Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-19

szorgalma s az önképzés iránti érdeklődésére; mert hiszen: -„ —— in magnís et voluisse satis-est." Midőn körünknek jelenlegi állásáról : ezeket megjegyezném, legkevésbé sem akarok hazug ajakkal díesbeszédet tartani a tanuló ifjúság- vagyis saját magunkról. Ellenkezőleg jó magam is bevallom, hogy korunknak ifja — ha még a nemesebb érzet nem halt ki teljesen kebeléből — a múltra vissza nem tekinthet a nélkül, hogy arca szégyenpiiba nn boruljon. Ha vannak is tagjai a képzőtársulatnak, még többen vannak a tanuló ifjúság kebelében olyanok, a> kik felőle csak annyit tudnak, hogy létezik, de már célja és működése előttük teljesen ismeretlen. „Mi tartja őket vissza V" Talán rámutathatnék a városunkban is megalakult, de pangásnak indult különféle egyletek működésére *), s menthetném társaimat a nagyobbak nyomdokán indulással. De jól tudom, hogy az ifjúság kebelében a szép és nemes iránti lelkesülésnek kihalni soh' sem szabad, s igy ama mentség semmikép sem lenne elfogadható. Nem mondom a többször említett cikk írójával a viszszahuzódókra, miszerint körünktől idegenkedésük azért van, „hogy ne kelljen mások haladásában önnyomoruságoknak kárhoztató vádjait hallgatni;" de azl megjegyezni még sem mulaszthatom el, hogy midőn oly társulatot becsmérelnek, a melyért egy Petőfi és egy Jókai lelkesülni tudott: a,társulatnak ugyan nem ártanak, de magukat minden komolyan gondolkodó előtt nevetségessé teszik. Egyébiránt épen nem szándékom dühös philippikában törni ki, és sajnálattal kell figyelmeztetnem Gy. urat is, lugy lelkes szavainak csak a falrahányt borsó szerepe jutott és fogna is jutni mindenkor. Azok, kiknek szólna a lecke, nem pazarolhatják a drága időt arra, hogy az ilyfélc cikkeket is átolvasgassák. Nem is volt célom egyéb, minthogy a pápai reform, főiskolai önképzőkörről részben igaztalanul mondottakat helyreigazítsam, szólván az igazsághoz híven saját egyéni meggyőződésem és lelkem sugallata szerint. Bezárom soraimat azon óhajjal, hogy adjon az ég számos oly, az ifjúság érdekei iránt érdeklődő férfiakat, mint ,,Az ifjúsági önképzőkörük" cimü cikk irója, —' és ezeknek lelkesitése folytán lassanként visszatér majd talán az ifjúság az önképzésnek, a legközelebb múlt időben már-már elhagyottá vált mezejére ! Pap Kálmán Mért nem magyarosodnak a zsidók? Az „Ellenőr t. szerkesztőjének" zsidóink cimü cikksorozata megérlelő bennem azon már rég óta táplált szándékot, okát keresni annak, hogy miért nem magyarosodnak a zsidók? — és halehet, fölkeresni azon orvosszereket, melyekkel ezen hanyagságot vagy roszakaratot elnyomni lehetne. Mert, hogy nem magyarosodunk, vagy legalább nem oly mértékben, amint azt a haza és saját érdekünk s jóllétünk kívánja, az tagadhatlan tény. Ha az okokat keressük, melyek a hazai zsidóság magyarosodását gátolják, legelőször is szemünkbe, ötlik a zsidó iskola, a germanisatio ezen fő fészke. A zsidó iskolában számtalan, a Bachkorszakban külföldről importált tanító van, akik magyarul, *) Tisztelet a kivételes jótékony' nőegylchíck. P. K. vagy épen nein, vagy csak igen gyengén tudják magukat érthetővé tenni. De meg azok is, a kik tudnak' magyarul, s. a kik elég hazafiasok arra nézve, hogy a magyarnak, mint tannyelv használatát, tanoncaik és a haza érdekében szükségesnek látják, annak tényleges