Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-05-08
Ezen cseíekvényekben azonban van valami több is, mely a cselekvő önakaratán túlér. A magánérdekek és önző célok a történetben gyakran a nemakart, nemszándékozottba csapnak át. A személyes munkásság észrevétlen általánossá válik, -— a következmény alig ismer az indokul szolgált szándékra, mely ezt előhozta. A személy véli, hogy önérdekében fárad, pedig egy magasabb általános eszmének áll szolgálatában, — és az események összehatásából ered működésének iránya, az emberi társaság épülete, melynek annyagját ugyan az emberek hordották Össze, de az összeállítás már erejök határain túl terjedt. Julius Caesar egyedül nagyravágyásának hódolt, a mennyiben Róma köztársasági államszervezetét mellőzte: mégis az eredmény, Róma világuralmának megállapítása lett az, amire a római állam egész múltjában törekedett. 0 csak azt hajtotta végre, ami ezen állam hivatásában élt és szunynyadt. Lehettek bár az-uralkodó családok érdekei az 1866-i hadjárat okai, a következmény csakugyan nem lehetett más, mint a német államegység magasztos eszméjének valósítása, mely is azért nem szolgálhat többé a szomszédok játéklapdájául. Az uralkodó család küzdött nemzeti érdekekért. A porosz államot alig tudjuk II. Frigyes nélkül gondolni, az uj német császárságot Bismark nélkül; de mégis Poroszország nyereményei és maga az uj német császárság előállása voltak közvetve megteremtői Itália egységének, a pápai hatalom korlátozásának? az összemberiség elöbbremenetelének. A történet tényezői mindég az egyéni törekvések és az általános szellem. Ezért a képzett ember a • történetben nem véletlen események labyrinthjét, magán szeszélyek-játékát keresi és találja föl; belát az okok és okozatok láncolatába, az események természetes összefüggésébe, a történetek logicai rendjébe, azon kérlelhetlen belsőszükségességbe, mely Schiller szavai szerint teszi a világtörténetet a világ itélőszékévé. Ezért is világtörténet alatt mi már nern a kivívott csaták gyűjteményét, nem az uralkodott fejedelmek időrendi sorozatát, nem a trónváltozások és sultanuralmak száraz elosorolását értjük; századunk vizsgálódó szelleme elvetette ezen régi avult módját a történeti kutatásnak. Előttünk a történet oly nyitott könyv, melyből tisztán láthatjuk, miként nyújtja egy nemzedék a másik jövőnek kezét, a művelődés és elöhaladás utján mint segíti egymást és rakja a követ kőre a tökéletesedés magasztos célja felé. Egyúttal felmutatja az emberiség vándorlásának ösvényét, minden eltérései, akadályai és tévedéseivel együtt. Föltaláljuk benne az emberiség természet és lélekrajzát, — az anyag és szellem kölcsönös "ölelkezését, a hatásos működése kedveért. Belátjuk belőle, hogy tisztán eszményi alapon nem művelődhetünk ; de a természet ellen sem küzdhetünk. Egymást kiegészíteni, kölcsönösen támogatni kell e két hatalomnak. Az ember rendeltetésének betöltését egyfelől az érzéki élvezetek kielégítésében éri el; másfelöl mégis a földiek fölötti eszményi után törekvést sem tagadhatja meg. Neuman Bernát Híre gondolkodni kezdünk. Beszély. — Irta: Zoltay. (5. Folytatás). A kölcsönös üdvözlések után, komoly, határozott kifejezést adva vonásainak : a fejedelemnő, következőleg szólott Adrienne-hez: — Tudtára adtad kedves leányom határozatodat anyádfiák ? Adrienne hallgatott, anyja pedig meglepetten nézett, hol a fajcdeionioöre, hol leányára. — Miféle határozatot? kérdé Rétlakiné a beállott pillanatnyi csöndet megszakítva. — On még nem bírna' arról tudomással asszonyom ? kordé a fejedelemnö ? — Nem, én nem hallottam semmiféle határozatról — felelt Rétlakiné. — Csodálom! folytatá a fejedelemnö, — pedig ez önt érdekli; mint anyát, s miután leánya nem mondta el, tehát elfogom én mondani: Adrienné szerzetünkbe fog lépni. — Adrienné, az én leányom ? — soha! kiálta fel tűzzel Rétlakiné, mialatt szemeiből égető sugarak löveltek a beszélő felé. — Es miért nem ? kérdé nyugodtan a fejedelemnö. — Mert nem akarom, - volt a félremagyarázhatlan, szilárd hangon adott válasz. — De Adrienne akarja. — Adrienne akarja ? Valóban leányom, szóla Rétlakiné leányához forduFva, — te ily meggondolatlan határozatra vetemedtél volna? Adrienne még mindig hallgatott. Az anya e hallgatásból igen sokat vélt érthetni, s ez mind a fejedelemnö szavai valóságát bizonyitá; szive ősz- . szeszorult ama, gondolatnál, hogy leányát tőle clidegenítetTISZA KÁLMÁNHOZ. nevedet viselő folyam útja kanyargva kígyózik, S a tc utad, mint szép jellemed, oly egyenes. TI. Büszkén vallottunk vezetőnkül — meg mikor egy párt Eléu állva vived harcba a szent lobogót! Most a hazát vezeted. Lobogódra tekint a magyar nép, E jelszó ragyog 1 ott; „A haza minden előtt!" Mit vettél által? Romokat s hisszük hogy ezekből Szcllemcrőddel emelsz nemzeti díszpalotát. iir. A vérig sertett nemzetnek lelke belőled Szóllalt férfiasan s összetöröd Polítot, Minden párt tapsolt — a szélső balt se vevőu ki — S imc Mocsárjuk áll küzdhomokon Politért! Hasztalanul küzd. Nem vész el Tisza a mocsarakban, Athatoland azokon s fctyton előre halad. Vönöczky.
