Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-09-18

kizsákmányolva uram elhagyatott, tanácsriélküli helyzetét elfogadom azon feltételeket, melyeket ö szabott meg, s azon roppant jövedelmet, melyet oly potonv haszonbér mellett birtokai adnak, zsebre dugom? Nem. En eddig becsületes ember voltam, s az akarok maradni ezentúl is. Valakinek szorult helyzetét magam javára fordítani nem becsületes tett. Ha te szomjúságtól gyötörtetve egy ital vizért fele vagyonodat adod oda, s az elfogadtalik, az elfogadó oly tettet követ el, mely igen hasonlít a rabláshoz. Eddig van annak a szerződésnek története. Elmondtam az egészet, nehogy még valaha azt felemlítsed, s mégis tiltom, hogy erről valaha valakinek említést is tégy. E szavak után felállott helyéről az ispán, s azon szekrény felé tartott, melyben a szerződés volt. Rövid keresés után föllelte a keresett okmán) t, melyet először két, azután négy felé repesztve, a kályhába dobott. — Igy! ezt kellett volna már régen tenni,— mormogá magában az ispán, mialatt nyugodtan nézte a felcsapó lángot, melyet az uj tápanyag idézett elö a kályhában. * Az ispánné — kinek sem a férj beszéde, sem tette a legkevesbbé sem volt képes tetszését megnyerni, söt ellenie ezöleg, a férj beszéde-cs tette csak keserűséget okozott neki, csöndes zokogásban tört ki, mely valószinüleg még tovább is elhúzódik, ha az udvaron lódobogás és kocsizörej nem támad, melyet a majorbeli kutyasereg concertje kisért. E jelenségre felfogta kötényének egyik csücskét, s felszárítá avval könnyeit, mely műtét után kérdőleg tekintett férjére. Az ispán maga is kiváncsi levén megtudni a vendég kilétét, lámpást gyújtott s az udvarra lépett ki. (Folytatjuk). A seregély. (Folytatás és vége). Néhány nappal a történtek után a kapitány incghaílá, hogy az ő távolléte alatt Flórát dajkája nieglátogatá cs általa köy.önynyel cs hidegen fogadtatván könynyekkel telt szemekkel távozott, magában eltökélve, hogy soha többé á(. nem lépi ezen háládatlan teremtmény küszöbét, a kit tejével táplált. Mari, ugy hivták a dajkát: eltitkolta fájdalmát a ház összes lakói előtt. Flórának jó hírét kímélni akarván; hanem Romain vi llcbc haza térvén, nem tudta megállani, hogy el ne beszélje a történteket néhány szomszédiiőnek kik által a kapitány Js megtudd azt. Felháborodván leánya méltatlan tettén, titokban inegkéré Jákó atyát, hogy Flórának ismét egy üdvös leckét adjon. Az alkalom nem késett. Nem sokára fényes társaság gyülekezett össze a kapitány lakásán és ebéd után az erkélyre sietett. A seregély felingerelve a nevetkérezés és egy kissé a beszélgetés által, elkezdé épen midőn a társasa"- egy tagja bókolt a kis Flórának, hangos torokkal kiabálni „Flóra dacos, Flóra tusakodó!" „Ki az a szemtelen?" monda egy másika társaságból, „Ki merészkedik igy sértegetni Flóra kisasszonyt?" „Ez az a gyalázatos seregély, a melyet itt látni tetszik" válaszolá ó' rögtön, hanem mind hiában, az egész világ ismer engem és tudja az én becsemet. „líusz sous összesen" kiáltá a seregély. „Hallod atyám" folytatá Flóra „ezen gyalázatos cipész, Imgy meggyűlő Itcsse velem seregélyét, rágalmakat cs hazugságokat szórat ellenem." „Flóra sírt, Mari sirt" kiáltá rögtön a seregély. Flóra ezen szavak