Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-07-10
Iliiével ugyanis egyszersmind azon remény szállotta meg mind a Körösi, mind a Ráthféle pártot, hogy ama harmadik ővelük fog egyesülni s igy előre kikiáltható a diadal. Megindult azért a két — magát erősen tartó tábor, lobogóival — a vezér nélkül maradt, liarmadik felé, hogy baráti karokkal keblére ölelve kimondhassa r (.'yőztünk l u A sétatér — hova, a két páit a hainiadik ölelgctésére sietett— most egy imposans tömeg — különben minden harag s szenvedélyes kifakadástól ment — élénk forrongásának zajló szintere I 11. •Sürgés, forgás mindenütt. Itt lobogók tisztelegned, hajlongnak, üdvözölve egymás előtt; ott érdemes választók csókolódznak honimi lelkesedéssel} itt ismét egy uépszónok iparkodik iniiidéii áron „szóhoz jutni, capaeílálni akarván az igen lisztéit polgártársakat a honmentésnek általa ajánlt egyetlen módja iráni. Amott meg a jámbor zenekar tagjai szoronganak a százfelöl hangzó intés keesegtetés és gyöngéd ráncigálások között. Midőn a lárma oszladozni kezd, a prímás kétségbe esve hallja, hogy mindenik bajtársa más nótát huz, fuj és ver hangszerén, s csak nagy nchey-en sikerül a vcrejtéktül párolgó fiukkal iiie.g( : i(e(tii, mit és kinek húzzanak. ]Vem sokára a zavart tömeg újra sorakozva, különböző irányban szétválni kezd. Kőrösy és Káth pártja a feloszlott harmadik párt rokon elemeivel gyarapodva, mint egy, bár zajos, de barátságos osztozás színteréről távozva, megújult diadal reméjiyeivel foglal ismét külön positiót. A szavazás tovább folyik, most már csak két jelölt között. Meg kell vallani, hogy mindkét pártnak ügyvivői a legélénkebb icvékenységcfc fejtik ki. Fáradhatlan lelkesedéssel munkálnak azon hogy szavazóiknak lassanként ritkuló sorait; az elmaradtak begyűjtésével újra bővíthessék, s igy az ellenfél számerejét túlszárnyalhassák. A rendezők szavára versenyezve repülnek a kocsik jobbra balra a távollevő elvtársakért.— Számosan ugyan is elfoglaltság vagy más tekintetek folytán, nem akarták igénybe venni választójogukat, s elmaradlak. Vannak, kiket a. betegség rabbilincse láncol a kórágyhoz. Mind hasztalan. Jönek a jkortesek, s olíhadau buzgalmuk minden ellenmondást leverve, tudalja a vonakodókkal: Ma csak el nem repültök, mint a madár a légben, el nem úsztok, mint a hal a vizben s el nem buktok, mint a egér a földben, — ugy jönnötök kell és .szavazni fogtok velünk.*' Ki fáradt volt, kocsira emelték gyöngéd szeretettel, mint menyasszonyt; ki tartózkodva indult, karjaikra, fűzték, mint ritka kedves vendégel; ki beleg volt, annak felfogták beteg ágyát s Ijonszeretetérc apellálva, ugy emelték óvatosan a hely színére, egész utón azon rimánkodva hozzá, hogy vsak addig szíveskedjék el nem ájulni s meg nem halni, mig szavazatát le tette a hay.a oltárára, llonpolgári kötelmének eleget téve, könnyebb lesz aztán még a halál is. Négyóra után már az ügyvivők megfeszített buzgalma dacára is egyre gyérebben jelentkeznek a szavazók; ha egy-egy valahonnét előkerül, azt harsogó éljennel bocsátja szavazásra a párt. A számarány még most is ingadozik. A bizalmi férfiak bevallják, hogy a mai küzdelem sorsa eldöntetlen maiad: absolut többséget nem nyer egyik jelölt sem. A szavazási idő leteltével az eredmény igazolta állításukat. »Stampfl 42 szavazata mellett Kőrösy kapott 301. Kaih 28í)-ct. Jgy a mai erőmérközésiiek csak azon sikere lett, hogy két hét múlva három helyett kettő között ujul meg a döntő verseny. Végül mindenik párt. irányában csak » legőszintébb elismeréssel