Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-29

Politikai dolgok nempolitikai tárgyalása. . (Folytatás és vége). Most áttérünk a negyedik ponthoz: a becsülés! Azt fogják lícgyctek hinni, hogy a becsülés egyértelmű a tiszteléssel; de rögtön be fogják látni tévedésüket. A férfiak becsülés alatt egészen mást értenek, mint tísztelés alatt, és így nyilatkoznak, ha valamely szép nőről van szó: Ez egy Ivánka, a kinek az istennőből más nem hiányzik, mint száz ezer forint. Ebből bájos olvasónőim megítélhetik, hogy milyen a férfiak fogalma az istenségről. Kegyetek ötvenezer forinttal csak felistennők, huszonötezer forinttal negyedistennők, tizenkétezer ötszáz forinttal nyolcadistennők s igy tovább, mig végre megszűntek istennők lenni. Ezt értik a legtöbb férfiak a becsülés alatt; de nc higyjék tisztelt hölgyeim, hogy mi féifiak mindnyájan igy gondolkozunk. A

r

annak kivételek. Kérem tehát önöicet, engemet e kivételek közé sorolni és én önöket istennők gyanánt, fogom becsülni, de nem fentebbi értelemben. Most azonban becses cngedelmökkel más tárgyra fogok átmenni. Midőn iüég iskolába jártam, tani tóm arra tanított, hogy a természetben három országot különböztetünk meg, t. i. a növéuyországot, ásványországot és állatországot. Gyakrad kivezetett a szabadba és c három ország különféle tárgyaira figyelmeztetett.- Egy darab fa, egy darab vas, vagy egy rovar adott gyakran anyagot a tanulmányozásra, és gyakran mind a három országot oda kívántam, hol a paprika terem, oly unalmassá vált C7.cn tanulmányozás gyermekéveimben. l)c midőn felnőttem, akkor kezdtem annak értékét megismerni és mind az öt érzékemet megfeszítettem és annyira vittem szorgalmam által, hogy nem volt több szükségem a három országot a természetben keresni, mert legnagyobb csodálkozásomra azokat, a nőnemben központosítva találtam. Először a növényország. Tegyük fel, hogy a nők a gyöngyvirághoz hasonlítnak, ép oly szelídek és csendesek, mintáz; de rögtön azt lehet válaszolni, hogy biz ne hasonlítsuk a gyöngyvirághoz, mert az csak tavaszi virág, mig a nők kellemei meg az emberi őszkorban is kell hogy virágozzanak. Hogy azonban önök tisztelt nraim mégis megtalálhassák a nővényországot, kísérjék csak figyelemmel a rózsa ajkakat, az ibolyaszemeket, egyszóval az egész nővilág egy gyönyörű virágkert. Ha ezen példám által önöket uraim, a növényország tanulmányozására buzdítottam volna, annak nagyon örvendenék, de nem kívánnám, hogy ezen virágkertben, a számos között, tán bakot rendeltem volna kertésznek. Másodszor az ásvánjország. Ha feltesszük, hogy egy lányKa az aranyhoz hasonlít, a mely belső tartalma által az egész világban értékesnek tűnik fel, akkor másrészről ismét nem szakad az aranyhoz hasonlítni, mert az igen alá van vetve az árfolyamnak cs ez által igen sokat veszít értékéből. Tehát itt is más bizonyítékot kell szolgáltatnom; de ez is nagyon könnyű: vájjon nem csodáljuk-e naponta az alabástrom karokat, az arany hajat, a gyöngyfogat, az ezüst hangot és végre a vasakaratot? A rosz nyelvek ez utóbbit ugyan akaratosságnak nevezik; de isten őrizzen engem ily gondolattól. Eltekintve attól hogy az emberek különben is az állatországhoz tartoznak, mégis eszébe juthatna egy udvarias fiatal embernek, csupa udvariasságból is csak a férfiakat az állatországba sorolni, a nőket nem. A mi mindenesetre furcsa bók volna. Ennek akarok tehát alkalmat adni, az állatországot a nőnemben szemlélhetni. Ki nem ismer egy szerető lánykában egy turbékuló galambra? Ki nem