Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-09

anyanyelvünknek birtokában nincs, másod izben pedig olyat, kit az orthodox elvüek, de sem választójoggal, sem önálló létfentarthatással nem bíró egyének választottak. Olyanok tehát, kik jobbára csak az ecclézsia vagyonából tartatnak fenn. Mutassák meg önök, hogy a választásra vonatkozó szükséges kellékek a választásban megvalósultak-e? Határozottan neminél szólhatunk. Hm, van ám a haladónak oly éles szeme; mely ügyetlen felfogásukra világot vetni képes! Jól láttuk mi a barbarismust és nagylelkűséget, melyeket önök kifejtettek; midőn egyrészről az ágyatőrző betegeket, másrészről a község cassájából megvesztegetett szavazatjognélküli egyéneket csúsztattak orthodox szánjukon a választás helyére s ott aláírásukat megnyervén, zajongó vágyaiknak eleget tétettek. Mindezek dacára sem szereztek több szavazót, mint a mennyit mi bírunk. Vizsgálják meg önök a mi ellennyilatkozatunkat erősítők névsorát, és meg fognak győződni azon alaptalan orthodox felfogású rágalomról, melyet az óvást aláírók lajstromának hamis voltára elég szemtelenül állítottak. Erre vonatkozólag a hamis vád visszavonását követeljük; mert azokat kivéve, — kik óvásunkat aláírván önökhöz is oda adták infamis neveiket, — senkisem fogja azt mondani, hogy a kor szellemének megfelelő elveinkét neveik aláírásával nem támogatták, erősítették volna. így tehát térjenek magokhoz és szégyennel lássák be minden tekintetben hátramaradásukat, melyet csak is az ezredéves hagyományos- tévedések felkarolásának tulajdoníthatnak. Oh szent Ábrohá.n! Míhetl mily csodálatos teremtményeket rejt magában.— De kár, hogy szabadságuk-élvezetében megszorítva nincsenek, legalább senki a tőlők háromolható veszélynek nem volna kitéve. — No, de a felvilágosodás ,ugy hisszük majd pálcát tör elmaradottságokat igazoló értelmi homályuk felett. Igen, a felvilágosodás, mely az ősiség pólyájából és az évezredek előítéletes elfogultságából bennünket már megmentett; de önökön még rajta hagyta az obseuritas azon fátyolát, mely alól tősgyökeres orthodo.viájiiknál fogva ki nem bontakozhatnak és elmerülnek a sötétség kimeríthetlen rejtelmeibe. Hát minő cél elélhetése tekintetéből szorultak rabbira? tán azért, hogy aniiak életét megrövidítve önöket a fanatismus sújtó terhe alol fölmentse ? Ha igen, ugy nagyon is helyesen cselekedtek, —-- de csak is saját érdekökben mert mi határozottan k i ni o n d j u k ; h o g y n c m s z o r u l u n k a s z e r e d i rabbi p r e d i c á t i o i r a és hogy a pa pnak beszédei él vezetőből nem osztozkodunk; de másrészről m i n d cn j áru I é k lcfize tése alól is kizárjuk magunkat Igy hát önökön egyedül maradjon a teher, melyet az orthodoxismiis halálangyala nyakukra rakott és egyedül tegyenek eleget azon rabbijuk igényeinek, ki csak is nevetni fog kapott praedáján. Ami az ököljogra vonatkozó üres tartalmú megróvni akarásukatilleti, arra egyszerűen azt válaszolhatjuk, hogy a nagyméltóságú Ministerium rendelete folytán, a hatóság bízott ineg bennünket a rend fentartásának kezelésével (szerintük orthodox nyelven ököljog) melyre derék városi kapitányunk, látván a szilaj tömeg dühöngését, segédkezet nyújtott is. Kik próbálták az egész zenebonát? Nem az orthodoxok-e? és ha ennek elfojtására physikai erőt alkalmaztunk, ugy csak saját jogunkkal, éltünk. Még az ily nép meri lelkiismeretünket, a szeredi rabbiéval egy mérlegre tevén a eritika tárgyává tenni? A szeredi