Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-10-23

fog.. Mégis legtöbbet várunk itt a pápai nöegylettől, mely városunkban eddig is oly sokat tett s melynek eddig minden célja , minek valósításához kezdett, oly szépen sikerült. A nőegylet alakításával egyült fogamzott meg nálunk azon eszme, hogy a koldulás megszüntettessék, mint azt a Pápai Lapok mult évi júniusi számai bizonyítják, — s most midőn ezen eszme valósításánál, a városi képviselőtestület egy lépéssel egészen okszerűen és következetesen tovább ment, nevezetesen a dologház felállítását is elhatározta: nem hisszük, hogy a pápai nőegylet mindent meg ne tegyen, tehetségéhen álló anyagi áldozatot is ne hozzon, az ügy érdekében. Ezen ügy rendezésén közreműködés bele vág a nőegylet tevékenységi körébe és annak egyik fő hivatását képezi; annyival inkább, mivel ez állal nem csak közvetlen jótékonyságot gyakorol, hanem a társadalom erkölcsi sülyedését megakadályozván, az összes polgárság, sőt az emberiség érdekéhen működik. Az egyeseknek nyújtott seg'ély is hálára kötelezi a segélyezetteket jóltevöik iránt; de intézmények, melyek közcélok elérésére szolgálnak és nemzedékekre szólnak, több áldást hoznak az emberiségre s méltán részesülnek nagyobb elismerésben. Ez elismerés fogja kö vélni mindazok működését, kik városunkban a dologház létesítésére közre munkálnak. A polgári leányiskola megnyitása. AXólyeix tisztelt veiiclégeiiilv.! Másodszor van szerencsém városunk képviselőtestülete s az ez által megbízott városi iskolaszék nevében a növelés terén üdvözölhetni a mélyen tisztelt közönséget. Tavaly a bölcsöböl alig kikerült kisdedek ápolása érdekében hirdethettem egy óvoda megnyitásánál képviselőink fáradhatlan buzgalmát, — most föiserdült Ivánkáink müvelésének ügye az, mely iránt néhány szót emelni megvagyok bízva. Ha jól esett tavaly nekem és velem együtt minden nevelésbarátnak, hogy egy 35 évig függőben volt intézet megvalósulásának lehessen tolmácsa : ugy most kettős örömömre szolgál, hogy épen ma, születésem 69-dik évnapján, egy oly intézetnek megnyitását hirdetbetem, mely 5— 6 évi vajúdása után nőink erkölcsben, műveltségben emelkedésének ma avattatik fel szent templomává. Ez, tisztelt hallgatóink ! — mint előleges értesítésünk hirdeté — egy, városunkban felállított 4 osztályú polgári nötanoda. Már 1869-ben, miután az 1868-diki 38-dik t, c. minden községnek, mely 5000-nyi lakosságon felül bir, kötelességévé teszi az elemi iskolákon kivül magasb iskolákat is állítani, megkezdődött képviselőtestületünknél a tanácskozás ily felsőbb iskolák létesítése iránt. Szabadságában állt városunknak, a törvény szavai szerint, vagy felsőbb népiskolát, vagy polgáriskolát állítani. Képviselőink részint azért, mert a számos iparosok- kereskedőkkel bíró város, és lakosai magasb műveltséget igénylő gyermekei érdekeinek a polgáriskola jobban megfelel , mint a, csak az elemi iskolák bővítését célzó felső népiskola; részint azért, mert a polgáriskola nem sokkal kerülne többe s tanfolyama csak egy évvel volna hosszabb, mint a felsőbb népiskoláé; részint azért, mert a polgáriskola két alsóbb osztálya a túltömött, s még most kevés tanerővei rendelkezhető elemi iskolákon is segítve legyen ; részint azért, mert az elemi iskolák 6 évet végzett oly gyermekek számára, kik polgáriskolát végezni nem akarnak, a törvényben megszabott ismétlő iskolák a polgáriskola körében, és tanerőivel szinte célszerüleg berendeztethetnének : végre polgáriskola mellett nyilatkoztak s annak fiuk részére 6, lyányok részére 4 osztálylyal felállítását elhatározták. E határozat megvalósítása végett legelőször is helyiségről kelle gondoskodni. Több évi keresgetések után végre abban lön megállapodás, hogy a sétatérnek nyúgoti részén emeltessék egy iskolául szolgálandó épület, s hogy ez minél célszerűbb és városunk díszét emelő épület is legyen, a terv kidolgozására 100 és 50 arany jutalom mellett pályázat hirdettetett. A közzé tett pályázatra négy pályamunka küldetett be, melyek közöl kettő a megbízott bírálók nyilatkozata szerint jutalomra méltónak Ítéltetvén, a legjelesb pályamű szerzőjének a 100, a másik jeles munka szerzőjének az 50 arany ki is fizettetett. Ekkép hát a helyiség tervei készen állottak. Azonban , mint egy arab példabeszéd mondja, a tele pohár széle, és a szomjuzó szája között a végzet uralkodik; ugy mi is, midőn már közel voltunk a célhoz, a végzet által attól teljesen visszataszíttattunk. A jutalmazott tervezetekben az építési költségek 70— 80 ezerre voltak számítva, s ezeken kivül évi fentartása a szükséges tanerőknek oly roppant költséget — mintegy 7 —S ezer forintot — igényelt volna, hogy azok födözésére városunk minden ereje megfeszítése mellett ís teljesen képtelennek érezte magát, s igy a polgáriskola felállítása szándokával egészen felhagyott. Kormányunk azonban, minél tovább haladtak az évek, annál jobban sürgette a törvényben kiszabott kötelességteljesítést. S ekkor a képviselőtestület, hogy legalább azt, a mi városunknak legégetőbb szüksége, létrehozhassa, ha fiuk számára nem is, de lyányok számára felállítatni határozta a polgáriskolát, sőt annak első osztályát ideiglenesen alkalmazandó tanerőkkel az akkor tájban épült rajziskola termében már egy évvel ez előtt meg nyitani is szándékozott. De mivel az érintett épületben a növendékek egészsége veszélyeztetése nélkül az iskolát megkezdeni nem lehetett, a megnyitás a mult évről egészen elmaradt, s igy az iskola ügye ismét csak a tanácskozások terére szoríttatott. A tanácskozások, s a kormány újabb sürgetéseire felküldött tantervek és költségvetések ismét csak" a terhek elviselhetlenségét derítették föl. Képviselötestüle tünk ugy találta, hogy a nötanoda költségei is, melyek évenként 4—5 ezer forintra rúgtak volna, érzékenyen sujtandják lakosságunk vállait, s azért fölkérte a magas kormányt, hogy mint más városoknak, Keszthelynek, Egerszegnek, Csáktornyának, úgy nekünk is nyújtson valamely segélyt, mely