Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-10-09

köteléktől itt vagyok, hogy teljesítsem kötelességemet — szólt s szemeiben a lelkesedés tüze lángolt. — Es most mit szándékozol tenni ? —- kérdé Sándor barátja szavaitól megilletődött hangon. — Egy csapat Önkénytes holnap fog indulni az alvídékre, hogy az ottani hadjáratban részt vegyen — cn is velők megyek. — De hát Seraphint feleded, ki boldogságtól dobogó kebellel várja jöttödet és a percet, mely titeket egymáséivá teszen. Hiszen, ha jól vagyok értesülve, mennyegzőtöknek e napokban keilend történnie. Szólj, feledted ezt? — Édes Sándorom oly tárgyat említesz, mely a válást nehezebbé, fájdalmasabbá teszi reám nézve. Én nem feledtem Seraphint, hogy is gondolád ezt? Oh a szív mindig előáll jogaival ; de elhatározásomban még ez sem képes megingatni. A szerelem hatalom, mely a kebel legmagasztosabb érzelmeivel is tusára kell, hogy jogának érvényt szerezzen Onkeblem is volt e harc színhelye, de a legyőzött a szerelem lett. Fáj, nagyon fáj elhagynom Szeraphint, elhagyni az édent, mit jelenléte parázsol körülem, hogy szerelmet suttogó szavait a harc örült zajával cseréljem fel. Oly nehéz, oly fájdalmas a választás, ez és a között. Es ha rágondolok, hogy a most boldogságot sugárzó szemek mint fognak könnybe lábbadni távoztomon — óh akkor szivem elszorul . . sírni . . maradni szeretnék — szólt es crze»venyülten borult barátja vállaira. — Még nem késő, tőled függ csupán ez utóbbi választása. Lásd, hiszen a hazánkat környező veszély még nem oly nagy, hogy annak elhárítása minden honfi jelenlétét szükségessé tenné. Te csak egy ember vagy ; mi szükség hát szétrombolnod boldogságodat, hogy részt végy a harcban, melyben döntő szerepre úgy sem. érzed magadat hivatva. Maradj, ha szüksége lesz a hazának rád, későbben is előtted az ut, hogy kötelességedet teljesítsed — iparkodott ot szándékáról lebeszélni Sándor. Dezső büszkén emelte fel fejét, szemeiben még ragyogott a könny, de melyen áttört a magasztaltság fénye. (Folytatjuk). IiCrelezcs. B u d a p e s l, 1875. szeptember 21-én. A helyzet embere, a nap hőse ma Széli Kálmán, — meg is érdemli per tantos varios casus, post tot diserimina rerum, — ő az első pénzügyminiszter, ki adósságot nem akar csinálni, ki azt meri kimondani, hogy az állam ne költsön többet, mint a mennyi pénze van, s ne szedjen több pénzt, mint. a mennyire szüksége van. Már azért is nagy hatást tett reám az előirányzata, mert emelkedést az egészben csak az oktatás ügy mutat fel-, — a kultúrai céloknak nem szabad szenvedniük, monda, <ís ennél felvilágosodottabb programmot rég nem olvastam. Már a költség — előiiányzat megfigyelte az új reformokat, melyek nem lesznek ám toldások, toldások, hanem szószerinti rendszerváltozás, milyen még nem volt Magyarországon 1848 és 1850 óta; a megyei hatóság lesz az első forum mindenre nézve; a főispán fog- az adó ügy, közigazgatás, közlekedés és oktatásügy feje lenni, •— adatván melléje annyi bizottság, ahány szakból az adluinisztratio álland. Adóhivatal csak a nagyobb megyékben lesz több a székhelybelinél; de csak a főszolgabiróságok székhelyén; — pénzügyi főigazgatóság (a mostani igazgatóság helyén) — hét lesz az országban: Budapesten, Sopronban (vagy Szombathelyen?) Kassán, Debrecenben, Temesvárt, Pozsonyban és N. Szebenben. 8 az egész szerkezet, beleértve a megye rendezést is, ápril 1-én fog életbe lépni. Apropos megye rendezés; nagyon ajánlták a belügyminiszternek, hogy a megye rendezést, mit Erdélyben oly radikálisan visz keresztül (most lesz az eddigi 7 megye 5 szék, 2 vidék és 14 száz kerület helyett 13 megye) érvényesítené Magyarországban is. Volt kezemben egy érdekes terv, melyben Pápa és Veszprém megye is érdekelve volt, — a mennyiben, az enyingi járás Fehérmegyéhez jutaudna, helyette a tapolcai járás jönne Veszprémhez és a pápai és devecseri kerületek Vas megyéhez csatoltatnának, melynek székhelye Szombathely leend ; ezért a körmendi kerület jönne Zalához s igy tovább — mondják, hogy a miniszter még gondolkozik, tegyen-e Magyarországon egyelőre többet a legszükségesebbnél, mi csak a magukat fenn nem tartható megyék egybeolvasztásából álland,— egyelőre — mondám, — mert a reform reánk nézve sem marad ki, s az új felosztást maga a belügyminiszter éves tapasztalatai nyomán fogja kidolgozni, tekintet nélkül a mult és a jelen pártérdekekre. Egyátalán Tisza Kálmán kezd populáris lenni a volt jobboldal körében is; mert napról-napra kiviláglik, hogy felismeri, miszerint a hazát megmenteni csak ugy lehet, ha a multat feledve vállvetve küzdünk a szebb jövőért. Maga Deák Ferenc is nem egyszer nyilatkozik igy, s ebből is magyarázzák, hogy ismét az arénába lép az „öreg úr." E nagy napról, ha először megjelent az országházbau, mi november 4-én leend, mert megválasztatása bizonyos, és mely napon ovatio is lesz számára az egyesült pártok részéről, — e nagy napról okvetlen irandok. Újság más nincs Budapesten; a nagy újságok, mint népszínház megnyitása és a Margitszigeti híd átadása a közforgalomnak, küszöbön állnak ugyan, de még nem teljesedtek; — a nemzeti szokás még nem mutatott be újdonságokat Erdélyi Mazsettán kívül, kiben nyereséget vélnek a dalmű számára, kik hallották. A szüretnek vége, pedig csak három négy napja, hogy kezdtük; — ne is beszéljünk róla, élénkbe hívja a régi és az új nyomort, mert itt a tél, hol az ínségesek keménye próbáitatáson fognak keresztül menni; azon ínségesek, kik nem mentek koldulni, mert a város kölcsön felvétele által ígérte nekik kölcsön adott pénzzel segíteni, kik csalódtak, mert a város addig gondolkozik — mig a tél elmúlt, s a nyomor oly nagy lesz, hogy segíteni sem lehet. irigyeljük a vidéket, hol legalább van valami, — kívánunk jó szüretet. ^^^^ Seleiuis' Komárom 1875, szeptember 20. Tekintetes szerkesztő úr! Kivánata szerint s ígéretemhez képest vau szerencsém berukkolni becses lapjának vidéki levelezői sorába. Már eleve is szives elnézést kérek, ha tán tudósításom száraz cs érdektelen leend; —a fatumon és nem rajtam mult, hogy semmi kebelrázó eseményről, sőt még csak bálról sem irhatok, igy a netán felmerülhető megrovás egyedül őt illeti. Levelezői minőségemből