rabbi jellemének minőségéről nem akarunk szólni, de hogy a mi lelkiismeretünk a szeredi rabbiéval szemben, elenyésznék; azt már megint csuk orthodox mérleg merheti állítani. Lám, kár volt azt még becsületszóval is erősíteni, hisz ha öntudatukat igazán vizsgálat alá veszik, elégé láthatják álnok tettöknek tükrét, mely visszasugározza mindazon elvetemedett eszközöket, melyekkel nagyhírű Haw. Löw. megválasztása idejében éltek. — De ilyenje csak is orthodox képes. — Ezen szempontból kiindulva, tehát már a múlt is igazolja a vesztegetési kísérletekre vonatkozó igaz állításunkat. Melegen ajánljuk tehát annak őszinte beismerését, mert reményijük, hogy vannak városunk falai közt oly tekintélyes egyének, kik ez állításunkat szíves visszaemlékezésükre méltatják. Nos, fognak-e még más becsületével laptázni, míg az önöké biztos alapnak nem örvend. Nagyon tisztelt szerkesztő ur! Ne vegye rósz néven, ha még a magyar nyelvet illetőleg becses lapját igénybe venni bátorkodom. Ugyanis utou-utfélcn azt terjesztik az orthodoxok, hogy ők volnának csak a sajátos magyar felfogásnak vakbuzgó pártolói és hogy csak ők hevülnének, lángolnának szeretett hazánk érdekeiért.— líátran mondhatjuk, hogy ez a legorthodoxabb sziutegesség; mert ők csak külsőleg mondhatják a haza és annak nyelve iránti elfásult lelkesültségöket; belsőleg pedig elvonóduak tőle, sőt a mi több gyűlölik. — Ennek igazolhatása végett hivatkozom az elhalt .posonyi rabbi azon végrendeletére, mely „El llaadarim" cím alatt hirdeti: hogy minden zsidó kizárólagosan csak a héber nyelv zászlójához esküdjék hűséget olyannyira, hogy ezen szabvány áthágói „ne természetes halállal múljanak ki az élők sorából'' Ezt vallották az orthodoxok, ezt követték még az ezelőtt két évvel N. Mihályiba egybegyűlt rabbik is, kik az orthodoxok megbízásából a magyar nyelv iránti határozott gyűlöletnek újból való terjesztését tűzték ki céljokul. Zárszóul visszavágjuk az orthodoxok nagyon is egyoldalú felfogását: miszerint nekünk tanulást ajánlanak, hogy igy a tudomány szellemétől áthatva vállhatnánk csak valódi orthodoxokká. Hisz önök megragadták ezen pontot és öntudatuk körén kivűl esett, hogy ezzel a legnagyobb ellentmondásnak alapját vetették meg. Nem akarjuk ezt újból megvitatni, csak nézzék a tények láncolatát, és megfognak győződni, hogy a z o r t o d o x o k tanult gyermekei mind a haladó párt es z m éj é t kar o Iták f el és fogják felkarolni a jövőben is. Éppen ez árulja el kirívó elmaradásukat, mert ha csak közelről is érintette volna önöket a műveltség, bizton mondhatjuk önök is a haladók számát szaporították volna. Végül megjegyezzük, hogy tollúnkat nem ellenszenv, még kevésbé mentegetési szándék, hanem az olvasó közönségnek ügyünkről némi felvilágosítása és az igazság érzete vezette, melynek megbirálását a művelt közönség józan felfogására bízza az izr haladó párt megbízásából. J'ápán 1875-ik évi Január 4-én. Schmideg Sámuel. Pap Kálmán költeményeire előfizetési fölhívás olvasásakor. Méltó elismeréssel állíthatom, hogy tisztelt tanáraink ország szerte — a komoly tudományok, s igaz ismeretek terjesztése mellett — a fennálló képzőtársulatok dicséretes működése által — a szív nemesítésére, a költői tehetség fejlesztésére, s tö- ' kélyesítésére — mindent, de mindent elkövettek. E nemes terepi, főleg a pápai reform, főtanoda érdemdús tanárai .már régóta.szerencsés eredménynyel működnek. Jókaink a magyar írók kiváló alakja — a pápai reform.