gyönyörködött volna már egy haltyunyakban ? Ki-nem, ragadtatott nwr el egy csalogánydal által? Vagy ki nem látott volna még csinos szobacicust? -*-~Most azonban szép csapdában vagyok. Ha most egy roszakaratu fellépne és azt mondaná: ön azt állította, hogy a nők minden országot magukban foglalnak ; de ön nem nevezett meg, egy országot sem, mely a nőt magában foglalná, tehát a nők az ön véleménye szerint egyik országhoz sem tartoznak? Valóban képes volnék csupa zavarból rögtön az egész nőnemet Isten engedelmével a menyországhoz sorolni. És miért is ne? Hisz a nők a mi angyalaink, ők fonják a menyei rózsákat a földi életbe—mint Schiller mondja; ök azok, kik kellem és szendeség által kiolthatlan képeket vésnek leikeinkbe. Ök a mi felsőbb tanodánk, ha náluk a vizsgát jól tettük lé, bátran léphetünk ki az életbe. Minden fényt és pompát ők terjesztenek; egyszóval ők angyalok _ addig, mig féltékenység nem létezik, mert ekkor kiszabadul az ördög: ez azonban nem tartozik a menyországhoz. De most sietek kis értekezésemet befejezni, mert oly ponthoz értekeztem, melyet folytatni nem szabad — különben azon veszélynek tennem ki magam, hogy bájos olvasónőim haraggal vetnék el e lapot, s ezen büntetés oly súlyos volna, hogy nem bírnám kiállani. Cupido. Színházi szemle. A Lászy Vilmos igazgatása alatti színtársulat, által 1875. május 25-én Benedix „üoctor Vespe vagy hogyan kell a nőket emancipálni" cimü öt felvonásos vígjátéka adatott elő. A szövényes vígjáték előadása kedélyes estet szerzett a szép számmal egybegyűlt közönségnek. A színmű iránya helyes; iggenis emancipáljuk a nőket — tévedéseikből, Az egyes szereplők becsülettel állották meg helyeiket. Veres — a kinek játéka legkcresetlenebb, legtermészetesebb volt — a leánya kúlöncsége, vagy mint ő kifejezi: „bogarai" felett bosszankodó, de mégis engedékeny gazdag bankárt élethűen állította szemeink elé. — Gerö Lina k. a. (Erzsébet) helyesen fogta fel szerepét, s az elkényeztetett, makrancos gyermeket, akit. uó'emencipatiunális hóbortjából végre is a szerelem gyógyít ki, több helyett szerencscsen alakitá; csupán hangjában tünt ki nagyon a negély. — Theudolinda, a költőnő (Bodroginé}, e vígjátéknak nem szerencsés alakja, s a szereplő azon hibába esett, hogy már az iró által is ferde vonásokkal rajzolt alakot, még rikítóbban színezte. He Beődi helyesen személyesttette Ur. Wespe Alfrédet, ezen irodalmi szédelgőt, — egyedül fejének óhajtottunk volna természetesb tartást; valamint Szirmay (Hönau festő) is megfelelt szerepének. Adám, Wespe szolgája (Lászy) a paradicsomban, hova gazdájának neve alatt jutott be, nagyon is otthon érezte magát. Megsúgjuk neki mégis, hogy a túlzásba át-átcsapott. — Általában az előadás — némely mellék szereplők gyakorlatlanságától eltekintve — öszhangzatosnak, sikerültnek mondható, és méltán kielégíthető a derült hangulatban tartott közönséget. Szerdán, május 26-án A k o ld u s n ő. 5 felvonás. írták Anicet, Bourgeois és Massau ford. Cseprcghy, — Lászy ur hiába keresztelte el leleményesen e színdarabot, mit a költészettan nézőjátéknak állít, „viggal elegy színműnek:" a közönséget, mely ugy látszik csak a vígjátéknak barátja, lépre csalni nem lehetett. Pedig bizony megérdemelte volna mind a színmű, mind az előadás, nagyobb közönséget is. A hatásos jelenetekben gazdag színműnek főszerepei jó kezekben voltak. Margitot, a férjet félreismert, szerencsétlen nőt, Lászyné személyesítette, kit a társulat, nőta&jai között Jegjogosabban megillet a művésznő ne-