Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-02

poii szüléiket? mert érzik, hogy azok nélkül el nem lehelnek,— mért árasztják el hálacsókokkal a jó anya kezét? mert tudják, hogy e kéz varázsa nélkül a legboldogtalanabbak lennének. A társadalom szegényei mért kopogtatnak be angyali jóltevöik ajtaján? Mert tudják, hogy ezek jósága tartja fenn őket, mely nélkül nyomor, inség martalékai lennének. — A legönzöbb ember is megnyitja e napoil keblét, megnyitja erszényét; a legzordonabb kedélynek is van egy nyájas szava, egy szíves hangja ilyenkorŰj év napja van. — Ez eszmék s érzelmek hálása alatt állunk mi is e napon. Felkeressük nyájas olvasóinkat, hogy elmondjuk jó kivánalunkal. Jövendőt nem tudunk, nem is akarunk mondani. Mit nyert például Asel e t o r i a n is azzal, hogy D o m i t i á n császár előtt megjövendölte magáról, hogy az Ö holt testét a kutyák fogják szélylyelszaggalni ? azt. hogy Domitian császár öt mégölette, s hogy az ebek hozzá ne férhessenek, egy mély sírgödörbe temeltclte; azonban a következő éjjel, egy nagy zápor mégis kimosta holttestét, s a kutyák feltalálván, szélylyel szaggatták s felfalták azt. Az ilyen jóslatoknak valamint akkor sem volt, ugy ma sincs semmi értéke. Tehát kedves olvasóink tőlünk ilyen fajta jóslatokat ne is várjanak, csak őszinte óhaj s jókivánal, mikkel önöket e napon a ..Pápai Lapoké-bán felkereshetjük. Es itt már az elsőség önöket illeti drága szép hölgyek, kiknek közreműködése nélkül semmi szép, semmi magasztos nem létesülhet a földön. Egy bátorító szó önök kedves ajkáról, többet ér minden kincsnél, s szemöknek egj

r villáma porba képes sújtani a fennhéjázó hiú lelkek féríiatlan törpe hadát. A társadalmi élet mezején mindenütt meglátszik az önök szép és kedves lelkének közreműködése; a hasznos ismeretek, a tudomány, a műveltség és irodalom oltárai olt lobognak hatalmas életlángokban, hol a tüzet a kedves hölgyek szemcsillagai gyújtogatják. Szép lelkek! kegyeteké az első jó kívánat! Legyenek önök boldogok e feltetszett új évben. Hozzon virágot ennek minden napja, órája kegyeteknek. A kik már az anyai hivatás magaslalán fénylenek, legyenek boldogok kedves gyermekeikben, férjeikben; a hajadonok legyenek boldogok legszebb reményeik valósulásában. Második helyen, lapunknak nőtlen olvasói, önöket köszöntjük, fel. Sajnos, de ki kell mondanunk, hogy ónok csak félemberek, s igy a társadalmi élet korszerű alakulásának mozgalmaiban ha résztvesznek is, csak félszerint tehetik azt. Önök csak száraz fák a társadalom kertében; melyek gyümölcsöt nem hoznak, s lombjaik közt soha sem csacsog a családi öröm kedves madara. Önökön áll, ez állapotnak végetvetni s a hymen rózsaszekerén bevonulni a legédesebb boldogság paradicsomába. Félre azzal a veszedelmes doktrínával, hogy a lyány csak szeretőnek való; hogy a mai kor hölgyének igényei betölthetlenek s messze túlszárnyalják egy szerény állás íinántiális viszonyait. Vannak ma is derék lyánykák, kik nem csak zongora mellett, de a konyhában is égésbe tudják hozni a sziveket; csak keressék fel önök e kedves tündérekel; mert bizony ma már nekünk kell az angyalokhoz felszállanunk. Tehát adjon Isten önöknek drága nőtlen olvasóink, a mi nincs, az új esztendőben. A nős férfiaknak mit kívánjunk? Hát csak azt, hogy az izlelt öröm forrásai soha ki ne apadjanak. A fényűzés, a tékozlás, a kártya, a börze ördögi szivatyúi messzejárjanak a családi élet berkének e kedves forrásaitól.— El nem szabad felejtenünk, hogy az igazi nagy rómaiaknak 600 esztendeig nem volt kenyerök, hanem péppel éltek, és a hust fanyárson sütötték. A fényűzés, s erkölcsi romlottság ásta meg a sírját későbben Róma világuralmának. — A féríi legerősebb akkor, midőn lépteit egy gyöngéd angyali nő támogatja. A házi élet pusztuló oltárainak drága köveit újra fel kell keresnünk. Korunknak egyik átka a családi viszoii}

r

ok meglazulása. Adjon Isten neked is kedves hazánk, a mi nincs, az új esztendőben. — Szőlőhegyed lábait a bortenger hullámai mossák; rónáidon aranykalászok óceánjában fürödjenek a napsugarak. — Krach, deficit, semminemű szédelgés ne verjen itt tanyát. Irodalmunk munkásainak ajkáról tűnjék el a panasz, hogy a költök, színészek, írók, művészek ne csak dallal, ne csak bengáli tűzzel, ne csak puszta ígéretekkel: de kenyérrel is élhessenek. Es ekképen társadalmunk sok, sok sebe behegedhessen; népnevelésünk ügye kívánt lendületet vehessen. — Ily óhajtások közt indítjuk útnak lapunk első számát. — Adjon Isten boldog új évet!!! Pereszlényi János. Városi közgyűlés december hó 30-án 18T4. Woita József polgármester elnöklete alatt. 1. Elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselőket t. közgyűlést megnyitottalak jelenti ki. 2. Elnök ur azon elszomorító körülményt juttatja a közgyűlés tudomására, miszerént a képviselőtestület egyik köztisztelet és szeretetben részesült tagja, tek. Könczöl József kir. törvényszéki biró úr, ma reggel váratlanul jobb létre szenderült;