Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-06-05
Szülőinek kérdéseit rendesen felelet nélhül hagyta, mit Aladár tapasztalva, nem volt bátorsága és kilátása vele társalgásba bocsátkozni. Mind a négyükre jó benyomást gyakorolt, midőn hoszszii hallgatás után odahagyhatták üléseiket; Adrienné sietett szobájába, Rétlaki és Aladár a pipatórium felé, Rétlakiné pedig a házi asszonyok teendőihez látott. Miután az emésztéshez megkívántató nyugalomban részesült a két férfi, puskát vetettek vállaikra s vadászni indultak s mint egy három órai vadászás után gazdag zsákmánynyal megrakodtan váltak el egymástól, ki-ki sietve az otthon felkeresésére. Egy éve mult már, hogy Adrienne a szülöibázboz viszszatért. Egy év nagy idő. Sokaknak ezer alakban jelenik meg egy év alatt a szerencse, valamennyi alak melett közönyösen, könnyelműen lépdel el, s később bánja meg a közönyösséget. Másoknak pedig halmazával dűl fejére a szenvedés, csapás, s hogy le nem rogy alattuk, a jövőbe vetett reménynek köszönheti. Egy év alatt, kit a szerencse felkarol, miután a bekövetkezett kedvező reményeket saját énjének, erejének tulajdonítja, elbizakodottá tehet, s csak midőn a megpróbáltatás ideje jön el, érzi gyöngeségét; más ismét, kit a sors csapása gyakran látogat meg, edzve érzi idegeit a szenvedésekre, kezdi ismerni erejét. Egy év nagy idő .... Adrienne egy év alatt nem változott semmit; egy évvel idősebb lön, egyéb semmi. Ma ugyanazon Adrienne-t látjuk magunk előtt, kit ezelőtt egy évvel a zárdából kilépni láttunk. Ugyanazon hév, bensőséggel csüggött ama tanokon, melyeket a zárdából hozott mint előbb ; ugyanoly elzárkózott, imában töltött életet vitt,mint midőn a zárdából kilépett. A szülök gyakori figyelmeztetései, ily elvonult s szokatlan életmód hátrányos következményeire, nem használtak semmit; szemrehányások, a ritkán alkalmazott szelíd feddések eredménytelenek maradtak ; Adrienne maradt az mi volt: apáca, mint atyja szokta öt nevezni. A szülök majdnem kétségbe estek leányuk jövője miatt, s nem volt egyéb vigaszuk, mint a jövőbe vetett remény. Egészen más alakot látunk Aladárban. Az egykori akarat nélküli ifjú, ki maga is azt hitte, hogy saját lábán soha sem fog megállni tudni, kezdte belátni csalódását. A gyámnokság alól teljesen emancipálta, magát, melynek természetesen senki sem örült jobban, mint egykori gyámja. (Folytatjuk). Színházi szemle. Csütörtök, május 27-én 1875. A h ár o m széki 1 e án y ok Népszínmű 4 szakaszban. Jókainak ezen Szigligeti által színre alkalmazott novellája, mint már mások is megjegyezték — jobb elbeszélés mint színmű;' s e mostani előadása sem sorolható a sikerültebbek közé. Még legjobban megtelelt szerepének Beödy (József, Weimuth fia). Dankos Andrásnak (Sághi) csak a. kalapja és ruhája volt székely (ha ugyan az volt), szerepét át nem érezte. A társulat nőtagjai nagyobb részének pedig hibája, hogy a közönség derültsége reájuk is elragad. A zárjelenetnél Ve'K muthné (Bodrogíné) mosolyogva sopánkodott; s a becsületében megsértett Rozaliért nyelvharcra kelő Katica (Timárné), annak zsémbes gazdaasszonyával mosolygva perelt; de a darab folytán elmondott dalai tetszéssel találkoztak. Közönség szép számmal. Szombat május 2D-n Telt színház előtt „A falu roszsza" népszínmű 3 felv. irta Tóth Ede. Dacára az általános elismerésnek, melyben c 100 aranyuyal jutalmazott színdarab mindenfelé részesült, akadtak a pápai t. közönségben némelyek, kiknek igényeit az nem elégítette ki. Részünkről szintén azt tartjuk, hogy a cselek vény egyszerűsége mellett az igazi népies zamat és tősgyökeres magyaros nyelv e színműnek maradandó becset adnak. Hogy pedig mindenkinek nem tetszhetik, nagyon természetes, mert a költészet iránt érzékkel kell bírni, hogj r hathasson ; — egyszer történt csupán, hogy Orpheus lantjának zöngésével a köveket megindította. A mi az előadást illeti, a bizony csak középszerűen sikerült. Herényi (Göndör Sándor) átérezte ugyan szerepét, de dalainak legnagyobb része nem sikerült, érces volt, de nem tiszta. Lászy (Gonosz Pista bakter) még legjobban betöltötte helyét, s ezúttal nem is kereste a túlzásokat. A többi szereplő azonban nem volt élethű alak. Ugy látszik, hogy a. könyűnek látszó népszínműnek előadása legkevésbé sikerül. Ennek oka más nem lehet, mint a tanulmány hiánya; — ha tanulmány szükséges az irónak, hogy népiest Írhasson, mennyivel inkább szükséges a színésznek a népet tanulmányoznia, hogy a nép gyermekeit élethiven állithassa szemeink elé! Vasárnap, május 30-án kisebb számú közönség előtt ismét „A falu rossza" adatott. Kedd, június 1-én „A tiszteletes ur keservei, vígjáték 4 felvonásban, Kueisel után magyarosította Mátray B. Béla. Beődy és Sághi meglehetősen szeméiyesítették Sudaras Ágoston lelkészt és Robot Mátyás iskola mestert, habár egyikük sem tudott őrizkedni a túlzásoktól. Sághiné ([Sudaras neje Eliza) át nem érzett játéka a hallgatót is hidegen hagyta. Timárné ([Itató szakácsné) és Gero Lina kisasszonynak (Anna Sudaras nővére) oda. nem illő helyen nevetkérezése csak azt tanúsította, hogy őket. az előadás mulattatja ugyan, de szerepeiknek jól betöltését még megkísérteni sem akarják. Aki az előadásokban műélvezetet keres, az ilyesmikben csak megbotránkozást talált. Különfélék. — Múlt vasárnap tartotta az egyesült szabadelvű párt választmánya első fontosabb ülését, amennyiben a közelgő választásokra követjelölése felett tanácskozott. Az összejövendő országgyűlésbe munkás, szabadelvű, kipróbált hasznos képviselőt akarván városunk szabadelvű pártja küldeni: Molnár Aladár, volt országgyűlési képviselő kijelölésében állapodott meg. Ellenjelöltjéül 11 á t h K ár o 11, az országos ipartársulat elnökét emlegetik, a kiről legközelebb a Hon, Egyetértés és a Reform találkozó ítéletet hoztak. A Reform május 2í)-i számában írja „Nincs kifogásunk az ellen, ha iparos városok iparos képviselőket kívánnak küldeni az országgyűlésbe; de legyenek jelöltjeik komoly férfiak, ne pedig hiu és üres emberek, minőnek Magyarország iparosai R. K. urat ismerik, kit vándorlásai s beszédeiből megítélhetünk s ki sokkal többet ártott az iparos ügynek, mint bármely ellensége. u — A mer cur kereskedelmi egylet-új helyiségének elfoglalása népes °és vegyes közönség jelenlétében, lapunk muu-