említhetjük meg, miszerint mindeniknek versenye a mai nap küzdterén igazán törvénytisztelet s békeszeretetrőt tanúskodik, Semmi kihágás, semmi baj nem zavarta meg a választás folyamatát; a különböző pártok tagjai egészen barátilag társalogtak egymással. A zöld s piros-fehér tollasokat összegyűlve lehetett nem egyszer látni, anélkül hogy a találkozás zavart keltett volna. Erre nézve csak azt óhajtjuk, hogy e békés hangulat maradjon meg a választó polgárok körében mind végig. Budapest, júl. (>. Kedves barátom! Élénken viszhangzott lapodban a jajszó, melylyel a minket ért bajt ecsetelted; de hidd cl, azt leírni toll nem képes, még Jókai vagy - Hugó Victor — féle fantázia sem képes viszszaadni mindent, mit a természet rontó—bontó hatalma június 26-ikáu véghez vitt. Ma, mikor tiz nap mult el a nagy baleset óta, a csapás még mindig oly érzékenyen él lelkeiukben, mint első nap, s igaza van azoknak, kik azt mondják, hogy a tatárjárás, az j(í8()-iki ostrom 1730-iki pestis, 1838-iki árvíz, 1849-iki ostrom j után 1875. jun. tíG-ika véste be magát a remnapok közé Buda város krónikájában. A veszteség emberekben százakra is felmegy, (máig sincs konstatálva, mennyi, hála rendőrségünknek")— a bomladozó házak száma pedig200,— de ez mind aránytalan csekély azon rémes pusztításokhoz, melyek száz meg száz szőllőmüves családot tettek tönkre a kegyetlen vízár rombolásai által. Xcm elég, hogy a jég mindent elvert, a fergeteg mindent levert tövéről, de a vízár tette a legnagyobb kárt; a mély árkok, melyeket évszázadok óta magának ásott a viz, s melyeket eddig nem lépett túl soha, túláradtak, az oldalt a völgy felé hajló •szállók, iszap és kő tömegek által ellepettek, ugy hogy vannak szőllők, melyeknél kérdezve állsz meg, kőbánya-e ez, hogy itt nem látni mást, mint követ kövön, s a szőllőtökékiiek árnyékát sem; — vannak szőllők, hol a viz a köveket lejebb mosta, de a szőllő kopár, s a tőkék s venyigék feketék a kövekhez horzsolástól, mintha tűzvész pusztított volna; hogy ily helyeken levelet nem látsz, természetes. Hogy az egész hegyekben történt, pusziitások halvány képét visszaadjam, egy esetet meselek el, melynek színhelyére az emberek zarándokolnak, akárha csoda látvány volna. Egy völgy j fokon, két hegy között (Sas és Sváb hegy közt, a farkas völgy elején) volt egy kies hely, egy honvéd őrnagy tulajdona. Kmcletesház, istálló, kut a. házelött, a csúcsba végződve két ut között luczernás, mögötte szöllő. A ház körül gyümölcsös; nevetett az ember szeme és szive, hajún. 2(>-ika előtt utja erre vezette, buja tenyészet, fürtökkel telt tőkék, a faágok telve gyümölcscsel, ily képet mutatott e kies hely azelőtt; mit mutat most! a ház még áll, s a luczernás cgyrészc, s a gyümölcsfák. De a szöllö a ház hálamögött egy kopár pusztaság; a kutat elvitte a viz s medrét betemette iszappal, hogy két napig keresték, merre van; az istállót is elvitte négy lóval, s kerítésül itt hagjott valami húsz termés követ, melyek mindegyike 20—30 mázsa; Ez nem nagyítás, ez tény; a lucernásból kőbányát alkotott, t. 5. lerakta ott az apró kövek, millióit, ugy hogy ezer napszám nem fogja kitisztítani; a vízár oly magos volt, hogy egy 15—20 mázsás követ ölnyi magas árokpartja, lökött ki, s e pusztítást a tulajdonos kénytelen volt ablakjából nézni. Ilyen nem egy eset van ma Budán, hanem száz. Valóban szükséges a segély, a támogatás. Azok, kiket a jég elvert, legalább jövőre remélhetnek, de azok, kiknek szellőtökéit elvitte, azok, ha szellőikből akartak megélni, koldusok, pedig ilyen mcnnvi vau.
