Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-07

ügy, mint a nevelés cs nyclvcsmosodás e hathatós tényezí/je körül, tekintve továbbá hogy a létező kis színházi alap megteremtése körül ót nem csekély érdemek illetik, részére ezen alap kamataiból segélyképen két száz ft megszavaztatik. 14. A f. évi június 24-én a zárórákra vonatkozó rendszabály ellen Fischer Adolf és Schlesinger Rudolf kávésok részéről beadóit fellebbezés Tárgyalás előtt visszavétetett. Az éjjeli csendnek, folyton és korlátlan zavartatása iránt több rendbeli panasz merülvén fel: a zárórák megtartása iránt ('. évi június 24-én kibocsátolt rendeletet továbbra is egész szigorral érvényben tartani rendőrkapitány ur felelősség terhe mellett, felhivatott*). • A polgári házasság

1

. „Mehr Licht!" Goethe végszavai, [2. Folytatás). Az ember elé természetisége törvényeket szab, melyeket az követni kénytelen. Ily természeti törvény a férfi és nőnek egymásra utaltsága. Férfi és nő minden lépten érezni kénytelenek egyoldalúságukat, melynél fogva mindegyik saját lényének kiegészítését a másikban találja fel. Természeti szükség azért egyesülniük. A phisicai testalkat különbözősége a nemi ösztön aJapja, mely a két nemet érzéki egyesülésre kényszeríti. Azonban az ember nemesebb része a lélek, a szellem is érzi egyoldalúságát s egyesülésre vágyik Es itt leginkább az élet beszélhet, mely a két nemnek egymástól egészen különböző, de egymást kiegészítő te\ékenységi kört jelölve ki, kívánatossá teszi azoknak egyesülését. A midőn mái* a két nem a végből egyesül, hogy természeti és szellemi, egy szóval nemi egyoldalúságát kielégítse: előáll a házasság. Hogy a házasság létrejöhessen, szükséges, hogy az egyedek közt ne létezzék semmi, a mi az egyesülést gátolhatná. Ne legyen meg tehát az érzéki egyesülés phisicai lehetetlensége : de ne legyenek oly okok sem, melyek a szellemi egyesülést lehetetlenítenék. Szükséges, hogy a házassági viszony kölcsönös szereteten alapuljon; mert a két nem teljes egyesülése csak a szeretet által lehetséges. A szeretet levén a házasság alapja * lényege, önként következik, hog}

7 a házasság külső kényszer által soha létre nem jöhet. Benső szükségből természeti vonzalomból kell annak elöállania, s az egyén érzetén és akaratán kivül semmi más oknak nem volna szabad befolyni annak megkötésébe. Ugyancsak a házasság lényegéből önként folyik, hogy az csak ott jöhet létre, hol egyik nem sincs a másik alárendelve, hanem kölcsönösen elismerik és tiszteletben tartják egymás jogait. Mert ha mindegyik fel szeretete azon alapul, hogy a másikban saját egyoldalúságának kiegészítését látja: ugy egyszersmind el kell ismernie azt is, hogy a másik fél ép oly szükséges tényező az egyesülésben, mint ö, s igy azt is megilletik a házasságban ugyanazon jogok, a melyek öt. Végül a házasság lényegéből, a szeretetből következik, *) E rendelet értelmében kávéházak és szállodák éji 12, sorödék, korcsmák és vendéglők 11 órakor bezárandók. hogy annak egyedüli alakja csak monogámia lehet. A házasság célját csak mint monogámia értheti el; más alakjában lehetetlen volna a teljes éleLközösség, nem volna tehát fogalmának megfelelő, nem volna az házasság többé. Minthogy pedig a családi élet csak a házasság nyomán állhat elő s a társadalom a családon alapul: a házasságból szükségkép jogviszonyoknak kell származni. Jogviszonyok megítélésénél belső alanyi indokok nem dönthetnek, mert a jog, mint általános okos akarat, külsőleg is kényszerítő jeléggel bír. Hogy tehát a házasság jogot adhasson és vehessen, külső alakban kell megjelennie, — vagyis szükséges bizonyos formaságok mellett létrejönnie, mely f o r m a s á g o k megtartása nélkül az házasságnak nem tekintethetik. Vissza tekintve most már az eddig mondottakra, ugy találjuk, hogy a házasság kettős jellegű, nevezetesen erkö 1c s i és j o g i intézmény is egyszersmind. Erkölcsi jellege van a házasságnak, mert belső szükségen, alanyi érzelmen alapul. A házastársak érzik azt, hogy a szeretet kizárólagos természetű; ennélfogva valamint egyik fél tudja, miszerint a másik fél házastársi szeretetében egyedül ö részesülhet, — ugy érzi azt is, hogy házastársi szeretetét ö sem oszthatja meg senki mással, mint csupán azzal, kivel saját érzete sugallatát követve életét egyesítette. A jogkörébe tartozik a házasság, mivel benne a házastársak személyiségüket illetőleg kötelezettséget vállalnak egymás iránt; s mivel ha fennáll, és családnak lesz alapjává, a családtagok egymáshoz viszonyát állandó törvényeknek kell megszabni, viszont ha felbomlik, a házastársaknak egymás ellenében igényeinél az önkény nem lehet irányadó. Ha a házasságnak e kettős oldalát vizsgáljuk, ugy fogjuk találni, hogy benne az erkölcsi oldal fontosabb. Mert a jogi oldal csak az erkölcsi nyomán jöhet létre, a midőn szükségkép létre kell jönnie; ha azonban a jogi oldal meg van is, abból még nem következik, hogy az erkölcsi kívánalomnak is elég van téve. A házasság nem pillanatnyi szeszély müve, s nem ideig óráig köttetik, hanem tartósságra van utalva. Sot többet mondok : a h á z a s s á g, mely fo g a 1 m á n a k m e g f e 1 e 1, életfogytig fog tartani, vagyis más szóval : a h ázasságfelbont hatatlan. Felbonthatatlan azért, mert az igazi házasságnál az erkölcsi alap so hase lesben semmivé; ha pedig a belső összefűző kapocs, a szeretet meg van, nincs törvény, melynek a házasságot megsemmisíteni szabad legyen. Azon eset, midőn a házastársak egymástól elidegenednek, csupán azt mutatja, hogy ott a házasság soha létre nem jött s igy elválásuk esetén nem a házasság semmisül meg; mert ahol valami nincs, ott nem is lehet annak semmivé lenni. Láthatjuk az elmondottakból, hogy nagyon tévednek azok, kik a házasságban nem látnak egyebet egyszerű magánjogi szerződésnél. Nem lehet a házasságot egyszerű szerződésnek tekinteni s igy azt az egyén önkényétől függővé tenni, már csupán azért semy mert ez által a k ö z e r k ö lc s i s é g lenne veszélyeztetve, 32*