Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-04-10

fogalomzavar, mely az anyagi és szellemi törekvések között a helyes irányt megtalálni nem tudja, ezek az okai annak, hogy a társadalmi életfejlődés és haladás ösvényén gyors léptekkel nem haladhalunk. Ha az anyagi helyzet javítására irányzott törekvés rideg önzéssel van párosulva, akkor a szellemi érdekek, a tudomány és népnevelés hanyatlásnak indulnak, épen azért, mert a biztos fejlődés és haladás alapföltétele : az anyagi erő, ezen magas örökbecsű javaktól elvonatott. — És ez az egyik kórjelenség, mely a magyar társadalmi élet mezején minden lépten nyomon oly elszomorítókig mutatkozik. — A kultúra alacsony fokán álló népek sajátlagos jellege szokott az lenni, hogy olt minden egyes ember csak a saját erszényét szereli tömni; "s akkor érzi imargálrijoldognak, ha a közjó oltárától csak egy fillért is elvonhatott. — E szellemi aléltság; e rideg s málól holnapig tengődő önzés, szűkkeblű maga nak való ság okozta, hogy a mi népünk iskolai célokra egyáltalában nem szeret adakozni; ez okozza, hogy még a müveit középosztály is, csak forintocskákkal áldozik, például, legközelebb a jogiskola fenntartására ; még olyanok is igen nagy számmal találkoznak, kik egyáltalában elveszeti pénznek tartják a népnevelés oltárára hozott áldozatot. — Gyászos, de igy van*, ez az oka, hogy közművelődési kérdéseink a kellő megoldásra mindeddig el nem juthatlak; ez az oka, hogy mind népnevelésünk, mind felsőbb oktatásunk mezején a közönyösség fagylaló szele sikoltoz s öl meg minden életelevenséget és szabad tenyészetet. Az önzés, a szűkmarkúság nyügzö rabbilincseiböl ki kell bontani szellemünket, hogy rendeltetésének magaslatára eljuthasson s megvalósulásra vezérelje azon magasztos eszméket, melyek korunk irányát, Jtörekvését határozottan' dominálják,, a világot mozgatják és igazgatják. S még a legtisztább fők is, mekkora fogalomzavar tömkelegében vergődnek, midőn arról van szó, •kié legyen az iskola?— Az államé-e? vagy a társadalomé, vagy pedig azon felekezeteké, melyek eddig is a népnevelés zászlóját lengetek s annak ügyét, tölök kitelhetöleg előmozdítani s virágoztalni iparkodtak ? — Mekkora fogalomzavar! — Hiszen a dolog lényege nem az, hogy kit illet az iskolatartás joga ? hanem az, hogy az iskolát—tartó akár egyesek, akár községek, akár testületek, birnak-e elég anyagi képességgel, paedagogiai képzettség s jóakarattal arra nézve, hogy összes tanügyi állományukat, a törvény kívánalmai szerint szervezzék és rendezzék be.— Ez szerintünk a kérdés lényege és veleje; igy fogja ezt föl Eötvösnek a közoktatási törvényben nyilatkozó magas szelleme is. Nem az a kérdés: kié a jog, iskolát állítani; hanem az, hogy kik birnak a megkívántató képességekkel a legjobb és legtökéletesebb iskolai szervezet keresztülvitelére, gyakorlati alkalmazására s életbeléptetésére. Pereszlényi János. Pápa városára vonatkozó néhány szó. i. A kisded óvodáról. Több mint két ezer éve kimondották a világ legnagyobb bölcsei, Plató és ennek dicső tanítványa Aristoteles, hogy az ember életére legnagyobb befolyással van hat első éve, melyből ha a gyermek a három'elsőt a szerető édes anya ápolása alatt tölthette el; ezentúl pedig a hatig az édes anyát némileg pótló gondos óvók vezetése mellett: ugy igen valószínű, bogy a nyert alapirányt egész életében megfogja tartani. Ezen alapra támaszkodva lettek a Görögök és Rómaiak oly nagygyá testi, szellemi és erkölcsi tekintetben. S a mint nevelésük ezen boldogító irányát elhagyták s a tiszta erkölcs útjáról letértek: azonnal sülyedni kezdettek, s végre a műveletlen, de testi erejöket megőrzött nemzetek rabigájába görbedtek. E gondolatok keletkeztek lelkemben, midőn a napokban városi kisdedóvodánkat meglátogattam s benne a vidám kedélyű s korukhoz illő foglalkozásaikat szívesen teljesítő kisdedeket megpillantottam. A legédesebb öröm tölte el e kedves látványra keblemet s örömöm még fokozódott, midőn néhány kis fiu és leány üdvözlő mondókáját bátran — mintha mindig velem társalogtak volna — elmondotta. ílogy ezt külön külön is mind meg tudta volna tenni, ugy láttam ; inert mind egyik mondta magában vidáman a versecskéket. Mintegy a jövőbe — a mennyiben halandónak engedtetik — bepillantva elragadtatva, gondoláin : mily tevékeny, bátor és boldog nép lesz ezen nemzedékből, mely már az élet küszöbön ily irányban vezettetik ! Kisdedóvodánk — a hosszú telet át élve — a kezdet nehézségeit már leküzdötte; következik az enyhébb mosolygó, de ugyanazért a kisdedekre, ha nem fordítunk rájuk kellő gondot, a játékban felhevítés s meghűlés "miatt veszélyes tavasz, — s majd a meleg nyár, melyben a kisdedek a termekből a tiszta levegőjű tágas udvarra kiköltözhetnek s a korlátozó játékok helyett, melyek nem egészen alkalmasak a gyermek szabad fejlődése előidézésére, a tér homokjában keresnek maguknak mulatságot s a kis homok kupackákat a már megismert képek nevével jelzik. Hogy a kisdedek a nyár hévét a szabadban eltűrhessék ; erre mulhatlanul szükséges az árnyékos hely, melyet a fák lombjai nyújthatnak. Ennek létrehozására még semmi előkészületeket nem láttam*). ®) Épen e hétért ültettetlek cl a fák, szabatosan kimért sorokban, S z er k.