Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-10-24

az érzékiség és ily — fogaimaink szerint, — megbélyegzett, tönkrejutott leány irányában tudvalevőleg sokkal kevesebb a szánalmunk, mint nagyurias megvető lenézésünk. Az erkölcstelenség, a becsületben bukások száma a modern statisztikában, mint tudjuk, iszonyúan nagy; a pros­titúció pedig évről évre terjed a nöcselédek közt, úgy hogy idővel képtelenek leszünk a jót a t rosztól elválasztani, és becsületes cselédek hijján, feslett, ledér személyeket alkal­mazni. Gondolnak-e hölgycink arra, hogy ilyen — már mainap sem ritka — balfogás következményeképen, egy kiapadhatlan moraltbontó és contagiózus méregfészket tele­pitettek be családi körükben, mely őket vagy környezetüket rövid idő alatt, testileg és szellemileg tönkre teheti'? Ösztönözze hölgyeinket ezen ügy mielőbbi alapos fel­karolására, — eltekintve zilált, voltától, bánatos következ­ményeitől, és a konkrét szempontoktól, — mindenek előtt saját érdekük. Mert eltekintve urna kellemetlen változtatá­soktól, melyekre kényszerítve lenni látszanak, ha csak köz­vetlen környezetükben elvetemült, undort keltő személyeket tűrni nem akarnak. Azon felül nem szabad egy öntudatos anyának megengedni, hogy gyermekei tétávozó fogékony kedélye oly lényekkel közlekedjék, kik a morális elsatnyu­lás rohamosan fejlődő csiráit hordják magukban : egyáta­lán, kell hogy a benyomásokat, melyeket gyermekkorunkban nyerőnk, igen fontosaknak ismerjük el, mivel azok nem csak a jellem irányzatára, hanem az egész életre is kihathatnak. A lábrakapott árnyalatot ott kell elnyomni, a honnan kieredett, a cseléd szerzésnél. Csak a kinek alkalma van a nemtelen sáfárkod ás t egész közelről észlelni, mint e sorok Írójának volt, csak az lesz képes a bajt, mely a cselédek becsületét és a. munkaadók érdekeit egyaránt veszélyezteti kellőképen m élytányo 1 n i. Ezt szem előtt tartva, városunk közviszonyaira nézve egy különösen alkalmas rendszabályt ajánlanám a követke­zőkben. Nem nagy áldozatokba kerülne, és a. mnnkaadó nőkre is mindenképen célszerű volna, egy cseléd szerző ügynök­ség felállítása és a nő egylet részéről kezelése, Ép ezáltal kikerülhetövé tétethetnék a szánalomraméltók be­csületével most divó üzérkedés, és a helybeli,,cseléd rend­szabály 5-dik szakasza a) és b) kikezdéseinek, a cseléd­könyvet és a felmondási igazitványt magába foglaló, szabály­zatának pontos megtartása is feltételeztetnék; továbbá az ügynökség a nagyobb áttekintés folytán képes volna a kilépő cselédeket rögtön uj helyre utasíthatni, miáltal nem egy le­ány becsülete megmentethetnék, kit csak ily időközök pa­rancsoló szükségei kergettek a prostutícíó karjaiba. No tűnődjünk a hivatottság jogcímén ! Az állam keve­set lendített a cselédség ügyein, mert a hol azokba rendc­zöleg behathatott, merően más tekintetből kényszerült vezé­reltetni, semhogy .befolyása a tényleges szükségnek korszel­lemilcg megfelelt volna. A társadalom pedig természetes lassúságánál fogva, inkább az elmélet felé hajlik, ugy hogy az realizálást egyedül a filantropiától, jótékonyságtól vár­hatja. Hasonló módon parancsoló szügség a cselédek szellemi kiképeztetéséröl, legalább kezdetlegesen, gondoskodni. Ama