Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-11-28

A lap szellemi részét illető közlemények a szorkcísztő lalvÚHÚi-a : Anna-tér 1216. sz. a küldoiiiluk. Előfizetési és hirdetési dijnk, Pelszúllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott "WaJclitS Iváx'ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szonilion, intézetniük. Pápa, 1874. nov. 28. 31. sz. Megjelenik e lap heienkinl egyszer, szombaton, egy iven. Tartalma ! Még egyszer a polgári iskoláról II.— Veszprémrnegyei közgyűlés. - Tüzoltóegyleti ügy.— Az iljiisági önképzőkörök. — Ugy kis pótlás. — Temetkezési egylet. Törvényszéki csarnok.— V. .1-hoz.— Feneketlen. Különl'éPk. Előíizotósii clí.jalc: Félévre r> ír. Negyedévre I Ir. 50 k. A. liirclolóisi clí.jalc a háromszori basábozott petit sorért egyszer hirdetésnél 6 kr, kétszer hirdetésnél Ti ki. háromszori hirdetésnél 1 kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssei számilalnak. Mindig külön bélyegdíj fizetendő. lég egyszer a polgáriskoláról. ii Amannak azulán olyanok, a kik elvből nem ellenségei £ ugyan a polgári iskolának, de mivel nem hiszik, hogy i növendékei legyenek, szükségtelennek larlják felni— lílásál. — Az ilyféle kétely elölt, egyszerűen azon igazságra utalunk, hogy még sehol és soha sem emeltek növendékek iskolát; hanem igen is az iskola azon gyúpont, mely a gondos szülök figyelmét felkeltve, a művelődés uláni vágyat élesztve, növendékeket teremt s vonz magához. A polgáriskoláknak van hivatásuk, s hol ilyet álütollak, még nem volt esel, hogy tanulók hiánya mialt kellelt volna bezárni. Végül ezek mellett egy más — nyillan he nem vallott — ok, de a mely szinte SZÍVÓS kitartással hát— rá Lia lá a polgári iskola ügyét, a felekezeti féltékenység. Sokan voltak városunkban, kik gyanakvó szemmel tekintenek oly iskola emelésére irányult törekvéseket, mely valláskülönbség nélkül testvéries társulatban vezeti a növendék ifjúságot a művelődés ti íján: s egyházuk ügyét vélték szolgálhatni, midőn keresett ürügyek alatt a lakosság egyesülését ily közös célra akadályozni törekedtek. Hogy őszintén kimondjuk, ezen irány csak egy oldalú elfogultság szüleménye lehet,— s már csak azon körülmény is, hogy kénytelen más ürügyek álcája alá rejtőzve működni, bizonyítja jogosulatlan voltát. Az igazság a küzdelem terén nem szorul álcára. Uraim! mi, kik az intelligenliához számítjuk magunkat, a valláskülönbség dacára is igen szépen megférünk egymás mellett. Barátkozunk, egy sorban harcolunk közös célokéri; a felekezetiség nem képez korlátot közöltünk. Es mig mi ezeken felülemelkedünk, másrészről mégis azt akarnók, hogy lobbi polgártársainkra nézve még mindig sérlö merevségben magasul/amk fel a felekezetiség korlátai, visszataszítva egymástól őket o l, hol egyesült erővel tűzhetnénk ki célt — m*t külöi válva nem tehetnek — a holdogulhalás eszközeinek tovább szerezhelése végett? Vagy még lovább: azt természetesnek találjuk, hogy polgártársaink a munka mezején együtt izzadnak, a hon zászlai alatt valláskülönbség nélkül együtt harcolnak, egy patakba íbly a vérük s azulán végül egy temetőben is nyugodhatnak szépen egymás mellett, mint testvérek. . . . Es olt mégis gátolni törekednénk egyesülésüket, hol az élclharcok sikeres!) vívásának tényezőit, az önérzet s cröemelkcdését, a haladás zálogait szerezhetnék meg, s a hon, szabadságszeretet továbbfejlesztésére nyerhetnének alkalmat? Uraim, a felekezeliség túlhajtása a közművelődés rovására méltatlan mindegyikünkhöz. Ki a felekezeti különbséget korlátul veti polgártársai elé, midőn azok hivatva volnának, gyermekeik szellemi s anyagi jóllétének biztosításán közremunkálni, az nyillan szólva szentségtörő kézzel dúlja szét mások boldogulhatásának eszközeit, s vétkezik önegyháza s embertársai ellen. Az egyházak nem azért állanak fent), hogy a nép közt a bizalmatlanság s gyűlölet magvait hintsék el, hanem hogy a legnagyobb parancsot, a szeretetet, hirdetve, átvigyék az életbe is a testvériséget, éleszszék az egyesülést szent célokra; s igy oltsák a nyomor s boldogtalanság tüzét. A polgáriskola áldó hatását a művelődés terjesztése körül komoly megfontolás után senki sem fogja 31