Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-14

Léteiének titkát ez mutatja Ez, miért a tettre lelkesül. Fényt kivan a sötétség- helyébe Erkölcsöt — a vak hit ellenébe. Vajh a harcot győztesen megállni Képes lesz-e észnek fegyvere? Nem-e fog majd tespedésre szállni Ifjú éle — gyönge ereje ? Kormányrudját éltem csolnakának Képes lesz-e vívni ki magának. —v miire gondolkodni kezdünk. Beszély. — Irta: Zoltay. (19. Folytatás). — Igaza van önnek — folytatá Dobos úr, miután kel­lőképen kigondolkodta magát — ön méltó utódja a negyven­nyolcadiki hősöknek! nem azon zászlóhoz kell szegődni, mely biztos győzelemre vezet, hanem ahhoz, melyre az igazság Vau irva! most már én is biztatom ; menjen Ame­rikába ! végzé, neki tüzesedve a pék. Aladárnak pedig nem nagy szüksége volt a bizta­tásra — alig várhatta már pénzének megérkeztét. E pár beszéd után elváltak egymástól, Aladár szobá­jába távozott, Dobos úr pedig fölkereste műhelyét, őrködni az eddig szerzett jó hírnév épentartása fölött. Három hétre, Aladárnak a consullal értekezése után, ezen utóbbihoz megérkezett Aladár pénze. A consul szavát tartá, rögtön értesíté erről Aladárt. A consul azon kérdésére, vájjon visszmegy-e Aladár hazájába, ezen utóbbi vele is közié tervét. A consul diplomata létére, mosolygott Aladár közlése felett, s ösztönözte őt határozatának végrehajtására; a mo­soly mögött azonban az egyszer igazi öröm rejlett. Örült a consul, hogy ily ember, mint Aladár, ki ugy­látszik sokra mer vállalkozni, Magyarország az időszerinti Forrongásában, attól távol van ; ily ember még veszedelmes is lehetne otthon. Rövid kihallgatás után távozott Aladár a consultól, s első dolga volt lakásán, ispánjának levelét elolvasni. Sok újságot, sok fontos dolgot irt az öreg ispán, s Aladárnak nagy küzdelmébe került fenntartani határozatát. El is utazott más nap Amerikába, nehogy a hosszú fontolgatás, okoskodás más irányt adjon utjának. Ne kisérjük Aladárt veszélyes ütjában, ne kövessük öt a harc mezejére. A harc bár mily igazságos, bár mily szerencsés le­gyen is kíszámíthatlan pusztulást idea eiő. Maradjunk meg csak a békében, térjünk ismét Magyarországba vissza. Ha. épen pusztulást akarunk látni, láthatunk itt háború nélkül is azt. A halál mindenhol kiveszi a maga illetőségét, a csön­des tűzhely mellett épen ugy, mint a harcmezején, — csak az arány változik, egyébb semmi. Az élet tőke, mely a természet részlettörlesztésére ad az embernek. A töke azonban fel is mondatik, néha csak egyeseknél máskor tömegesen, s halál be cassálja a felmon­dott tökéket. A töke egyik ismerősünk Réttlakinál is felmondatott azon idő alatt mig Aladárnál voltunk ; ö is elköltözött azon hazába, melyet bármily szépnek fessenek is, az ember nem igen vágyódik utáuna. Agyszélhüdés szóllította ki az élők sorából,-s-a-rök­töní halál nem csak mély lelki fájdalmat hagyott a hozzá­tartozóknak, de vagyonilag is tönkre tette azokat. A teme­tésnél könyező rokonok, már másnap a végrendelet után tu­dakozódtak az Özvegynél ; a rögtön bekövetkezett halál nem engedett időt Kétlakinak végrendelkezni, mely előnyt roko­nai felhasználva, összes vagyonára reá tették kezüket. Romváriné és Adrienne egy krajcár jövedelem nélkül állottak a világon. Romváriné vagyontalan szülőktől származott s az ösz­szes vagyon melyét Romvári kezelt sajátja és ősi vagyon volt. És Adrienné, Romvári, leánya? Ü nem volt Romvárinak leánya. Adrienne fogad o f. gyermek volt, ki néhány hónapos korában vétetett a házhoz, A körülményt a nevelő szülőkön kivül csupán Rom­vári fivére ismerte, ki nem is késett a temetés utáni na­napon tudtára adni azt Adriennek, ki rémülten monda el anyjának a hallottakat, cáfolatot várva; a cáfolat azonban elmaradt, miután Romváriné sem titkolhatta többé a valót. Itt azonban még nem volt teljesen kiürítve a keserű, pohár, még volt a fenekén valami, azt is ki kell üríteni. A szeretett férjnek elvesztése az anyagi szükolködésrei kilátás, s azon félelem, miszeriut Adrienne — miután meg­tudta, hogy ö ezek nevelt gyermek, szeretetét tőle megvo­vonandja, Rétlakinét teljesen megtörte s néhány hóra férje halála után súlyos betegségbe esett, melytől csak a halál mentette meg. Adrienne ki szülőit nem is ismerte, elvesztvén nevelő szülőit, árván, elhagyottan, minden támasz nélkül állott a. világban, mely előtte teljesen ismeretlen volt. (Folytatjuk). Különfélék. — Az iskolai takarékpénztárak ügyében még se­holsem történt annyi a hazában, mint Szabadkán, hol martius 8-tól június végéig már 200 gyermek tette takarékpénztárba filléreit, mely összesen 3075 frtra rúgott. Ezen Ugy közgaz­daságilag mint erkölcsileg nagy jelentőségű intézmény megva­lósításában és ily tekintélyessé emelésében e legtöbb érdeme a tanári, tanítói s tanítónői karnak van. Ez annyira megkedvelteté az ifjúsággal ezen intézményt, hogy már äz inasok iskolájából is 30-an léptek a takarékpénztárasak közé s raknak félre be­téteket heti keresményeikből. Valóban dicséretre s követésre méltó példa! — A pápai helv. hí tv. jogakadémia fenn fog ma­radni. A legközelebbi f. hó 5-én Komáromban tanácskozott ke­rületi bizottság határozatikig kimondotta a jogakadémia fentar-

Next

/
Thumbnails
Contents