Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-10-16

Ily eszmékkel tépelődve, öntudatlanul bolyongott ides tova a táborban ; mig végre a közeli erdő fái közé vezeték. Elmerültségében nem vette észre az alakot, ki árnyként követte — Egy mohos törzsre ült s tovább fűzte gondolatait. A nap már legyugodott és az est félhomályba burkolá a tájt. A szellő halk suttogással röppent el a fák gyenge hajtásai között. Dezső mintha e suttogást hallgatná, elmerülve tekint a lombok titokzatos sűrűjébe, melyen az itt-ott feltünedező csillagok halvány fénye tör át. Vájjon miről beszélnek neki a lombok ? ! ... (Folytatjuk). Egy társas kirándulás élményei. Menyegzó'vel kezdődött, Majálissal végződött. Hisz ez talán nem is lesz való! gondolják tisztelt olvasóim. Valóban, a miket e cim alatt leirok: magamnak is sokszor ugy rémlik, mint egy élénk álom: egyszer kedves, felejthetlen, másszor megdöbbentő alakjaival jeleneteivel ... 8 ha kegyesek lesznek (szép olvasónőim) engem Ilont, Gömör, Nógrád v irány dús mezői, — csergedező patakjai mentében, mohos váromladékai közt, (kirándulásunk alkalmával) még sok helyütt hó takarta bércein az alvilág csodás, ép oly nagyszerű, mint sokszor borzalmas tünetei közt végig kisérni visszaemlékezéseimben; (ha elhiszik is a leirottak valóságát) csak is leírásom darabossága fogja arról meggyőzni, hogy mindez, bár igen regényes, de mégis való .... De hát mi köze mindennek a mennyegzővel s mi a majálissal? . . . Mennyegzővel az, hog)

T abból indultunk el; majálissal, hogy arra tértünk vissza . . . Egy tanár—társunk kötözte le magát Hymen láncaival, mielőtt elindulnánk; a honn maradt ifjúság várt bennünket (távollétünk alatt) visszaérkezésünk idejére rendezett kedélyes tavaszi mulatsággal. Amaz a vissza emlékezés által fölfrissített hason ünneK ü 1 ö n — A. i>olgár*i leaixyislv.ola 187% első taixóve, ltot osztálylyal leslcözelelblb., Xol>

