Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-23

ti lakos, — de ha épen az oppörtunitás kívánja — ki is utasittathatik. A jóravaló és szorgalmas polgárt, minden községnek örömmel kellene fogadnia • keblébe, mert az csak hasznos lehet, nem pedig ily módon nehezíteni letelepülését* Létesítsünk oly községi adót, a mely a vagyont és képességet egyenlő mértékben terheli és mindenkivel közös, erejéhez képest, kész örömmel fizetek ; de sokkal inkább tisztelem a törvényt, hogy sem ellenére megrójam magamat akkor, - midőn másnak érdeke ugy - ki várija és- megszegjemakkor, mikor saját hasznom parancsolja. A törvény legyen olyan vaspálca, melyet megcsorbítani ne szabadjon, hanem azt csak a haladás és jogfejlődés hajtsa azon irányba, melyben a közérzület" és a haza üdve kívánja. 0. D. urnák pedig, a ki jan. 17-én a jogügyi szakbizottság ülésén a szerinte illetőséggel nem bírókat, „jöttrnentek"-nek bélyegezte — annyit fellelek illő tisztelettel, hogy a képességgel és becsületes jellemmel bíró m agyar h o n p o 1 g á r M agya rország bármely községében is, ,,j ö 11 ment" n e ni le h e t. Mert e haza minden porszeméhez épen olyan joga van minden polgárnak, a ki honfiúi kötelmeit betölti, mint annak, a ki ily könnyen megbélyegez mást. Igaz ugyan, hogy a nevezett bizottságnak két tisztelt tagját és alulírottat e szép és megtisztelő jellemzés alul a tiszt, tag tir kivette ; de én úgy hiszem, ezt nem teendi, ha jelen nem vagyunk — mert ellenkezőleg igen sok derék és becsületes pápai polgárt e kivétel-alatt el kellett volna sorolnia. Zárjei között megjegyzem azt, hogy az igen tisztelt tag úr nein utasíttatott rendre. Pápán, 1875. január 20. Diskay Kálmán. Emlékezés a pápai nőegylet első évi működéséről." A pápai nőegylet bizottmánya a f. hó 6-án tartott közgyűlésében terjesztette elő a kimutatást mult évi működéséről. E szerint a bevétel 4658 ft 39 kr: a jelen viszonyok közt mindenesetre tekintélyes összeg. A kiadás jótékony célokra 2145 ft 55 kr. A-megmaradt összeg tökésítetett. Kinek.szive melegen dobog* a humanismus elveiért, s ajkán nem puszta hang a testvériség, az tisztelettel gondol minden jótékony célú társulat törekvésére. Fent jelzett nőegylet egy igazán emberbaráti, nemes feladatra vállalkozott, a társadalom sebeinek orvoslására, s ezért csak a legőszintébb kegyelettel lehet megemlékezni ennek is e szép irányban vitt működéséről. Nemcsak a természetben, a társadalomban is — főkép a népesebb helyeken — feltalálhatók egymáá közelében a sértő ellentétek. Jóllét s inség, kényelem s lélekölő nyomor, emelkedett műveltség s az emberi méltóságot porba tipró állatiasság egymás mellett. És az emberek nagy része megszokta a vagypnosság előtt feltétlen hódolatot, a nyomorral szemben hideg közönyt megvetést mutatni. A pessimisták szerint a társadalmi élet egy versenytér, melyen az egyedüli cél az anyagi jóllét tényezőinek 'felhalmozása. Minél közelebb valaki e célhoz, ä tisztelet s hízelgés annál több jelenségei környezik, annál többet megbocsát neki a világ. Ellenkezőleg minél távolabb esik tőle valaki, annál ritkábban találkozik vonzalommal, szeretettel, annál többször kell elkeseredve tapasztalnia, hogy á szegénységben oly bélyeget hord magán, melyet a világ kerül s lenéz. Es pedig oly sokan vannak, kik a versenytéren elbuktak, vagy lépést sem tehetve előre a végzet vaskarának súlya alatt legvégül maradtak, s tépett rongyokban, mint az inség célba vett áldozatai ,Í— ^hordják a rájuk szakadt kinos terhet, az életet; s egyetlen uti társok> a koldusbot kíséretében esdekelnék a mások asztalának hulló morzsalékaért. Hol nagyobb a népesség, s uralkodó elv a mások sorsa iránti közöny, mily sok gyermek növekszik az alsóbb osztályokban — távol a szerető gondtól, szivmérgezŐ rosz példák folytonos behatása alatt! Es mit várhat későbbre is az ilyenektől a világ? Anyagilag s erkölcsileg végkép"- elsülyedve a társadalomnál^ mely őket elhanyagolá szégyen foltjai és ostorai lesznek. f?

< Hányan vannak, kiket elhagyottságukban a koldulás nevel majd— csak roszat tanulva a csalás, rolvajlás utjain sülyednek tovább. Ezeken kivül találhatók sok-szerencsétlenek, kiket már jobb helyezetböl vetett a balsors végnyomórba, s kénytelenek az irgalom falatját koldulni. Mindezeket igaz, elítélni könnyű.;'Miért nem maradtak az erény, becsület utján? miért nem születtek szerencséseknek ? Ha bűnbe és nyomorba sülyedtek, szenvedjenek, mig az ég mást határoz felölük k .. A ki azonban nemesebb, hogy sem egyszerű pálcatöréssel akarná magát fölmenteni az ember-szeretet kötelmei alcd, az talál o nyomorultak sorsában szánalomra méltót is. Ha amaz erkölcsileg tönkrejutottakat még fejlő korukban felkarolja a részvét) a becsületérzést s munka-kedvet adja vezérül keblökbe s nem engedi oda a bűn martalékául* 'talán más sors vár reájuk. Ez — talán mint tisztelt családanya volna ismeretes, ^— az, mint lelkes honpolgár'küzdöné fel magát mind magasbra társai között Ha egyesült erővel munkálna közre a jóltevö könyörület az elbukottak, szerencsétlenek emelésén, s kárhoztatás, hideg közöny helyett gyámolító kart nyújtana annak idején az inség Örvényével küzdök felé, talán kevesebben volnának, kik bizalmukat vesztve Istenben emberben, a bűn vagy á kétségbeesés karjaiba vetik magukat. Igaz, e nemes részvét nem rendelhető el törvényhozás utján; ennek Önkényt szabadon kell fejlődnie a szívből, s igy közös erővel társadalmi uton munkálni a bűn s nyomor hatalmának megtörésén. Hol s-jótékony egyletek alakulnak, mind ezek szólló bizonyságai annak, hógy ott hiven ápolta> tik az emberi kebel legszebb virága, a részvét. Erről tanus^ kodhatik hál' az égnek városi noegyletünk létrejötte is. Emelkedett buzgalmat hoztak az egylet t. tagjai magukkal, a jó eredmény kivivására s más részt sikerült is minden irányban tovább éleszteni a könyör érzelmét. Hogy mily hűséggel fáradoztak a testi erkölcsi nyomor oszlatásán, azt bizonyíthatják mindazok, kik figyelemre méltatták az egylet működését, tanúsíthatják első sorban ama számos szegények^ kiknek arcáról a szenvedés könyüit jóltevö kezekkel letörlek. 4*