Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-04-24
nács az ö meghallgatása nélkül egyoldalulag intézkedett, figyelembe nem vétethetik; mert a hozzá intézett felhívás tárgya, vagy is egy kérelmező lel részére születési okmány kiállítása, oly természetű, mit semmi szín, semmiféle ürügy alatt megtagadni nem lehet; hogy pedig Kohn Ignác részére ez kérelmeztetek, az ennek édes apja által a városi tanácshoz intézett 1008 sz. kérvényben világosan kijelentve van, a fölebbezö elöljáróság pedig arról a hozzá hatóságilag intézett felhívásból értesülést nyerhetett, s igy kihallgatására szükség nem volt, és hogy a megtagadás ténye mégis csakugyan fennforog, annak világos tanúsága az, hogy a kiadatni kivánt okmány, a fölebbezö elöljárósághoz intézett hatósági felhívás dacára, kiállítva máig sincsen. Ezekhez képest a városi tanács intézkedésének helyeslésével a íölcbbezett végzés helybenhagyatik, — s annak foganatosítása is elrendeltetik; — annyival inkább, minthogy fölebbezö elöljáróságnak azon állítása is, hogy Kohn Ignác vagy annak apja a. kérdéses születési okmánj' kiadása végett az elöljáróságnál sohasem volt, ezt az elöljáróságtól sohasem kérelmezte, valótlannak látszik a városi tanácshoz beadott kérvény világos kitételeiből, s szóval kijelentett azon nyilatkozatából, miszerint ő az okmány kiadása végett, az anyakönyv-vezetőnél jelentkezvén midőn ez neki ezt azon okból, mert hitközségi adóját meg nem fizette, megtagadta, s erről attól írásbeli nyilatkozatot kért, az ezt neki szinte megtagadva, őt két, épen jelen volt, tanukra hivatkozhatni utasította, mely tanúk kérelmező fél által mindenkor niegnevezhetőknek, s ha szükség, eskü alatt is kihallgathatóknak jelöltettek; — s hogy az anyakönyv-vezetőnek csakugyan ily utasítása van, arról meggyőződést nyert a képviselő testület az ülésben épen jelen volt egy már régebbi elöljárósági tag azon kijelentéséből, miszerint a hitközségi adó behajtásának legbiztosabb módja, régi szokás szerint már, az ily okmányok visszatartása volt. A fölebbezö elöljáróság azon kijelentésére, miszerint a fölebbezett végzést annak szokatlan hangjához képest meglepetve olvassa, inegjegyeztetik: hogy abban azon kitételre, hogy a felhívásnak — nem várt esetre — kényszer eszközök alkalmazásával is foganat szereztessék, csak az elöljáróság részéről többször tanúsított makacs ellenkezés, kötelességének, a közhatósághoz viszonyának, hitközségi hivatáskörének ismert téves fölfogása szolgált alapul; — többire nézve pedig a felhívás semmi meglepőt nem tartalmaz, hanem igen is tartalmaz az elöljáróság fölebbezése oly irmodort és hangokat, melyek az egy közhatóságot megillető tiszteletet, komolyságot valóban nélkülözik, és méltó fennütközés tárgyát képezik, melyekért ezennel komolyan megró vauk. Ezen végzés csak birtokon kivül fölebbezhetőnek kimondatok — s az ügyiratok további eljárás végett a városi tanácshoz visszatétettek. 6. A jelen ülés jegyzökönj^vének hitelesítésére Horváth Lajos, Löwy Mór, Szelestey Lajos, Rózsa István és Kalmár István urak megbízattak. n. A bizlosíló társaságokról. (^Folytatás). De a szegény magyar ember, a kinek sok pénze bánta már meg a vak bizodalmat, gondolkozóba esnék talán, ha ez uj vállalatok élén ott nem találná a leghangzatosb neveket, a tisztelt hazafiak egyikének és másikának, sokszor többjének nevét. A jó magyar ember aztán azt gondolja, hogy ha e sokszor fényes nevek viselői, e kifogástalan hazafiak nem tartanák teljesen soliclnak a vállalatot, ha nem tudnák előre, hogy az üzlet, ha a részvényesekre nézve tán veszteséggel is fog járni, de a biztosító felekre nézve semmi esetre sem eredményezend veszteségei s a bizodalom következése semmi esetre sem lesz per: akkor csak nem kölcsönöznék oda szép nevüket csalogatón!, vagy a mint a német mondja „Bauernfänger"-ekül és aztán indul a szép zászló után. Nagy urainknak, jó nevű hazafiainknak, kik közül egy sem volt szakember, s mindig bona íide elkövetett tette felelőséggel járt, a menyiben bizodalomra hivta fel a tekintélyek ntán indulni szokott közönséget és csak annyiban eredményezett jót és épületest, a mennyiben talán a tapasztaltak után äz ily nevek varázsa elfoszlott s a gondolkozó ember a jövőben alkalmasint már nem csak a külső cimiratra fog tekinteni. Csak egynéhányára gondoljunk vissza az ujabb időben keletkezett és már nem élő ily intézeteknek. A ,,Hungária" elnöke Zichy Nándor. „ „Nemzeti" " Forgách A és Pulszky F ,, ,.Hunnia" ,, Forgách A. Az .,Erdélyi kölcsönös" elnöke gr. Mikó Imre. A „Kelengye" elnöke Horn Ede. A „Kronos" ,, gróf Széchenyi Imre és ßartal György. „ „Kármentő" ,, Bánó József és Ráth K. kalapos „ „Kölcsönös" „ Tisza László és b, Baldácsy ,, „Nemzetközi" „ gr. Batthyányi Zsigmond. nem is említve a szintén elhunyt ,,Hajnal"-t, a Privitzer Istv. és a maglódi Wodianer elnöke és Gyöngyösi volt —főpolgármester igazgatósága alatt keletkezett, dc halva született „C e n tr ai e" r t~~s a^~igrciMfregen felölImre elnöksége alatt keletkezett „Tisza" biztosító és" jelzálogbankot, melynek sokat károsodott részvényeseit ujabb befizetésekre perrel szorítja a mostani igazgatóság. Azt tartjuk, e sírhantok közt járva, alig lesz kedve a böpénzü magyarnak kamatsóvár tökéjét ujabb biztosítási részvényekbe fektetni. De ha mégis az ily részvények iránt előszeretettel viseltetnék, akkor fektesse a pénzét például a „Victoria" vagy a ,,pesti biztosító intézet" *) részvényeibe, mely társaságok consolidáltak, nagy üzlettel bírnak, melyeknek kifogástalan kormányzását már ismeri s melyeknek részvényeit mégis olcsón, alpárin alól szerezheti meg. .Haza." *) Vagy akár „Az első magyar* általános biztosító társaság,'* vagy a
