Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-04-17

Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet-, az ismeretterjesztő- lövész- és önkénytes tüzolfóegylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lalc.ásáx*a: Anna-tér 12-16. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési dijak, felszol­lamlások, a kiadói teendőkkel megbízott \Vaj clitS Iváx^Olúr könyvkereske­désébe: megyeházzal szemben, intézeiulők. . évfolyam. Pápa, 1875. tavaszhö 17. 18. sz, Megjelenik e lap hetenlünt egyszer, szombaton, egy íren. Tartalma! A kereskedelmi mérleg. — Városi közgvü­lés. — A biztosító-társaságokról. — A győri ügyvédi kamara. — Felhívás tüzoltó-szerck készítésére. — A eukordinnyénok szabadban mn vei és érői. — Törvényszéki csarnok. — Jellemvonások a római nép életéből. —• Hogyha vígnak ... — Mire gondolkodni kezdünk. — Kegyelem és béke a madaraknak. — Különfélék. Xűlö fizetési díjaid Egy évre 6 fr. Félévre 5 fr. Negyedévre '1 Ir. 50 k A llirdotówí díja'lc a három­szori hasábozott petit sorért egyszer hirde­tésnél G kr. kétszer hirdetésnél í> kr. három­szori hirdetésnél .i kr. és a többszöri hir­detésnél lehelő árleengedéssei számílatnak. Mindig külön bélyegdij fizetendő. A kereskedelmi mérleg állásának nemzeí­gazdászati és állami--fontossága. Felolvasás, melyet a pápai ismeretterjesztő egyletben 1875-ik év március hó 14-én tartott A n ta l Gábor. (Folytatás j. JÜJ^ogy a pénz az országból kimegy, még nem oly |^ nagy haj — mondja Schmidt Ádám —, mivel az ismét visszajön az állal, hogy a pénz megfogyása folytán, annak ára emelkedvén, a külföldiek azon lesznek, hogy itt mindent pénzen vásároljanak, pénzü­ket itt értékesítsék, mert azt a magas pénzár mellett legelőnyösebben tehetik. Csak az a baj, hogy az oly nemzetnek, melynek kivitele csekély, bevitele nagy, nincs eladni valója terményeiből; legfeljebb termelési alapjait adhatja el, a minek a történelem szomorú példáit mu­tatja. Idézünk belőle egyet egy francia nemzetgazdász után. A Journal de Debals-nak 1845. évi július 27—i számába-n-ez-áll-f -1843-ban Franciaország bevitele 160­millióval haladta meg kivitelét, 1844-ben pedig 40 mil­lióval. Vájjon hova lelt a Franciaország által kiegyen­lítésül fizetett 200 millió? E kérdésre Say értelmében azt felelhetni, hogy a pénznek megdrágulása okvetlen visszavitte azt oda. Ugy látszik valóban vissza is tért az. Az egész nemzetgazdászati és politikai sajtó hirdeté, hogy a francia vasútakba fektetett tökének '/ 3-t Schvei­ziak, németek és angolok bírják, — hirdeté, hogy az il­lető társulatokban idegenek elnökölnek, — hirdeté, hogy több vonal, s köztlik a legjövedelmezőbb éjszaki, ide­geneknek lesz átengedve. Igy — hogy egyebeket ne említsünk — ez egy üzletágban. Nem világos-e ez? Hason dolgok történnek az ország minden más pont­jain. Elsassnak majdnem minden jelzálogilag biztosított tartozása báseli tőkepénzeseké, kiknek közvetítésével idegen bélyeg alatt jő visza a nemzeti töke, hogy meg­hódítsa azokat, kik előbb tulajdonosai voltak." Vagy vegyünk példát saját hazánkból. Magyaror­szág bevitele, t. i. a mit a külföld nekünk adoll 1869-ben millióval, 1871-ben 115 millióval, 1872-ben 175 mil­lióval, tehát e három évben 369 millióval haladia meg kivitelét; és mégis azt mondhatjuk, hogy a pénz Ma­gyarországon nem igen fogyott, tehát a kiadott többlet visszajött. De visszajött kölcsön alakjában. Maga az állam 153 milliót vett fel az államjavak lekötése mel­lett évi hiány fedezésére, külföldi bankok és egyesek kölcsönöztek ingatlanokra, az egyesek váltóadóssága szaporodott, — vasúti, és más vállalati részvényeink, pa­pírjaink idegenek kezébe kerültek, külföldiek nálunk birtokot, házakai vásároltak. — De legaláMrezen hátrányok mellett, mondhatjirva­laki, meg van a szabad kereskedelemnek azon előnye, hogy a fogyasztók ott vásárolhatják fogyasztandó cik­keiket, a hol azt legolcsóbban kaphatják; a belföldön drágán termelhető cikkek helyett hasznaiba Inak olcsó külföldieket. Még ezen előnye is csak látszólagos a szabad ke­reskedésnek, és semmi esetben nem tekinthető olyan­nak, a melynek nagy fontosságot lehetne tulajdonítani. Vizsgáljuk a dolgot közelebbről. Minden iparcikknek árát az határozza, mennyibe kerül a nyers termény, melyből készül; mekkora a munka-díj; s mennyit kell kiadni szállítási költségekre. Világos pedig, hogy a nyers termények ott legolcsóbbak, hol azok. termeltetnek, — a munkabér töke —szegény 16

Next

/
Thumbnails
Contents