Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-12-19

remények csaknem végkép elenyésztek. Szerinte a jelen helyzetet m egyenetleussg eredményedé, azért egyetértést, kölcsönös szeretetet .ajánl. Indítványozza, anjuzcriitf; a képviselek a központi választmány válasz fásán ál a pártérdeket télre téve, adják meg •mindegyik párt tagjainak méltán megillető helyüket a központi választmányban. Óhajtja, miszerint a központi választmány a törvénynek szigorú végrehajtója és a választói jog megadása, vasy megtagadásában részrehajlatlan bíróság legyen. Az ujválasztási törvényt oly alapnak tekinti, melyre a. választó polgárok önzetlen bizalma s józan politikája sy.ilárd épületet emelhet. Körössy Sándor hozzájárul az indítványhoz, bár nemtartja előre láthatónak, mily pártok fognak a jövő képviselő választásnál szemben állani. Annyit azonban most is tud, hogy a jelenlegi kormányban egy jelentékeny pártnak, melyhez ő is tartozik, nem volt és nincs is bizalma, mig a választók másik része a jelen kormányt támogatja. Kzeu pártok lesznek tehát a központi választmány alakifásánál figyelembe veendők, akkép hogy a hány tag választatik az egyik, ugyan annyi választassék a másik pártból. — A központi választmány működése iránt az uj törvényhez képest, mely súlyos büntetéseket szab a visszaélésekre, több bizalommal viseltetik, mint a korábbi években, bármiként alakitassék is meg. Arra nézve, hogy a pápai választó polgárok az országos képviselők ígéreteiben csalódtak volna, nincs egyenlő helyzetben az előtte szólóval, mert ö és elvtársai azon ígéretekben bizalmat nem is helyeztek, s mégeddig mindig kisebbségben maradván,- nem voltak képesek az országgyűlésre képviselőt választani. Többen a tárgyhoz szállni nem kívánván, az értekezlet Szelestey indítványát a Körössy által javaslóit kiegészítéssel elfogadta. h. s. Az árak általános emelkedéséről. — Felolvastatott a magyar orvosok ós tormúszetvizsgálók XYII. nagygyiilési'nck társadalmi szakosztályában — irta György Emire (Folytatás). c) Emelkedni kellett továbbá az áraknak, mert az eladók, illetőleg termelök száma lassanként kevesbedik a haladó polgárosulással. Ugyanis minél tovább halad a társadalom, annál változatosabbak lesznek az életszükségletek, annál inkább szükséges az egyes munka, és illetőleg munkarészletek szoros felosztása. Minden embernek szakot, söt e szakban is csak kevés kiterjedésű részt lehet választani, ha azt biztosan akarja müvtdni. Ennélfogva többé mennél több ága van a foglalkozásnak, annál kevésbé fog-jvakon egy egy ágra tolongani a közönség. Nem lesz többé 999 csizmadia egy városban, s előreláthatólag nem lesz sokáig az összes hazai lakosságnak több mint két harmada csupán a fölvmivelésre Utalva, mint ahogy van ma. Hazánkra nézve is áll, és pedig különös mérvben ez igazság. A termelők száma nem szaporodott, csak látszólag az által, hogy a jobbágyosztály fölszabadult, s Önnálió gazdálkodást kezdett létesíteni. Nevezetesen a paraszt gazdálkodási rendszer főleg maga számára termel és nem a piac részére; s ennélfogva azon nagyterjedelmü földbírtok, amely a földesurak kezéből ment át a jobbágyokéba, vagy azon szintén nagyterjedelmíi közlegelő, mely tagosítások folytán eke alá vonatott, aligha lett volna képes még caeteris pari-bus is versenyt kelteni a fogyasztók számára, piacra termelő nagyobb birtokosokkal, kiknek birtoka megesökkent, és termelési képességok az okszerűbb gazdálkodási rendszerek behozatalával csak lassan haladt és 1 al id előre. Menynyi munkás kezet von eb-ezenkivül most a katonáskodás, menynyit csábított el más foglalkozás, hány van például gyárakban — bár ettől a mezei munkás mindig irtózik — vaspályáknál és más ilyen vállalatoknál alkalmazva. d) Emelkedni kellett végül az áraknak egyszerűen azért, mert a fogyasztók, a vevők, hova tovább nagyobb számmal jelennek meg. Már maga a munkaföiosztás természetéből folyik ez állítás. Mig egy ember minden szükségletét önmaga bírja fedezni, addig uincs senki másra szüksége, nem kell vennie semmit. Ma az orvosnak csizmadiára s megfordítva a csizmadiának orvosra, mindkettőnek mezőgazdára, pékre, favágóra stb. van szüksége. Ugyanazon lélekszám mellett is emelkednek tehát a fogyasztók, a vevők. Pedig a lélekszám sem marad változatlanul. Malthus hires törvénye szerint az emberek geometrikai- arányban szaporodnak, az élelmi szerek •pedig csak arithmetikaibíin. Annyi csakugyan áll is, hogy ez idő szerint az emberi nem szaporodása gyorsabb,' mint az élelmiszereké; s az emberek is egymás irányában a munkafölosztás folytán sokkal nagyobb mérvben jelentkezvén fogvasztókul: az áraknak természetesen emelkedni kellett. Különösen áll ez a nyers terményekre nézve, amellyek mégis változatlan alapját képezik elsőrendű szükségleteinknek. Ezeknek ára tehát folytonosan emelkedik a népesség emelkedésével, s ennélfogva emelkedik a földjáradék is, mi szüli azon tüneményt, hogy magának a népességnek emelkedése által a földbirtokosok minden fáradság nélkül tekintélyes érték, illetőleg jövedelememelkedésre tesznek szert, mit a John Stuart Mill által alkotott Land Tenure lleform Association a rente meg nem érdemlett növekvésének funearned increase of rentj nevez. Hazánkra nemcsak teljesen ráillenek ez általános elvek, de bizonyos körülmények folytán még értbetöbbé válik nyomásuk. Ezen bizonyos körülmények ugyanis vonatkoznak arra, hogy a polgárosodás haladtával nálunk egyszerre állott be egy nagy társadalmi krízis, nevezetesen a munkafölosztás, amely szaporította általában véve a fogyasztókat, miután a minden más munkaágakat üzö munkás keze ^csaknem kivétel nélkül a nyers termeléstől vonatott el, azon egyszerű ok folytán, miután máshol egyáltalán nem volt ember, s igy emelte a fogyasztók száma által az árakat is; sÖt a nyers termelésnél is lassanként érvényesülő munkafölosztás által az egyiket a másik fogyasztójává tette, például a a szölögazdát a búzát termelőévé, s ezt ismét a lenterrnelöévé, stb. Ez irányban még azonban sok a teendő. A mellett népünk gyarapodása — bár, fájdalom, épen nem mondhatjuk a szaporodást Örvendetesnek a magyar fajnál — szintén fokozatos és állandó; .ami természetesen ismét ujmennyiségü fogyasztót ad ismét a piacra. A fo azonban e téren a közlekedési hálózatok hatása. Tényleg ma minden terményünknek fogyasztója az egész 34*