Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-30

az .erkölcsi egyszerűség kevéss6Í> beérte ; s mégóvta a büszke rómaiv.polgárt, — kinek hazája volt mindene — a kísértéstől, hogy.-s.aját érdekét a honéval ellentétbe hozza. — Ho. rac állítását, miszerint: „A kevésből is jól lehet élni," e korban látjuk, igazolva legszebben. Manins C. Dentatus, az epirusi királynak dús ajándékát, melylyei az öt hadi alkudozások alkalmával némi engedékenységre akarta hangolni, büszkén vísszautasítá, azon «í egyszerű válaszszal,..hogyanéra szorult reá. Volt pedig ösz>szes birtoka négy hold fold. Ugyanez monda ki nyíltan a gyűlésben, miszerint nem.igaz. római az, kinek 10 hold nem elégséges . családja eltartására. — Az ismert nevü, acéljellémíí'Regulusnak, kinek csapásai alatt a hatalmas Karthágó a végbukás szélén .ingadozott, í'ekvö családi vagyonát szinte, körüLbelől csak 7 holdnyi. szántóföld képezte.— Az ókori általános szokás szerint Rómában is dívott a rabszolga tartás. A rabszolgák helyzete azonban ekkor még távolról sem volt oly lealázó s oly súlyos, mint későbben. Többnyire a közel körül lakó rokon néptörzsek hadban elfogott fiai voltak ; kiket minden számítás kimélni parancsolt. A velük való embertelen bánást igen könnyen megtorolhatták véreik —• a római hadifoglyokon. Az étel, a lakoma ezen időben még szinte nagyon egyszerű volt. — Hogy azonban még e közben se teljék a lélekre nézve se hasztalan az idő, az asztal felett, valamint a fürdéseknél is, énekeltettek, vagy felolvastattak maguknak az illetők.— A zene. a fent jelzett practicus irány túlsúlya miatt nem fejlődött ki művészileg Rómában. Táncmulatság, azon értelemben, mint azt ini vesszük, hasonlókép ismeretlen volt. — Zene, és főkép a tánc leginkább csak ünnepélyes, vallási szertartásoknál játékkal egybekötött isteni tiszteletnél került színre. (Folytatjuk). TE IS ELIIAGVSZ-E? U/zivcm gyanútlanul kitártam Nekem sugártalan tavasz; csak A jónak hitt világ- elé; Tc nélküled ez a világ*. 8 a kikben bíztam rendületlen, , , , JNC tend szet eletem varázsát, Azok veiének tort bele. ,

k

, ,' . . ' \ ,. , . . , Oh, hagyj tovább szeretni mer! Ha ku/idm mentem tiszta hévvel, *

JJ

, r - , Mondd, mit tervek, hogv megKctsegbe vontak érzetem; - ' ©. > o. » « . ,, .

w i *• i ' t- mutassam: Szivedben elt csak tiszta érzet: . , , , o ozivem mily tiszta lángban er. S te is clhagysz-c, kedvesem? , J * , * Ha mas szerelme szalmaláng Ha bú, s kétség fclhóT gyűltek csak. Gyakorta láthatáromon, Ma ér, de holnap nem szeret; Szerelmednek varázshatalma . Mondd, szivemen azért hasítsz-e El- messze űzte bánatom. Be.jiem. gyógyítható sebet. És most clhidjem azt talán, hogy .„ . 1 •'i 1 01 Mar a bizalmat nem pazarlom, Te is csak játszottál velem?!.. ; ' ,-,,»,, • Megtanultam, hogvdrága kincs; Előbb megtűrhet árva szivem, e * ö

* * , ' , , , , Te vagy HZÍ vemnek rejtekeben, Mint megtagad, oh szerelem. , , , Csupán tc vagy, mas senki sincs. Miért beszélsz, miért beszélsz A sors esküdjék ellenem bár, ugy, Megküzdiii lesz erőm nekem; Hogy szerelmed bilincs nekem; S boldog leszek; bár minden clS meg is untam mára bilincset, hagy: örülök ha elvethetem. Csak te ne hagyj el, kedvesem! Fa, melynek nincsen lombozatja, Es kert, a melyben nincs virág, Pap Kálmán. Feneketlen! — Elbeszélés. — Irta Be lányi Ferenc. Cl6. folytatás). A grófnő mohón ragadta meg az átnyújtott papírt; a borítékon férje neve volt, a névjegy Mary bárónő nevét tüntette elé, s a hátlapon következő szavak álltak: „Kedves gróf! ' Ha tanúk nélkül kíván velem szóllani, várjon engem holnap reggel 11-kof • á barlangban, ott nem gavar senki, legkevésbé pedig/Laura'.- Hü barátnője Mary." Ez szóról szóra állott ott. Az'írást Laura iól ismerte. Az árulásban nem volt ok kétkednie. Nem kérdé, hogyan jött Hektor ezen irathoz. Első pillantása az órára esett. Épen egy félóra volt a mondott időig. Gyorsan el volt határozva tettre. Nem akart hinni, mig saját szájából a grófnak nem hallotta a vallomást. Volt idő, mikor e sorok kedves fegyver lettek volna számára a gróf ellen, — úgy vélekedett Hektor is, mikor átadta. — És most szívesen adott volna éveket életéből, ha a sorok írva nem lettek volna ; nem is akart nekik hinni, hanem saját fülével akart meggyőződni. A barlang olyan szerkezettel bírt, hogy ö megjelenhetett ott, a nélkül, hogy valaki észrevette volna. Meg is akarta Őket előzni; felugrott tehát és indult. Hektor megragadta kezét, — Mit akar tenni grófnő — kérdé. — Megakarok győződni — feleié hevesen. — Akkor Önnel megyek — viszonzá ÍIektor.

u A grófnő méltóságteljesen parancsok!, hogy maradjon. — Ah ez jó — kiáltá Hektor,— akkor ön azt is mondhatja azután, hogy nem volt igaz a téte-a tote, és Mary bárónő azért adott légyottot, hogy — hogy — a jövő lóversenynyerő lováról tanakodjanak. — Nem szoktam hazudni — adá válaszul, — ön itt fog engem bevárni. Ezzel elsietett. Hektor jónak látta szótfogadni s az ablakhoz állt, honnan látta mint siet a grófnő a park felé. Pár percre azután látta a grófot azon irányban távozni, s nem sokára lebegett Mary bárónő, szintén oda irányozva lépteit. Hektor jó kedvű lett, ujjaival dobogott az ablakon s mellette a szép Helena azon alkalomszerű dallamát fütyörészte, mely udvarias férjeknek bizonyos jó tanácsokkal szolgál. Azután pedig- varasra adá magát. A grófnő az alatt félig járattán utakon egy fülkéhez ért, mely a barlangba szolgált s hol elvolt rejtve a nélkül hogy valaki csak sejthetné ís jelenlétét. A fülke ugvan igen el volt hanyagolva, s pókok igen terjedelmes uralmat fog-