Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-10-16

E székfoglalás korántsem volt azonban könnyű és gyors. Soká vajúdott az emberi nem, s ellenségként állt egymással szemben a szellemi és physikai erő. Nagy küzdelem volt s csak lépést haladhatott a győzelmes fél, a szellem. Megkelleti győznie a hitetleneket s ártalmatlanná tenni a roszlelküeket. Ez pedig nem könnyű munka. Midőn az első, nagy és századon át tarlóit szellemi forradalom bevégződött, a világnézlel, az általános irányadó elv más lett. A Kasztrendszer amennyire annyira megszűnt s a néposztályok más alakban jegecesedtek ki az újrafejlődés processusa óriási folyamából. S most a középkor végéhez s a jelenkor hajnalába értünk! Az örökös villongások és vad lusák után a béke áldása következett; az emberiség figyelme nem keresett foglalkozást a vadak üldözésében, nem az életét veszélyeztető, haszontalan viadalokban, hanem a közjólét előmozdítására, a társadalom közvetlen érdekeire irányzódon. Az államélet bizlosílása volt a fő,— s a szükséges és hasznos uláni vágy fölébredett. Megfogamzott egyszersmind az állampolgárság, a világ polgárság üdvös eszméje. A rabszolgaság, a jobbágyság nehéz békéi mintegy varázsütésre hullottak le a fásult tagokról s örökre eltűntek. Minden ember emberi méltóságot és evvel egyiitt szabad akaratot is nyert. Mindezekből önkényt folyt a nemzelek éleiének, különféle viszonyainak gyökeres változása, a társadalmi rend uj beosztása. Régi jogok és kötelességek ujakkal cseréilettek föl, s miulán az igazság alapeszméje kezdett mindenben zsinórmértékül szolgálni, nagyon természetes, hogy sok ember érdeke veszteit, soké meg nyert. S hogy az igazság maga ne szenvedjen, hogy az emheri jogok csorbításának lehetőleg eleje vétessék, az igazságszolgáltatás törvényszerűvé tételeit. Ily körülmények közöli a haladás gyorsítóit léptekkel történhetett s romba kelle dűlni minden hagyományos egyoldalú felfogáson alapult intézménynek. Az emberjogok elidegenílhetlen kincsesé lettek, mely a csecsemő, sőt részben már az anya méhében szunnyadó magzatnak is birtokát képezi. Az állam csak állampolgárt ismer s ezzé már a születés tesz mindenkit. Ha tehát a müveit emberek — lakta országokban polgárról van szó, ez alattmindenrendü ésrangu, a törvény előtt egy enlben jogosított és a társadalom s államélet fen tar tá sáli o z szükséges terhe k e t viselő ember értetődik, nem pedig, mint azt sokan hinni szeretik, egyes osztály. És ennek igy is kell lenni. A nemes és nem nemes, a tudós és nem tudós, az iparos és földműves egyaránt kell, hogy élvezzék a törvény oltalmát, és egyformán 'legyenek kötelesek az összesség fogalmát képviselő államlét fentarlásához segédkezet nyújtani. A „polgár" cim, úgy, mini azt hajdan használták, mainap semmi vagy legföljebb ósdi történeti emlék, minden érték és jelentőség nélkül. Polgárok vagyunk mindnyájan és mert mint ilyenek, élvezzük a legszentebb emberi jogokat, és csak díszünkre válhatik a polgár elnevezés. Ha valaki, azt mondaná, hogy a társadalom jelen, még mindig tökéletlen szervezete mellett, az osztályérdekek még folyton elég erős válaszfalat vonnak ember és ember közölt s hogy a specialis érdekeket követöket még régi nevükön kell nevezni s igy egy bizonyos osztályt polgárságnak : ugy mi erre azzal felelünk, hogy az osztályérdekek létezni soha sem szünendnek meg, valamint nem fognak megszűnni az osztályok sem. Mi azonban az általánosságra vonatkozik, nem vehető igénybe, sem rend, sem kaszt, sem osztály által s igy a polgár elnevezés sem. A nép egy része soha sem képezheti egyedül a polgárságot, hanem mindig ennek csak egy töredékéi,— mig másrészt minden e hazában állandóan lakó s adózó ember egyszersmind polgára is ez országnak. Es ezzel, ugy hisszük megfeleltünk e kérdésre: ..Ki a polgár?" Pápa városa képviselőtestületének 18T5. évi október 3-áii tartott közgyűlése. Elnök: AVoia József polgármester. Jegyző: Nagy Boldizsár főjegyző. Olvastatott a lovak számbavételére vonatkozó alispáni rendelet, mely szerint lóállítási helyekül a megyei szolgabirósági székhelyek, a számbavétel teljesítésének határidejéül pedig folyó évi október hó 24—31-dik napjai jelöltetnek ki, és a képviselőtestület a vizsgáló bizottsághoz 2 községi elöljáró és 2 lótulajdonos bizalmi férfiú választására felhivatik. Tudomásul vétetvén, a bizottságba a városi elöljáróság részéről Szvoboda Vencel és Lukonics Pál, a lótulajdonosok közül pedig Keresztes István és Kalmár Németh János választattak be. Elnöklő polgármester jelenti, miszerint a városi lakosság ez idő szerint 83,537 frt állami adóval és 30,035 frt 95 kr. városi pót- és legelő adóval van hátralékban. Szomorú tudomásul vétetvén, a városi hatóság a befizetés törvényes szorgalmazására, a képviselőtestület tagjai pedig a