után clhalaványult és elveszte lélekjelenlétét. „Szegény dajka, szegény Mari, Flóra tusakodó" ismétli a seregély. „Gondolják uraim, hogy ez a seregély most hazudott? kiáltá felbőszülve a kapitány. „Óh atyáin" kiáltá a kis leányka, most látom, hogy megakarsz büntetni egy rosz tettemért, mely lelkiismeretemet mardossa s melyet itt nyilvánosan megvallok. Igaz oly illetlenül fogadtam dajkámat, megfeledkezvén azon háláról, melylyei irányában tartozom. Azon véleményben voltam, hogy ezt kedves atyám soha sem fogod megtudni, hanem áldom a tcrcmtó't és a véletlent, hogy meggyőződhettél igaz bánatomról. „E«y kérésem van atyáin: Engedd meg, hogy rögtön Romainvillebe mehessek az általain annyira megsértett dajkámhoz. A seregély előttem kedvesebb, mint azelőtt,— és az öreg Jákó atyát megjutalinazandom a nekem annyira szükséges oktatásért. A kapitány elragadtatva örömétől, szivéhez szorítá leánykáját és rögtön befogatott. Flóra elutazott., megérkezett dajkájánál, bocsánatot kérvén és haza vitte atyja házához. Mekkora volt meglepetése, midőn visszatérve, látá Jákót mint házfelügyelőt alkalmazva és a seregélyt egy drága kalitkában szünet nélkül kiabálva „Flóra kedves*,— Flóra kedves." ^Levelezés. R u d a p e s t, 1875. szeptember 8-án. Kedves barátom! Mikor ma reggel kiléptem a sétatérrc

7 igen kellemetlenül hatott reám a sárga faleveleken sétálnom,, melyek az ősznek előjelei, — s melyek egy év végének közeledtét jelzik. Ily kellemetlenül hathat az emberre az első ősz hajszál, mely életének alkonyatát jelzi, s mely komolyan inti őt a közel percre, mikor vége, vége mindennek, mikor megint por és hamu leszünk. S miután én az ősz-hajszálak küszöbé-i állok, képzelhetni, hogy a sárga falevelek, s a fecskék bucsúcsipogása engem épen nem kellemes hangulatba hozlak; szemüvegemet mindjárt befutotta valami szürke homály — s ez a legjobb színezet, mikor az ember innen Budapestről akar írni. Tehát itt vagyok, s ha „Grau in Grau" festendők, mint a német mondja, bocsánatot: elmultak az aranjuezi vagy akarom mondani budapesti szép napok, mikor az országgyűlések megnyitása ősi pompára emlékeztető fényuyel ment végbe, mikor a trónbeszédben igéitek sokat, hogy minél kevesebbet kelljen megtartaniok, s mikor fölvettek 24 milliót Budapest szépítésére. Most esak már a kamat fizetésére kell gondolnunk, országgyűlésünk liakkerok közvetítésével nyílt meg (a reménybeli házelnök plane csak comfortablin jött) s a trónbeszéd nem igéisemmit., hogy — hogy többet tehessen ? Lássuk, a minisztertanács ötvenhat érdemleges törvényjavaslattal akar a ház asztala elé lépni, s mi több, belügyministcrünkről azon komoly szándékot beszélik, hogy ezen 5<> törvényjavaslatot keresztül is viszi, sőt, mi több még érvényt is akar szerezni azoknak. Pedig köztük van a büntető törvény, a rendőri törvény, a megyerendezés sat. dolgok, melyektől ép annyi üdvöset várhatunk, mint államháztartásunk rendezésétől. Hogy sikerül a keresztülvitel szándéka, egy jogosít a reményre, az t. i., hogy az uj „ház" igen komoly és méltóságteljes színezetet öltött. Én ezt igen természetesnek találom, s oka a 189 „uj"-ban rejlik, kik ez idén először próbálják honatyai hivatásukat, s kik között igen sok vau, ki atyai hivatását