Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-06-05

de azon varázs,- mely a hivatást megértett müveit nőt környezi, túlzás nélkül az élet költészetének nevezhető. Azért, hogy a nö a tűzhely körül, szerény munkakörének c gyújpontja körül forog, tesz és vesz, — még nem lett kisebb érdeme vagy kevésbé varázsos kecse. Első az államban ép ugy, mint a családban s egyesnél is a rendes háztartás, vagyis a bevét és kiadás egymáshoz kedvező viszonya. Ott, valamint itt is, az a fő, hogy a veszteség pótolva, a hiány ismét fedezve legyen. A család kincstári tisztét ruházzuk tehát egyebek között becses hölgyeinkre, midőn reájuk bizimk mindent, mi a ház körül bennünket érdekelhet, s midőn, mi mégtöbbet jeleni, önmagunkat ajánljuk rendszerelelük és jobb hajlamaikba. Hogy szellemi művelődést, hogy helyes oktatást adhasson a nö, szintén szükséges s igy nemcsak Hygiea istennő szent igéjének értelmében, a testi jóllétei, hanem a szivnemesbülést, az észbeli tehetségek, kifejlesztését is kell gondoznia és előmozdítani. Már pedig, tisztelt hölgyeim, ez nagy feladat; nagy annál is inkább, mert mai nap már lisztultabb fogalmakkal bírunk ez irányban, mert ma nem történhetik semmi cliablonszerüen, a nélkül, hogy kárt ne hozzon. A XIX. század müveit hölgyének, hogy az általános és jogosult várakozásnak megfelelhessen, sokat kell tanulnia s különösen figyelemmel kísérni mindazon kisebb nagyobb fontosságú felfedezéseket, miket a háztartás körül a család jól felfogott érdekében alkalmazni, használni célszerűnek bizonyult. A mit itt mondottam, minden ntőgondolat nélkül mondottam el; olvassa kí e szerény soramból kiki a magáét. Isten velünk! Stadler Káról orvos, — "Tornászaiés tornaegylet. (^Folytatás cs vége}. S midőn jelen társadalmi helyzetünket vizsgáljuk, felötlönek találjuk azt a körülményt, hogy mig a ministeriális tanterv a figyermekek részére kötelezőnek declarálta a tornázást, a leánynövendékekrol, kiknek gyengébb természetük még jobban megkívánná az egyengetést, a gyranasticat — mit sem határoz. Pedig ha már rájuk nézve is kötelező az iskola, ép ugy mint a fiukra; ha ők is — legalább mint az ujabbkori eszmék sürgetik — különbféle állásokra képesitctés Végett oktattatnak, mint a fiák; s \m végül mindez a szellemi túlterhelés az ö szervezetökre is károsan hat —, legalább ezt senki sem fogja tagadni: — ugy egyátalában nem vagyunk képesek felfogni, hogy mint történhetik meg az, hogy ha a tantervből ki is van hagyva a

1 ttok kötelezettsége a tornászaira, miért nem fogják fel azt a felelősséget maguk a szülők s mért nem kötelezik parancs hiányában, maguk leányaikat. Ha nem látnók is be gyakorlati hasznát a tornászatnak, a szerencsétlen romlott, görnyedező testalkatúak egész serege, kik neki köszönhetik feljobbulásukat, annak célszerű voltáról meggyőzhetne bennünket. Akárhány beteges, mondhatni nyomorék alak nyerte már vissza egészségét a tornászat segélyével. Midőn a tornászat célszerűségét kimutatni törekszünk e helyütt, nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy még egypár mondani valót ne kockáztassunk a tornászatról, specialis tekintettel városunkra. Több lelkes férfiú pendített meg egy eszmét, mely míg létcsülése által önmagában fogja hordani szükségességének ismérvét, másrészről életrevalóságának elismeréséi saját tapasztalataink vezetnek. Ez eszme a tornaegylet nemsokára történendö inegá 1 lapitása. Ott vagyunk végre, hol már évek előtt kelle állnunk, megpendítetett a nagy eszme, hogy már Pápa városának is adj u n k t o r n a-e g y 1 e t e t! Szükségtelen itt bővebben megemlékeznünk ily egylet hasznos voltáról, elég bizonyítéka annak a külföld, hol már évek hosszú során át divik a Torna-egylet. Városunkban már csak azért is óhajtandó volna a tornaegylet mielőbbi felállítása, hogy azon fiatal urak, kik minden alkalommal oly lelkesülten vállalkoznak a torna tanításokra, — ha magukban egy kis tornászati képességet éreznek, legalább a torna tanítási módszert is elsajátíthatnák. De meglehet, hogy abban a téves nézetben vannak, hogy elégséges a tornázónak, ha egy kissé mászkálni, — a nyújtón forogni és a létrákon kedvére mulatni tud, és ezzel aztán már elég van téve a törvénynek. Hát az úgynevezett s o rgyakorlatok, melyek az általános hadkötelezettség folytában olyan célszerűeknek mutatkoznak. A test edzésére pedig nagyobb hatással vannak, mint a szereken való gyakorlat. De eltekintve éttől, magára veszi-e a felelősséget; ha egyik vagy másik tornászó testében hiba történik? Bizonyára nem ; mert az illető szakértő egyének által kiállított oklevél utján soha sem képesítetett arra, hogy mind sikeres működés által megtudjon felelni a várakozásnak, mind pedig a felelősséget egész teljében magára vállalhassa. Pedig ez utóbbi kívántatik meg legfőképpen bármily tantárgy kezelésénél úgy, mint a tornászatnál is. A tanítónak a testgyakorlás vezetésére épen ugy mint minden tanítandó tárgy előadására — eleve készülnie kell s mindazt miket tanítványainak mutatni akar, ö maga előbb jól gyakorolja át s amit elméletben előad, azt előbb ö maga elismert előkészület által magának sajátítsa el! Ez kívántatik meg a torna tanítóban, ez a lényeges, és nem az, vájjon jól tudja-e magát produkálni a karfákon, korláton és mászó-fáa stb. Mit ér mindez, ha nem tudja elméletileg is magáévá tenni és tapintatosan keresztül vinni ? Hisz ha épen hajmeresztő mutatványokat akarok látni, eléggel szolgáinak a kötéltáncosok, lovardárok és más hasonló jongleurök, mi szükség akkor a tornászaira ? Másik pedig, ami a tanítóban Megkíván tátik az, hógy