Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-07-10

Mivel e koeaházasságok száma Pápán; ugy minta vidéken, .igen nagy, és a rosz példa ragadós: halljuk több törvényes házasságban élőkről is, hogy megunván" társukat, elhagyják azt, s bízzák az emberbarátok gondoskodásába. A társadalomnak ezen ily személyeknek erkölcsi megbélyegzésével: a törvényhozásnak a házasság Vigyenek szabályozásával; a halóságnak pedig saját érdekében erélyes föllépésével kellene elejét venni, hogy ily összeállóit házasságok vagy egyoldalii házassági elválások oly könnyen ne származzanak. Az igy alakult s majd felbontóit viszonyok lesznek fészkei leglöbbnyire az erkölesronló munkátlanságnak, a használható jó munkaerők hiában elvesztésének. E társadalmi baj komolyan megfontolandó, hogy az öntudatra ébredt társas szellem, egyéb kivetni való betegségeinkkel együtt, ezt is elűzhesse ébredő munkásságával. A családélet, erkölcsi oldalának e feldúlója és megsemmitöje ellen hathatós szer lenne a kötelező ]) o 1-g-árHrázrrrs^rrg^^m'szagös behozatala is, mely azután lehellenilené az ily házassági rendbontó visszaélésekel Következő számaink ugyan a polgári házasságról hoznak öszefüggö fejtegetésekéi, bogy e részben is gondolatinkat tisztázzuk. Károlyi* Népesedési mozgalom Pápán az utolsó tiz évben 1865—1874. Slalislilcai laniilmúny. (De. Lú'vy L;í pz I ó 16 1;. (r'nhhl;i>}. Városunk szülötteinek igen jelentékeny — Vi» '~ rcszét a törvénytelen gyermekek képezik. Ezen szerencsétlen gyermekek közül, alig marad egy —kettő életben; csaknem valamennyi még csecsemőkorban hal meg, vagy igazabban mondva, csaknem valamennyi törvénytelen gyermek, szán dékosan öletik meg, az ezeket dajkaságba vevÖ asszonyok által, igen egyszerű, de biztos módon t. i. etetés által. Ezen asszonyok megetetnek ily csecsemővel minden válogatás nélkül, mindent. A kisdedek emésztú-szervei ily táplálékra nem alkalmasak, az ételeket nem emészthetik meg ; ennek szükséges következménye hasfájás és hasmenés, de miután az asszony a kisdedet még is eteti, uagyobbmérvíi hasmenés, hasfájás és hányás következik. A csecsemők kínjukban sokat sírnak, aludni nem tudnak, az egész család nyugalma meg van háborítva. Ilyen esetben legtöbb asszony a gyermeknek mákfözeíet ád, a gyermekek ettől alusznak, inert az agy működése-a mákfözet által mcghábáborgaltatik; de ez nem történhetik, az egészség megrontása nélkül. Az etetés folytattatik, az emésztő szervek mindig jobban romlanak, és nem sok idő múlva a, gyermek sorvadásban , végelgyengülésben meghal. Ez a sorsa csaknem valamennyi törvénytelen és igen sok törvényes gyermeknek ís. Az anya örül, ha, gyermeke meghal, mert ennek habiIával, az ö véleménye szerint, elmúlik a szégyene, és nem kell a gyermekért többé fizetni. Az ápoló (?) aszszonynak nem áll érdekében a gyermekre vigyázni , mert havonként csak í>— 4, legfeljebb 5 forintot kap a gyermek ápolásáért. Az alsóbb rendű és középosztályból igen sok gyermek, szinte az említett módon hal meg ; ha több gyermek van a családban, nem igen törődnek a szülök a gyermek halálával, mert ez csak „nyűg" volt rajtuk. Mily roppant immoralitás! Mellesleg megmondjuk azt is, hogy ezen gyilkos asszonyok a legjámborabb és legájtatosb hivek szoktak lenni. Az illető lelkész uraknak azt mondjuk: „liic lihodus, hic salta ;" igen tág tér van itt előttünk, hol oktatás és szónoklat által, áldásosán működhetnek : ha sikerül nekik ezen bajon segíteni, nagy érdemet szereznek maguknak, ugy az egyház, mint az állam és az emberiség irányában. De szükséges, hogy az állam is gondoskodjék e társadalmi hiba elhárításáról; szükséges, hogy az állam e tömeges, lassú, de igen sokszor szándékos gyermekülést meggátolja. Praeventiv tehetné ezt, jobb iskolák segélyével és repressiv, ha ily asszonyok ellen, a bűnvádi eljárás foganatosítását parancsolná. • A leghatalmasabb segély volna, elegendő lelencházak felállítása. Magyarországra nézve is elmúlt már az idö, midőn lelencházak létesítését azért ellenezte egy igen befolyásos párt, mivel ezek által a moralitás apad. Kívánatos volna, hogy minden megyében lenne legalább egy lelencház, de ez még igen soká pium desiderium fog lenni Magyarországon. Tény az, hogy hazánkban egyetlen egy lelencház sem létezik, pedig ez sokkal szükségesebb volna, mint bármely ! más intézmény, melyért az utolsó években millió.kat áldoztunk, j A törvénytelen gyermekek halálozása, mindenütt jelentékenyen nagyobb, mint a törvényeseké. Ezen bajon segítendő, néhány esztendővel ezelőtt Mécsben — más városok mintájára egy „Gyermekbarátok egylete" alakult, melynek tagjai többnyire szabadkömivesek. Az egylet szép virágzás• nak örvend. Főfeladata a törvénytelen gyermekek nagy haí lálozásának meu^átlása és ezek célszerű nevelése. Működéj sének tartama alatt már igen szép eredményt tud felmutatni, \ és o szegény gyermekek halálozása jelentékenyen csökkent. Eljárása röviden a következő. Ha valamely család törvénytelen gyermeket akar ápolásba venni, akkor az illető lelkésztől, erkölcsi bizonyítványt kell előmutatnia. IIa c családnál már halt meg törvénytelen gyermek és gyanítható, hogy ennek hanyagsága közreműködőit a gyermek halálánál, akkor nem kap többé gyermeket. Az egylet iizeti az illető lelkészeket, kik ellenbcu kötelesek, hetenként egyszer valamennyi helységekben levő törvénytelen, vagy árvaságra jutott gyermeket meglátogatni; ezek megbetegedése esetén orvost küld el hozzájuk. A lelkészek minden o hónapban tartoznak az egyletnek referálni valamennyi felvigyázatuk alatt levő gyermekek tartásáról, növeléséről és állapotáról. Ha azt tapasztalják, hogy az ápoló szülök, nem viselik eléggé gondját a gyermekeknek, ezt bejelentik, és az egylet ezen tényt azonnal közli a lelencház igazgatóságával, mely a gyermeket ilyen családtól elveszi és jobb