r

ó lió lS-áxx, lxétfőxx délelőtt 11 óx-al*.ox* xxyittatilv. nxeg tuxxxopólyosexx, az löltolai szélül elixolc, 13oesor Istváix xxx* bevezetésóvol, a taixítéi lcax* Tbexxxxxtatásával- Az éxxlolv.lett .sztilélcot s a taxxtigy l>ax*átait xxxeglxívja ezexx nevezetes tixxxxepél;yx?e a vái'osi islcolaszélv.. — Mint előre találóan megmondottuk már, ezen uj intézetünk növendékei szép számban jelentkeznek, dacára annak, hogy találkoznak roszakarói is, a kik sajátszerű kicsinyléssel szólnak felőle. Alkalmilag, közelebb, önálló cikkben térünk vissza e tárgyra. — Errata. Lapunk múlt számában, elsictés és elnézés következtében, kétszer lordul elő „ószuto" kérjük „ó'szhó"-nák olvastatni, továbbá városi közgyűlési tudósításunkban „javítási" becslő biztos — helyett „járási" olvasandó. — b. Mint értesülünk a hazai zsidóság hatalmasvédoszlopa Dr. Lőv Lipót szegedi főrabbi f. hó 13-án meghalt. A boldogult az 1848-49 viszontagságteljes években mint pápai főrabbi lelkészi és hazafiúi missióját luven és pontosan teljesítette Hazafiságáért keserűen szenvedett. Gonosz lelkek árulása következtében a boldogult majdnem életével lakolt. A zsidóság egy pélyünkre való gondolás által (ette Vonzóvá házi isteneinket, hogy idegenekért, eine cseréljük; emez a már megszokott ily szórakozás utáni vágygyal serkentett a kitűzött időben ép kézzel és lábbal való visszatérésre. A társaságot legderültebb hangulatban hagyva hátra éppen permetezni kezdő esőben ültünk kocsira, hogy az a közben gyalog elhaladt fiatalságot mielőbb utolérhessük. Kétségkívül kellemesebb lett volna fedél alatt folytatni a már élénkké válni kezdő mulatságot, mint keresztül ázni a szakadóvá vált esőben; de a vágy, rég óhajtott nagyszerű csodáit látni a mindenható természetnek, csak hamar kibékített bériünket kellemetlen helyzetünkkel. Utolértük a kiáztatott ürgékhez hasonló ifjakat; kiknek azonban szemeik felcsillámlottak látásunkra, — tudva, hogy ezentúl jóban és roszban egyiránt osztozandunk velük. S csakugyan a megnyirkosodott úton együtt haladtunk tovább . . . A föld csuszóssága által előidézett kellemetlenséget teljesen parazálta a felfrissült természet szépsége ; a nehéz, eső-cseppektől ragyogó fűszálak, — a teljes virágzásukban diszlő gyümölcsfák, — a dús hajtásban levő s naponta áldást ígérő e tájon legmagasabban tenyésző szőlő, a felhők eltisztulása után tisztán tündöklő égbolt, az egymást váltogató hegy—völgy s az; e közben a folyton emelkedő vidékről szemlélt mindég távolodó gyönyörű Garanvölgy; ehez a melletünk tovasikló patakcsának itt szelíd susogása, ott — mintha a magasabbról esés miatt panaszkodnék, zajosabb moraja, — a lég szárnyasainak hol alandalító, hol felvidító, itt lekötő, ott maga után vonzó mesterkéletlen, de érzés-teljes és érzést keltő danája .., mindez szárnyakat kölcsönzött s mi megnehezedett utunk dacára vígan s elég jókor értük el utazásunk azon napi Mekkáját, Felső Almás helységében — Igénytelen, — hegy oldalon, sokszor meredélyen faházakkal épült régi falu. Végén volt a nyele. Mi ide iparkodtunk; mert előre való értesítés szerint egyszerű falak közt, egyszerit de szívélyesen vendégszerető lények vártak itt ránk, egyik tanítványunk szüléinek, az evangélikus tanító családjának törzsök tagjaiban. — Képzeled, kedves olvasónőm! lett most leheveredés I (Folytatjuk). félék. részének az akkori osztrák kormány iránt tanúsított aljas tetszvágya a boldogultnak nem egy derült napját elhomályosította. Vessünk már most fátyolt a múltra. Hazájáért, vallásáért és embertársaiért magát feláldozni kész férfi volt ő. Az izr. iskola és egyház reformálása körül tagadhatatlan érdemeket szerzett magának. Midőn az obscurantisinus emberei a magyar nyelv terjesztését az eretnekséggel identifikálták ő lelkes magyar szónoklataival buzdította a népet. E pillanatban a szomorú hír fölötti búnkban és levertségünkben az vigasztal bennünket, hogy gyermekei, kik egytől egyik nyomdokaiba léptek a hazai izraelitáknak, a boldogult atyjuknak csak dicséretérc váltak. Kövessük mi is a nagy férfi példáját! Béke poraira. — Történeti naptár őszhó havában. 9. 1437-ben -j- Zsigmond németcsászár és magyar király, 10. 1794-ben a macsejóviai csata, a lengyelek megveretnek. 11. 1303-ban f Vllí. Bonifác pápa. 12. 1492-ben Kolumbus fölfedezi St. Salvador szigetét. 13. 1859-ben angol és francia seregek bevonulnak Peckingbe. 14. 1758-ban Nagy Frigyes porosz király Hochkirclmél megveretik. 15. 1817-ben f Kosciuskó Taddé Jengyei szabadsághős10. 1790-ben -j- Mária Antonia, a francia királyné vérpadon. ^