Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874
1874-05-03
Pápa, 1874. május 3. Sokan merész, kockáztatott vállalatnak , felesleges faradságnak fogják talán tekinteni azt, hogy mi, egyesülve városunk és vidékünk rokon törekvésű elemeivel, egy szabadelvű társadalmi hetiközlöriyt indítunk meg. Hogy vállalatunk mennyire merész és kockáztatott- azt á jövő mutatja meg. E tekintetben elhatározásunkat alapítottuk városunk s vidékünk nagy számú értelmiségének, lelkes és elöretörekvö polgárságának ügybuzgó pártfogására ; alapítottuk hazánk többi hasonnépességü , értelmi műveltségű, anyagi fejlettségű városiban keletkezett rokonczélu válalatok sikerére. Mivel példák vannak előttünk, hogy oly városok is, melyeknél Pápa semmi tekintetben hátrább nem áll, képesek egy, sőt több heti közlöny fentnrtására. E példa és tapasztalat legalább némi reményt nyújt nekünk is, hogy vállalatunk életképes lesz. Hogy pedig lapunk megindításával nem vettünk magunkra felesleges fáradságot, hanem csak oly •ügynek lettünk szerény munkásaivá, mely méltó arra, hogy érte- némi áldozatot hozzunk, melynek nagy jelentőségénél fogva mindenütt vannak harcosai , habár nincsenek is egymással közelebbi érintkezésben és összeköttetésben, a mely ennélfogva nálunk nélkül is megteremtette volna saját közlönyét, hogy az az együtt működés eszközévé, az eszméktísztitásár.ak és kiforrásának tüzpontjául szolgáljon : arról a társadalom fontos feladataira, hazánk és városunk társadalmi életének tapasztalható hiányaira vetett futólagos tekintet mindenkit meggyőzhet. Tudjuk mi azt. mily kevés jelentőséggel s haszonnal bírnak mai nap a vidéki politikai lapok, akkor, midőn a fővárosi ilynemű nagyobb szellemi és anyagi-erővel rendelkező vállalatok úgy is túlságosan elszaporodtak s elég károsan, egymás rovására a szellemi erők helytelen elforgácsolását idézték- elő. De mi nem politikai, hanem társadalmi lap megindítását tűztük ki célul. Ily lap pedig minden vidéken hasznos szolgálatokat tehet a közügynek az által, hogy életrevaló eszmék fejlődését elősegíti, azoknak megvalósítására az utat egyengeti, Mióta a XIX-ik század uralkodó eszméinek hatása alatt az összes emberiség életében az átalakulás megkezdődött, két nagy elv az, mi folytonosan küzd egymással, a nélkül, hogy legalább, idáig a gyakorlati,élet terén kibékitetett volna: azegyéni szabadság és, állami rend elve. Melyeknek egymással helyes öszhangba hozása alapithatja csak meg a- biztos államszerkezetet, teremtheti: meg az embe.-. riség pyugalmát, békéjét s boldogságát. E két elv r pszhangzatba 'hozásának azonban, elengedhetlen föl?; tételé,-, ho^y;: kifejlődjék társadalmi' élet,, mely .in«tézményeinek egész sorozatával a kH lényeges elv közti űrt betöltse, s egyiket a másikkal fokozatosan összekösse. Nem egy állam példája mutatja Európában, hogy éppen, mert bennök hiányzik az egyén és állam, mint a szabadság lés rend képviselői között helyes összeköttetést létesíteni képes társadalmi élet: a népek élete folytonos vajúdásnak és szélsőségek közötti hányattatásnak van kitéve. A társadalomnak, mint oly egyesületnek melyben az egyén kényszerítve van másoknak szolgálni azért, hogy saját joliétét s érdekét előmozdíthassa, feladata e két elv kibékítése a szabadegyesülés által, oly módon, hogy se az egyén szabadsága ne sértessék, se annak túlterjeszkedése folytán kifejlődhető fejetlenség által az emberiség magasabb érdekei ne veszélyeztethessenek. A társadalom képes is ezen feladat megoldására, mert legközelebbről azon közügyeket öleli fel tevékenysége körébe, melyek helyi, tehát közvetlenül közérdekűek ; ennélfogva minden polgár érdekeltségétfelköltik, tevékenységét igénybeveszik s helyes megoldásuk által mindenkinek hasznára válnak. A társadalmi tér legalkalmasabb arra, hogy a polgárok egymás jellemét, erkölcsi értékét ki ismerhessék , mindenkinek tevékenységét érdemé szerint méltányolhassák ; mert' itt kisebb levén a tevékenységi kör nem messziről és szavakból, dé közelről és tettekből ítélhetnek. A társadalmi élet van hivatva különösen arra; hogy az egyént öntevékenységre buzdítsa, ez által benne önérzetet, önbizalmat keltsen. Megtanítsa arra, hogy'ne mástól várjon mindent; hanem maga erejéből iparkodjék sorsán javitani; a bekövetkezhető veszélyeket elhárítani, vagy legalább káros hatásukat szeliditeni.; tí mind e mellett a társadalmi élet nem nyújt tért a nagyravágyás tizeiméinek) sem az önkény uralmának,!mivel itt semmit decretálni, semmit kényszer utján keresztül vinni nem lehet; de annál nagyobb tért nyújt a folytonos ki* tartó komoly munkának, az érvekkel és tapasztalat-i tényekkel meggyőzésnek. • Hazánkra is alig várhatunk jobb és szebb-.jövőt addig, míg a társadalom terén ki nem fejlődnek s erős gyökeret nem vernek mindazon intézmények, melyek az egészséges állaraélet és tartós közjóllét alapját képezik. Fájdalom ! hogy nálunk éppen ez az) e mi elhanyagoltatott s csaknem' ! 'egészen figyelmen kívül hagyatott;' mért jellemünknélfogva jobb szeretünk magas;-.'politikát űzni , nagy dolgokkal bíbelődni, mint a ! hozzánk közellevökkel ; foglalkozni s csekélynek látszó' eredményért-, hosszú munkát végezve^, fáradozni. Szeretnénk minden tekintetben ,Yagyoh.öspjc le-ütii,; de az; erre biztosan lassú ifteg?
