Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-30

Vegyestartalmii társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet-, az ismeretterjesztő- lövész-és öivkónytes tüzoUóeffylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lalcásár-a : Anna-tér 124G. sz. a küldendők. II. évfolyam. Pápa, I875. télhó 30.5. sz. Megjelenik o. lap hetenhint egyszer, szombaton, e<y// wen. Előfizetési és hirdetési díjak, fels/ól- j Tartalma: A krajcár-egyletről. — Válasz Diskay Kállamlások, a kiadói teendőkkel megbízott mánnak. — Magyarországi zongora gyáripar.- Jellemvonások a római AVajclitSlCíVrolíu-könyvkíM-psko- nép éleiéből.— Te is elhagysz-e? — Feneketlen! — 11a lelsz . . désébe: megyeházzal szemben, inlézeudök. I A jogász-bálról. — Régiség — Különfélék. i:iőiízotósi ciíjaic: Egy évre 0 ff. Félévre T> ír. Negyedévre 1 lr. 50 k. A llii'ClOt ósi dí.jalc a háromszori hasábozotl petit sorért egyszer hirdetésnél -fi kj\ kétszer hirdetésnél fi kr. háromszori hirdetésnél 4- kr. és a többszöri hír— dőlésnél lehelő árleengedéssei szánu'lalnak. .Mindig külön hélyegdíj fizetendő. A krajcár-egyletről. i - ^ apjamkban mindinkább téri kezd nyerni ama nézel, ®«| hogy. a helyesen vezetett népnevelés ugy az egész | társadalomnak eg)ik leghatalmasabb lámoszlopa, mint az egyes államok államiságának, valamint egyes nemzetek nemzetiségének legerősebb alapköve. Ki csak némileg is figyelemmel kiséri a népnevelés ügyét, ismerni fogja azon tetemes anyagi áldozatokat, melyeket egyes országok a népnevelésnek újabb időben évenként hoznak, mely tény kélségbevonhallan bizonyítéka az ugy fontosságának. Hogy mily eredményeket képes a népnevelés felmutatni, a közel múltra utalunk; utalunk az 1870—1871. évi eseményekre, melyekről minden gondolkodó fő akként nyilatkozik, miszerint a szadovai fényes győzelmet s a franciaországi diadalmenetet nem az ágyú és szurony, hanem a népnevelők .eszközölték ki. Tehát még Mars hadisten is, ki eddig a nyers erőt támogatta, elfordul előbbi kegyeltjeitől, s a nevelés gyermekeihez szegődik. — Kormányunk, törvényhozó testületünk is megértette a népnevelés fontos voltát; s áldoznak is erre oly összeget, mely zilált pénzügyi viszonyaink között lehetséges, s hogy népnevelési ügyünk még sem áll azon ponton, melyen látni szeretnők, ennek oka nem csupán az, ide vágó törvény hiányaiban s a költségvetésben e célra felvett összeg csekélységében, hanem nagyrészben saját mulasztásunkban keresendő. Lehetnek a törvénynek bármily üdvös intézkedései, a kormány marokkal dobálhatja a pénzt, de ha mi idegenkedéssel viseltetünk az intézkedés iránt, a felsőbb jóakaratnak tetemes része csak irolt malaszt marad. Van azonban a népnevelésnek egy oly ellensége is, melyet törvénynyel megölni nem lehet, melylyei csupán társadalmi nton lehet megküzdeni,— s ez a szegénység. A szegény embernek hiába állítanak fel iskolát, hiába látják azt el kitűnő tanítóval, ö nem vásárolhat gyermeke számára könyvekel, nem képes neki télen át ruházatot adni. Örvend, ha éhségéi egy darab száraz kenyérrel csillapítani tudja, s igy az iskoláztatás természetesen elmarad s a társadalom értelmetlen, a neA'elés kezdetlegességét is nélkülöző tagjai szaporilatnak. E bajon könnyűszerrel, minden érezhető áldozat nélkül, a krajcár-egyletnek feladata segíteni. E krajcáregyletek — melyek hazánkban is kezdenek már "alakulni itt ott, bár téves alapon, melyei alább megemlílendünk — akként vannak szervezve, hogy azokban a legszegényebb embertársunk is részt vehet s épen a tömeges részvétel által érheti csak el kitűzött célját. A krajcár-egylet tagjainak kötelezettsége, már a címben benn foglaltalik, már abból láthatja a t. olvasó közönség, hogy a kötelezettség nem forintokban, csupán krajcárokban számítatik. Minden tag ugyanis csupán arra kötelezi magát, hogy hetenkint legalább egy krajcárt fizet az egyletnek, tehát évenként mindössze ötvenkét k r a j c á r t. Nemde? ez oly csekélység, melyet a legszegényebb ember is csak csekélységnek tart. Az ekként krajcáronként összegyűlt forintokból a szegény gyermekeknek tankönyvek és téli ruházat vásároltatik s igy képesítetnek az iskola látogatására. Ha meggondoljuk, hogy ily csekély áldozattal 10— 5