Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-05-22
— M ; nga az Aladár!? kiáltott fel élénk hangon AdTÍennne, mi alatt vonásain a meglepettség és Öröm mutatkozott; azonban csak hamar eszébe jutott, hogy Aladár férfi s még hozzá kálvinista. Ezzel még szoba állani sem szabad,gondola az ifjú. hölgy, s csak hamar megbánta szavait. Aladár a kérdésre fülig pirult; háromszor ís belekezdett, míg végre kibírta mondani az igen t. Ezen sajátságos találkozás után mind a négyen a lakhelyiségbe tértek. Rétlakiné és leánya szobájukba vonultak, uti öltönyeiket leteendők, Rétlakí és Aladár pedig ismét visszatértek az előbb elhagyott szobába. Aladár el volt ragadtatva Adrienne bájai által. A halvány, majdnem átlátszó finom vonások, a szemérmesen lesütött szemek, a karcsú magas termett meghódíták Aladárt. Áldani kezdé atyját, s annak óhaját, s a mily közönyös volt előtte az egész óhaj ezelőtt néhány perccel, ép oly erős volt most az akarat, annak teljesítésére. Nem vehette Rétlaki semmi hasznát Aladárnak a társalgásban. Ha kérdezett valamit tőle, vagy nem nyert választ, vagy háromszor, négyszer ís ismételhette a kérdést s azután egy igen vagy n e m-böl állott a felelet. (Folytatjuk'). IiCrclczés. Budapest 1875. május 14. Kedves barátom! A mi késik, jobban érik, —mondja egy közmondás, hogy tehát levelem rég tett Ígéretem dacára csak két havi késés után jött kezeidhez, mentsd ki azzal, hogy legalább akartam jobbat irui; ha nem sikerült, arra megint egy közmondás a mentség: ad ínpossibilia nemo teneatur. Az igaz, hogy épen legjavát kerestem ki az időnek, Budapesti leveleim megkezdésére ; valódi idő ez diplomatiai levél meginísára, tudniillik írhatnék most semmiről sokat, mert még azon minden tárcaíró által oly nagy virtuozitással variált holt idény sincs itt, pedig bizony az az idény rég elmúlt, mely a „holtának ellentétét tehetné élénksége által. Tavaszunk az idén nem volt, naptárban ugyan benn áll, hogy márczius Sl-étó'l június 21-éig tavasznak kellene lenni, de még április végéig- téli ruhákban járhattunk, a napheve ma már annyira pörköl, hogy a nyár kellő közepén képzelhetjük magunkat, pedig fáink levelei aligha kezdik levelekkel fedni gallyaikat. Mulató helyeink igy még nem fejtik ki azon vonzerőt, mely más tavasz alkalmával a budapesti vidéket oly látogatottá teszi s a Margit szigetet kivéve, melyet a természet különös kegyencéve szemelt ki, alig van hely, hol az ember azon kéjéivezcttel telepedhetnék le, hogy teljes erővel szíhassa az üde tavasz virág illattal telt levegő áramlatát. Legélénkebb igazolása ebbeli állításomnak az, hogy a csalogányok , melyek eddig minden felé gyönyörködtették füleinket szerelemittas dallamaikkal, az idén csak három helyett telepedtek meg nagyobb számban, melyek közül első helyen áll a Margitsziget, hol alig van bokor, honnan bájos csattogása ki ne hallatszanék. Jgy a természet maga legnagyobb támasza a különben is tulajdonosa nagylelkűsége által pompásan átalakított helynek, s mindkét nőegylet, mely eddig gyámoltjai és neveltjei javára rendezte majálisát, helyesen számított; tömeges részvéttel lepte el május 1- sőéu és május 10-ikén a legválogatottabb közönség a szigetet, s ha egyik másik vagy talán sok ís a rendelkezésre álló női szivek közül a csalogányok igéző dalának befolyása alatt veszendőbe ment, hogy egyik vagy másik tánezosuk gondnoksága alá kerüljön — a szegény hölgyek nem tehettek róla. A Margitsziget igéző viránya százszorosan fokozva • viszi a császárfürdői platánok egykori szerepét, és sejtelmes homályba burkolja a tánctól pihenő s a lombok alatt sétáló fiatalpárok fejlődő szerelmét. Hogy ily viszonyok közt nem csak üdülést kereső minisztereink, s más státusférfiaink, hanem a fiatalok is a Margitszigetnek adják az elsőbbséget, természetes. Ujabb időben veszedelmes konkurrense támad azonban a Margitszigetnek is a Svábhegyben, mely a svejeziak vállalkozó szelleme folytán tüdősorvadás és aszkór veszélye nélkül érhető el már most a fogas kerekű hegyi pálya által, s melynek nyaralói ez által nemcsak becsben, de kiességben is emelkedtek, mert mind a város mind a tulajdonosok azon vannak, hogy a vasút által nyert előnyök általuk is emeltessenek. így a svábhegy, Disznőfő és vidéke reménylik, hogy visszanyerhetik régi fényüket, azon idő fényét, még mikor ezren és ezren vándoroltak a nyár "folytában ki „a züid"be gyalog, s mikor még egy falat hideg sültet és egy korty friss vizet Mátyás kutjából többre becsültek, mert szabad levegőben élvezhették, a. füstlepte szük sörházban nyújtott pilseni sörnél es tormás kolbásznál. Zugliget és Lipótmező a háttérbe szorulnak, még a csalogányok is elvándoroltak a tájról, csak itt ott hallani még egyet, mintha a próza, mely c két helyen, ott a természetnek részvény társaság általi kizsákmányolása, itt a tébolyda felállítása által érvényesül, ő reájuk is hatna. Még csak a városliget tartja fenn igényeit a látogatók ezrei oda zarándokolására; a pesti külvárosok számára oly előnyös helyen fekszik, hogy sohasem fog divatból kijönni, s az előkelő világnak is szüksége van reá, hogy a pratert, hideparkot, és a boulognei erdőt otthon is imitálhassa s mutogathassa lovait, ruháit és szeszélyeit. A közelmúlt hetek kevés nevezetességet nyújtottak; az országgyűlés tenni siet, világos, hiszen nem ért reá az elmúlt három év alatt. — A tudományos társulatok sorra tartják búcsú előadásaikat a szünidő előtt; a nemzeti színház pedig igyekszik Aida gyakori adása által némileg kiegyenlíteni. Sajátságos, de szomorú tünemény, hogy a két nyelv mily harezot ví a színészet terén Budapesten; a mint jó német társulat van, képtelen a magyar színház teli házakat szerezni; igy jelenleg a német színház első rangú művészekből álló társulata mindig teli házat csinál: ha igaz az, mit sokan mondanak, hogy ez csak a pesti közönség jó műizlését mutatja, mert inkább néz jó előadást német nyelven, mint az igen középszerű előadásokat a kerepesi uton , — ha ez igaz, kíváncsi vagyok, hogyan lesz, ha majd három magyar színház lesz Budapesten, t. i. a nemzetiszínház, az operaház és a népszínház, — s nem lesz egyikben sem olyan, kit műélvezettel meglehetne nézni! Akkor talán még többen fognak-elmenni a német színházba. Ez irányban kellene báró Podmaniczkynak hatni; mig nincsenek müvésziebb előadásaink, hiába rovancsolja naponta a pénztárt, üres lesz az mindig. Selenus.
