Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-10-09

Mindenki tudja, hogyha egy birtok megműveléséhez ezer napszám kívántatik, ebből legalíbb is 800 a március lö-töl, október 15-íg tartó 7 hónapra esik, a másik téli 5 hónapra pedig alig szükséges 200 napszám. Ebből az következik, hogy a földmüvelésnél a nyári évszakban okvetlen szükség- van oly nagyszámú munkaerőre, amcnyit a teli hónapokban foglalkoztatni nem képes. Hogy az igy veszendőbe menendő munkaerő megtakarítassék, arra nézve nem lehet mást tenni, mint a házi ipart meghonosítani. Ebben áll a. házi iparnak fontossága. Csodálatos az, hogy a házi ipar oly nehezen honosodik meg nálunk, mikor csak pár évtizeddel előbb is majd mindenütt gyakoroltatott, az igaz, hogy nem a férfiak, hanem csak a nők által. Mily nagyra tehető azon érték, a mit a magyar nok fonás és szövés által előállítanak a téli időben, pedig a mezei munkások legnagyobb része, kik télen munkát nem kapnak, nem nő, hanem férfi. Hogy a házi ipar oly nehezen honosítható meg, annak legfőbb oka az, hogy a házi ipar kivált kezdetben nem jövödelmez annyit, mennyit a munkás az előállítási idő alatt fogyaszt ; a legtöbb ember pedig ugy gondolkodik, hogyha megeszik harminc krajcár áru élelmet addig, mig husz krajcár áru iparcikket előállít: nem érdemes dolgozni, mivel a munkán veszteség van. Hogy ezen akadály elhárítassék a házi ipar fejlődése elöl, először a népet fel kell világosítani, bogy az ily munka nem jár veszteséggel, mivel a munkáért bevett bármily kis jövödelern tiszta nyereség, ahoz viszonyítva, hogyha a munkás semmit nem keres egész télen át; továbbá, hogy a házi iparnak természete hozza magával, miszerint nyáron a földművelésnél sokkal többet kap, mint a miből magát és családját ezen idő alatt íentarthatja, télen végezze azon munkát, melyet csak a másik hiányában folytat oly olcsón, hogy a legolcsóbban dolgozó géppel is versenyezhessen. Ezen tétel megvilágosítana és hozzá a házi ipar fontosságának kifejtése, rnegkedveltetése célja azon felolvasásoknak, melyek jelenben az ország minden vidékein, különösen a főváros közelében, a legtekintélyesebb, egyének által tartatnak. De ezentúl, bogy a házi ipar felvirágozzék, szükséges a népet ahoz szoktatni, mert a szokás természetté válik. Ha egy községben egy egyén elkezd valamit jó eredménynyel, mennek után na a többiek. Hogy a földműveseket egyik vidéken egy, másik vidéken inás iparcikk készítéséhez szoktassuk, oktatni kell Őket ezen cikkek készítésében. Miután pedig itt csak a teljesen gyakorlati oktatásnak lehet sikere, vidékenként szükség van oly tanítókra, kik maguk, a készítetni szándékolt cikkek előállításában elég ügyesek, a viszonyokkal ismerősök és a népnek mindenben útmutatással szolgálni képesek. Ily tanítókról gondoskodik most kormányunk az egyes vidékek számára, válogatván őket a legügyesebb iparosok közül, és külföldön utaztatások által alkalmat adva nekik tapasztalatok gyűjtésére. Nem vezet azonban ezen intézkedés sem teljesen célra, ha vagyonosabb, értelmesebb osztályok az ügyet teljes erővel nem támogatják. Ezen célra alakitatnak minden felé a házi iparegyletck, melyek érdekeltséget keltenek ezen foglalkozás iránt, segédkezet nyújtanak a tanítóknak és útbaigazítják az intézkedések keresztülvitelénél, anyagi áldozattal járulnak a nyers anyagbeszerzéséhez, tan- és ipari eszközök megvételéhez, közbenjárnak a cikkek darusításánál. Epen nem kicsinylendö azon mozgalom, mely hazánkban e téren megindult, s ha bár közelről sem gyógyítja —• mint némelyek vélik — azon sebeket, melyeket az önálló vámterület hiánya üt nemzetgazdászatunkon : mégis egyrészről emeli a földműves népesség szellemi és erkölcsi képzettségét, másrészről lehetővé teszi sok apró összeg megtakarítását, mely különben tőlünk kivándorolt volna. Az eddigiekből meggyőződhetünk, mily fontossággal bir az iparos oktatás mind a városi iparosok, mind a falusi földművesekre nézve. Minket Pápa városában az első érdekel inkább, de azok, kik a vidék viszonyait és népességét közelebbről ismerik, nagyon kétes szinben mutatják be azok jólléte iránti érdeklődésüket, ha idejében nem gondoskodnak házi iparegylet alakításáról. Nekünk pedig Pápa városában minél előbb jó ipariskolát kell állítanunk ! A pápai önkénytes tíízoltóegylet alapszabályai. A választmány. 11. £. A választmány az egylet tisztviselőiből, tiszti karából, 21 rendes és 9 póttagból áll, a rendes és póttagok egyharmad része alapító, egyharmad része pártoló, egyharmada pedig működő tagokból választatik mindig három évre. A póttagok, a rendes tagok elköltözése, elhalása, lemondása, vagy kizárása esetén a választmány kiegészítésére szolgálnak. A választmány elnöke az egyleti elnök, akadályoztatása esetén az alelnök, vagy végre a főjegyző. A választmány rendesen minden hóban egyszer ülést tart, de 5 tag írásbeli kívánatára bármikor egybehívandó. Érvényes határozat hozatalára a választmányi tagok egynegyed részének jelenléte szükséges. Az elnök csak szavazat egyenlőség esetében szavaz, s ekkor szavazata döntő. A választmányi ülések jegyzökönyvei mindig az ülés napjától számítandó — legkésőbb — ót nap alatt az elnök és jegyző által hitelesitendök. A választmány ülései nyilvánosak. A választmány hatásköre. 12. §. 11. A választmány köréhez a következő ügyek tartoznak : a) Az egyleti alapító cs pártoló tagok felvétele és indokolt esetekben azok kizárása. b) A pénztári felügyelet, s az előforduló költségek utalványozása, c) A szükséges eszközök és szerek megszerzése, az előirányzott költség határain belül. d) Az egylet érdekében tett kitűnő szolgálatokért ju41*