életbeléptetésétől a. copfos elöljáróság áltat keiryérvcsztés terhe alatt eltiltatnak. Ennek következtében a zsidó hitközségnek a hivatalos nyelve a német. Xémctül folynak tanácskozásai, németül teszi minden hirdetéseit, — oh irónia! — németül imádkozik a magyar királyság, a. haza jóvoltáért. Sokan, köztük a közök, minister is, azon hiszembeu vannak, hogy egy Rabbi seinínárkun felállítása, a melyben hazafias Rabbik neveltetnek, e hajon talán segíthetne. Azonban biztosíthatom ezen urakat, hogy rettenetesen csalatkoznak. A zsidók közt nem rég lefolyt s néhol néhol meg most is folyó belső forradalom a régi rendet halomra döntötte, anélkül, hogy egy ujat teremtett volna. A régi fegyelem megszűnt, a rabbiknak többé semmi tekintélyük, — szó sincs róla, hogy valaki nekik még engedelmeskednék. — Es az oly községekben, ahol még minden a régi kerékvágásban van, bizony mondom, azok papjaikat, nem fogják a felállítandó szeminárium növendékei közül választani. De hogy a Rabbinus, ha még oly tekintélyes ember legyen is kifelé smég oly hazafias is — a községi dolgokba cgyátalába nem, és az iskolára is csak igen csekély befolyással hir, — ezt is csak a hittan tanítása körül, — de ezen befolyás is oly elenyésző csekélység, hogy szót se érdemel. Hiszen nézzük Pécset. Ott volt Ehrlich, jelenleg Kohut, mint Rabbinus, miudakettő elismert hazafi s kitűnő magyar hitszónok — s még sem tehettek semmit sem. Sőt Kohut kénytelen volt Székesfehérvárott, tős gyökeres magyar városunkban minden kérései ellenére — németül predicálni, hogy Ehrlich is kénytelen volt. hasonlóul cselekedni, az nem is csodálandó, hiszen Pécs oly német város, hogy a magyar szó ritka benne, mint a fehér holló. De van még valami a mit nem szabad szem elől tévesztenünk; és ez a kereskedelem németsége. Vájjon kinek ne volna tudomása róla, hogy Magyarországon alig van kereskedő, a ki könyveit s levelezéseit magyarul vezetné! Es kénytelen is németül vezetni minden kereskedelmi ügyeit, mert a kereskedő nem isolálhatja magát, ő kénytelen az áramlattal tova úszni, ha másként nem akarja mindenét kockára tenni. De ezen nem is lehet csodálkozni. Az egész hazában az egy Budapesti kereskedelmi akadémián kívül nincs egyetlenegy kereskedelmi tanoda melynek tannyelve a magyar volna; sőt a legtöbben a magyar nyelv csak mint mellékes tárgy, vagy épen nem taníttatik ; (X. Temesvár, Kassa, X. Váradi kereskedelmi tanodák.") és ennek következtében hazánkban akár hány könyvelő található, a ki nem tud egy becsületes magyar levelet irni. !tt Pápán is van egy kereskedelmi tanoda (jnagán jellegű"), melyben a magyar nyelv csak mint mellékes tárgy taníttatik. De vájjon mit lehet mind ez ellen tenni? kérdik sokanTgen is lehet, sokat, igen sokat tenni. Tessék csak elképzelni, mily nagy haladás lenne az, ha a törvényhozó testület a közösiskolák kötelező voltát mondaná ki, ugy hogy a felekezeti iskolák magán jellegüekké válnának! A most létező német nyelvű felekezeti iskolák helyett a politikai községek ugyanannyi közös iskolát volnának kénytelenek fölállítani, melyek — ezt a politikai községek hazafiságáról föllehet tenni — legalább kilenc tizedrészben magyar tannyelvűck lennének. Állítson, vagy állitasson a magyar kormány minden nagyobli városban polgári, vagy kereskedelmi tanodákat, melyekben magyar legyen a tannyelv. Tanitasson a kormány ezen iskolákban.