csekély, gyorsan elmosódó ismeretek pedig, melyek az iskola kötelezettség éveiben megszerezhetők, nem bírhatnak sem­miféle visszahatóan nemesítő hatással, és amily felületesen beszereztettek, ép oly gyorsan helyet engednek az új benyo­másoknak, úgy hogy ezen általános ismeretek alig válnak számbavehetövé. A kultúra mai állapota pedig csak borsódzó háttal enged a társadalom oly tagjaira gondolni, kik a ve­lük született ösrégiség burokján át nem hatolhattak. E cél előmozdítására pedig a ismeretterjesztő egylet volna hivatva. Ámbár népszerű felolvasásoktól nem sokat tartok, mégis erősen hiszem, hogy a rendes vasárnapi okta­tás a fent említett egylet részéről a legüdvössebbé ala­kulhatna és a cselédeket legalább a méltatlan szórakozásoktól elvonná, melyek nem ritkán becsületükbe is szoktak kerülni. Mindezeket együttvéve tehát elég induk kínálkozik, hogy az aktiv szerepre ís gondoljunk ; nem egy tapaszta­latlan theoretikus futos feljegyzései, hanem maguk az álla­potok után, amint azok a tígyelmes és érdeklődő előtt fel­merülnek. Hölgyeinkre nézve pedig óhajtható volna, hogy lete­gyék a szemüveget, melyen ál az állapotok oly rikítóaknak nézettek. BrLv Jani. í) í j I ö v é « z e t. A pápai lövészegyletiiek f. hó 18-áu (ír. Esterházy .Pál úr ff () Nagyméltósága tiszteletére rendezett díjlövészcte igen .szépen sikerült. Az idő igen kellemes volt a szabadban, minek folytán nem csak a lövészek jelentek meg kellő számban,' hanem a női közönség is igen szépen volt képviselve. Esterházy Pál úr () Nagyméltósága d. u. 4 órakor jelent meg a lövölde helyiségé­ben, legidősebb (iával, együtt, s az összes lövészek által üdvöz­lettel és „éljen-' kiáltással fogadtattak. Először megtekintek az épületet, — azután néhány céllövést (ettek, melyből a legtöbb lövés táblát (alalt, — mégis 0 Nagyméltósága ezzel nem levén megelégedve, mint. tréfásan megjegyzé: „büntetésül, hogy feke­tét nem talált' hat magyar aranyat fizetett az egylet részére. Mintegy egyóráig időzött ezután körünkben a lövészekkel, tár­salogva, mialatt kifejezé örömét a lövészek előhaladásán. Igaz, hogy a lövészek meglehetősen is tőitek. A díjlövé­szeten 14 lövész versenyzett; de a vet( lövéseket, nem lőhettek el, mivel nem került ki az időbői. Ezért a lövés hétfőn is foly­tattatott. Mindössze 21 fekete lövés történi, és 35 kör lövetett. Az első díjat, két darab aranyat Szelestey Lajos 4-es kör­lövéssel, a 2-ikat, egy aranyat Brader .Sámuel 2'.i körrel, a har­madikat, két ezüst irtot Robelly Lajos legtöbb fekete lövéssel; a4-eket, egy poharat, »Szelestey Lajosné asszonyság szives aján­dékából Füspök József a 2-d legmélyebb lövéssel nyerték el. A többi lövések pedig a körökre eső tőpénzben részesüllek. Vasárnap este társas vacsora is volt, melyben mintegy 45 személy vett részt. A mulatság kedélyes és élénk volt, emelve néhány hölgy által is, kik bennünket jelenlétükkel szerencséltel­tek. A pohárköszöntések szokás szerint folytak: Uróf Esterházy Pál úr 0 Nagyméltóságára; a lövész-egylet tagjainak egyetér­tésérc; az elhunyt Tally György főlovászmester emlékére; Ro­belly Lajos s vele együtt a 72. Innvéd zászlóalj tiszti karára; 26*

Next

/
Thumbnails
Contents