akarnák, hogy nejeik hallgassanak, cs mégis mindent kibeszéljenek. Ez egyike a férfi előjogoknak. Ha a nők emancipatiójáról szólunk, ha azt mondjuk, hogy ideje volna, hogy a nők több jogokban részesülnének, azt kell értenünk, hogy fór fiaink valamivel több helyes dolgot tanuljanak. Sajnos, hogy a nök emancípatióját ma nem ugy kell magyaráznunk, mintha az volna kívánatos, hogy a nök mindenben a férfiakéval egyenlő jogokban részesíttcssenek ; ha nem hogy a férfiak (legalább sok esetben) legalább is paripáik sorsában részesítsék őket. Mert vájjon miért élnek most a férfiak ? talán feleségeik és családjukért? nem,—- lovaik, kocsisaik és lovászaikért. Vájjon hol látjuk a férjet az első reggeli látogatás alkalmával? talán házastársa boudoirjában ? dehogy! Órákig ídöz talán szeretettje toilettje körül? bogy is ne? Órákig gyönyörködik nyerges és kantározott paripáján. Vagy főgondja tán gyermekei ápoltatása és nevelése? ábránd cz csak! Csikói hogyléte és nevelésén töri naphosszat fejét. ,€IJL Hisz, mily édes önérzet az, a lovat jól megülni tudni! Az ember kezdetben volt csak valódi ember, világ - polgár, később lett lovász, azután kocsis. Mikor a teremtő igy szólt „nem jó az embernek egyedül lenni" nem lovat adott társul neki,söt azt raondá, „légy az állatok ura," és nem, hogy, „az állat legyen zsarnokod.

1

' A ló arra való, hogy az embert huzza-vonja, vigye; és nem hogy az ember vigye, vonja, húzza azt, —- vagy ha már ellentállhatlan vágya az embereknek egy-egy vad állatot megfékezni, mért nem kezdik azt meg önmagukon. A férfiakat most két, négy és hat lábúakra lehet osztályozni, úgy látszik újólag feltűntek a mythologiai alakok, például a félhal és félemberek, a hydropathák. Itt-ott fel-fel tüník egy-egy ökör is, mely Európát vezérelni vagy is inkább elragadni akarja. — Lehet aztán találni egy-egy szép hölgyet, kit Jupiter tehén alakjában ide s tova barlangoltat,— vannak narcisok is, kik önmagukba szerelmesek. Találunk férfiakat centaurok alakjában megjelenni, Pindár jellemzi őket, — a kik borzas szakálú, lötestü lények és hat lábon vágtatnak. De az óriások neme sem veszett ki, valamint még a törpéké sem. Maguk az emberek valódi titánok, minden ember egy-egy titán,— szülő anyja a föld. A föld mint anya, emlőiből táplálja, neveli elkényezteti öt, az ég tanítja és a sors iskolájába járatja, és csupa szeretetből még meg is bünteti. Az ég az atya. Ha haragszik, az ember elrejti magát az anya keblére, és erősen átkarolva tartja a földet; ellenben ha barátságos, fölemeli fejét atyjához, fia meghal az ember, földi maradványait az édes anya takarja el a közös családi sirboltba ; de szellemi részét, az apa veszi magához,— az égi rész könnyei lehullnak az anya halavány arcára ezeket az ember harmat-cseppeknek nevezi. A sziv minden erényeit az atya és anya, azaz az ég és földtől örökölte. Magán kivül hordja, ez, mint a föld, az érzelem, a szeretet, a költészet virágait, mások enyhítésére, — a szerencsétlenség, a gond gyökereit, korhadtságait mélyen eltemeti. A szerencsétlenség éjszakájában, neki is van holdja, mint az égnek, ez a remény, mely az örökkön világító napnak vissza tértével kecsegteti. Ilyen a nemes, de elpuhult emberek szive. Mily különös tehát, hogy a mi törekvő hölgycink, még kívánhatják, hogy nekik is a férfiakkal egyenlő jogaik legyenek. dogok ! egyenlő jogok ! — Őrültség, nincs egyenlőség,— sohasem nyerhetünk egyenlő jogokat, csupán egyenlő jogtalanságokat, — Egyenlő jogok ! Egyik jog sem lehet egyenlő a másikkal, hanem az egyik-jogtalanság lehet hasonló a másikhoz. — Tehát a nök cmancipatiója annyit tesz, bogy b'k egyenlő jogokat és jogtalanságokat óhajtanak nyerni. A no először is jogát akarja megállapítani; azután arra törekszik, hogy miként szerezhesse meg férje jogait magának. Igy lesz azután a nő Dr. juris mind két jogból. (Folytatjuk).