Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-11-13

testület elé ezen indítvány, mely mintegy hathatós viszhangja a lapunk f. évi 26, számában megjelent Figyelmet kérünk cikknek. Csak ha igy összefogva, egymást támogatva munkáljuk a társadalom javát, lesz helyzetünk létünknek mindinkább megfelelő, Szer k. Veszprém- és feliérmegyei tanfelügyelő jelenlése a megyei iskolatanácshoz. ': Köztudomású dolog, hogy a nagyméltóságú minister úr jövőre a felnőttek oktatását a házi ipar terjesztésével óhajtja Összekapcsolni, s hogy a kir. taníelügyelöséget utasította, miszerint ez irányban az egyházi és világi hatóságok közreműködésével adatokat gyűjtsenek. Az időnként beérkezett jelentésekből, csak hamar arról győződtem meg, hogy a községek eme nemzetünk jövőjére dönrő befolyással bíró intézkedésnek célját nem ismerték fel, mert míg egy kissé visszatartotta beható, a tárgy érdemébe bocsátkozó nyilatkozattal attól való félelme, hogy ez által a lakosság eddigi foglalkozásától elvonatik, vagy reá újabb teher háromlik, továbbá, hogy a házi ipar egyes J nemei, különösen a hímzés és csipke-kötés által a fényűzés fog előmozdíttatni, — végre hogy a házi iparral való foglalkozás, az a megyei sújtott iparos osztályt fogja keresetében megrövidíteni; addig a másik részét tartózkodóvá tette azon elfogult vélekedés, melynél fogva a házi ipar megho nosításáf, azon tapasztalatból indítatva, hogy a nép a ház ipart a vele kivételképen foglalkozóktól eddig sem iparkodott eltanulni, — kivihetetlennek tartotta. Ily körülmények közt tehát kénytelen voltam azon iparágakra nézve, melyeket eddigi tapasztalatom szerint a helyi és népességi viszonyok kellő figyelembe vételével meghonosíthatónak véltem, — n szükséges adatokat részint amenynyire időm engedte személyesen, részint pedig e fontos ügyért buzgólkodó egyesek igénybevételével összegyűjteni. Ezen adatokat a megyéből és minden egyes vidéke szerint Összeállítva e következőkbe van szerencsém előterjeszteni: A meghonosítható iparágak közé sorozom Fehérmegyében : a) A selyemtenyésztést. b) A vessző — és szalma fonást. c) A sás fonást d) A csipke kötést és verést. e) A cserép ipart. a; A selyemtenyésztésre vonatkozólag következő adatoknak jutottam birtokába: 1837. évi február 1-én tartott közgyűlésben olvastatot a ni. k. helytartótanácsnak 36456/364(57. sz. a. intézvénye melyben tudatja, hogy Hofman és fia, ugy S. G. Qoldstein bécsi kereskedőkkel 1827-ben 10 évre, a selyemgubók be-, váltására kötött szerződés, magyar és társországaira is kiterjesztetvén, felhívja a megyét, hogy ezen iparág lendítésére a lehetőt tegye meg. 1842-ben jelentette a megye, hogy a selyemtenyésztést még meghonosítani nem sikerült, hanem egy .javaslat.készítésére bizottságot küldött ki, ezen bizottság, munkálkodásának eredményeként lehet a Kunos Endre által kiadott „selyemtenyésztés kézikönyve" című müvet, feltüntethetni. A Smerling kormány, a megyére bizonyos összeget vetett kí, melyből eperfák, s magvak vásároltattak, a melyek nagyrésze azonban a rosz gondozás miatt elpusztult. 1865 után a magyar kormány a gazdasági egyletet kereste meg e tárgyban, ez azonban, kijelentette, hogy a selyem tenyésztésnek jövőjét a megyében nem látja. Székes-Fehérvár városában rendeleti uton állitatott fel az úgynevezett szedreskert, melyből számos család nyert csemetét. Magával a termeléssel kísérlet tétetett Bicskén, hol a selymérek szama a 2Ü0,0U0-et meghaladta, volt ott ejjv kisebbszern gombolyda — több halló, melyek állítólag máig is az uradalmi lomtárban vannak. — A bogarak két évi beteg-, sége, a változott birtokviszony, a már virágzásnak induló termelésnek véget vetett. 1864-hen ugyan Bicskén az akkori szolgabíró kezdeményezésére, a tenyésztés ismét megindult és Jesek Vencel nevű kertész, mint egy 65 font gubót termesztett; —de miután a változott politikai viszonyok után, a .szolgabíró eltávozott, a tenyésztők a termelést elárusítani nem bírták, a tenyésztéssel felhagytak. 1866-ban Boton egy olasz család 200 ftért az eper fákat bérbe vette, de a beállott késői fagyok sok kárt tevén, —, többé nem jelent meg. Történt a termeléssel kísérlet Fehérvárott, s több helyeken ; de a gubók beváltása nagy nehézséggel járván, — a tett kísérlettel felhagytak. • IIa a fentebb elősorolt nem kedvező adatok ellenére, ezen iparágnak meghonosítását javaslatba hozni bátorkodom, okul szolgáit az, hogy az 1848 előtti időszakban tett kísérlet a megye területén az eperfák ültetését eredményezte, s ma a megye területén Boton 25,000 folyó öl eperfa kerítés, az Ercsi és-Erdi uradalmakban mintegy 30,000, Hr. Lamberg uradalmaiban 20,000, — Sz. Fehérvár, Csurgó, Polgárdi. Bicske, Seregélyes, Barcs, ugy a káptalan uradalmaiban több ezerre menő fák léteznek. Az alkotmány szünetelése alatt a termeléssel tett kísérletek hogy meghiusulának pedig, amint a kezemnél levő adatok, s személyes érintkezéseim folytán kitűnt, főleg az volt oka, hogy a termelők egy része napszámokat használván, ezek mellett nem volt jövedelmező a termelés ; de főleg az is, mert nem voltak biztos és állandósított beváltási helyek s midőn a beváltás kilátásba helyheztetett is, az néhány napra szoritatva a gubókat vagy éppen nem, vagy nagy utánjárás után, — sokszor potom árak mellett, lehetett értékesíteni; de oka volt még az is, hogy a termelök nem vettek figyelembe a késői fagyokat, s a tojásokat -- sokszor korán és pedig egyszerre keltették ki. A fentebb előadottakból méltán vélem tehát következtethetni, hogy ha a Ministerium utat és módot íalálna, miszerént a megye központján legalább 6 heti időközben, előre meghatározott^ s kellően közhírré tett árak szerént a gubók beváltatnának, — a termelés megindításával sikeres kísérletet tenni lehetne, — miután erre válalkozók is jelentkeztek 46*