Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-09-26

vözlc elsőben is az egyházkerületi közgyűlés tagjai nevében, — azután Kálmán Rudolf a komáromi ref. egyház, Főt. Karsai /Sándor dunántúli ág. h. superiutendeus úr ezen testvér egyház­kerület, majd Ható Hálhit Komáromvármegye, Pulai Kornél pol­gármester a város, Kenessey Mór Veszprémvármegye, Erdélyi József a komárommegyei állandó bandérium, Sándor Miklós a komáromi tűzoltók és végre Pechata Antal a komáromi pénzin­tezetek nevében. Nem győztük eléggé csodálni az ünnepelt férfiú leiek-elevenségét, gyönyörű észjárását, midőn e különböző jel­iemik küldöttségek váratlan nyilatkozataira azonnal oly találó, tartalmas beszédekben válaszolt. Különösen érzelemdúsan és me­legen viszonozta a testvér dunántúli ág. Ii. egyházkerület és Veszprém vármegye küldöttsége szavait. Délután négy órakor oszlott szét az utasok és küldöttsé­gek hosszú sora a kijelölt szállásokra, hogy az utazás, a meleg és éhség által eltikkasztva fölfrissüljenek és majd az estvére rendezett ismerkedési összejövetelen találkozzanak. Másnap történt az ünnepélyes beigtatás a h. hitvallásnak egyszerű, de igen csinos egyházában. A zsúfolásig megtölt templomban, az alkalmi énekek után,n t. Kiss Gábor, tatai esperes tartott a szószékből egyházbeszédet Luk. XXIV. 5. v. alapján. Kár, hogy a különben jeles beszéde nagyon határozott polemikus irányba ment át. Utánna a földszint Főt. Török Pál dunamelléki lielv. b. superiutendeus beszélt Luk. XII. 42. v. szerint ünnepi beigtató szónoklatot, — mit az ünnepeltnek, a dunántúli esperesek kezeinek léjére tételével megáldása követett. Ez valóban festői látvány volt. E három óráig tartott egyházi cselekmény után a közebéd téres helyisége fogadá a vendégeket. Az étrend ellen ugyan le­lietett kifogásokat hallani; de már a felköszöntések mindenkit kielégítenek. Főt. Pap Gábor úr emelt lelkesen poharat a leg­első magyar emberre, a királyra, — Stettuer Ignác Pap Gáborra, Tisza Kálmáu Nagy Mihály és Pap Gáborra, Beöthy Zsigmond O 28 év óta kér. főjegyző) Nagy Mihályra, Jókai Károly a két jelenlevő altábornagyra, Vály Lajos húszasán Tisza Kálmánra, Ballagi Mór Nagy Péter és Karsai Sándorra és ezekben a Pro­testantismus szellemi egységére, Stettuer Ignác Révész Bálintra, Beöthy Zsigmond Komárom városára, Rozgonyi György elmésen Pap Gáborra, mint 1848-ki honvédre, Nagy János a Pap Gá­borhoz kötött remények valósulására, Fekete János ismert el~ méssége és élééivel Pap Gáborra, Nagy Mihály Komáromvárosára, Fittler Gyula tatai ügyvéd Kiss Gáborra, Kún Miklós Pap Gá­borra, Jókai Károly Ballagi Mórért, Fehér Péter Pap Gáborért, Mezei Pál a testvér kerületek egymás szeretetéért, Vály Ferenc Pap Gáborért, Sándor Miklós Vály Ferencért, Fekete János Ko­máromért, Révész Bálint gyönyörű képben Nagy Mihály, Pap Gábor és Török Pálért, Fekete János elmés képben Török Pál­ért, Fehér Péter Kálmán Rudolfért, Kálmán Rudolf a vendégekért, Bécsi Bálint az iskolákért, Antal Gábor az egyházkerületek egyet­értéséért, Fehér Péter a nem protestánsokért, Rozgonyi György a helybeli plébános Meszlényi Gyuláéit, és Tisza Kálmán a hazáért, A rövid ebéd, de hosszas és számos felköszöntések alatt, meglepő, szép sort képeztek az asztalfőn ülő hat protestáns su­perintendens, Meszlényi Gyula városi plébános és két altábornagy, u. i. Baumgartner várparancsnok és Prohaszka, az ellentétes ele­meknek harmonicus egyesítése folytán. — Az ebéden 273 oszto­zott a közösügyben.— Délután a városi önkénytes tűzoltó egylet mutatta be magát az ünnepély emelése végett rendezett első nagy gyakorlatában, a városházra tett rohanásban. Estve pedig ugyan a tűzoltók rendeztek társas és táncestél} t, hol újólag talál­koztak és összeölelkeztek a legkülönbözőbb társadalmi elemek. Köszönet Komáromvárosa előzékeny, vendégszerető lakos­ságának, mely vetélkedett egymással a szives s barátságos fo­gadás felülmulásában! éljenek soká és tartsák meg tovább is szives vendégszeretetüket.' Egyjelenvolt. Különfélék. E számunk utolsó a folyó évnegyedben. Kér­jük as előfizetéseknek, október — december évne­gyedre, 1 ft. 50 krral megújítását. — Mult legközelebbi számunk „budapesti reminis­centiák" című cikkéből kimaradt, az abban közlött versszak alól a alatti e megjegyzés „A délibábok hőse IV. fej." — Következő útbaigazítást vettük: „A pápai lapok legközelebbi számában, a hírek rovatában foglalt és a hu­iiianismus nevében tett felszóltalásra mindenek előtt megjegyzem, hogy a rabok feletti felügyeleti intézkedés nem a királyi tör­vényszék, hanem a kir. ügyészség jogköréhöz tartozik, — s így még azon esetben is, ha a jelzett közlemény, mely a fegyencek általi vizhordatást emberietlen eljárásnak tartja (nem általában, hanem csak az ismert alakban s gyakorlatban. Sz.) jogosult volna is, azért a kir. törvényszékhöz helytelenül intéztetett felszólítás. Ámde, áttérve a dolog lényegére, csak a túlfeszített philantropia «zemüvege enged a megtámadott cselekményben emberietlent látni, azért, mert azt esetleg rabok teszik, kiket ábrándos képzelgésünk megszokott már a társadalom párainak tekinteni (de az egészsé­ges értelem meg is a lár.-adalomnak, ha i ár eltévedt, s beteges, <lcezt'rt jóravezethető, meggyógyítható tagjaiul nv/á Sz.) kinek jutna eszébe az üveges és kosai as tótokatjnidó'n árucikkei­ket —, s gyakori alkalmakkal honvédeinket, midőn élelmi szerei­ket stb. kocsikban saját maguk húzzák — a porig lealázva látni? (a helyzet különbsége semmi ? sz.) Nemde senkinek. Pedig épen azt teszik rabjaink is, kik épen önmaguknak szállítják a vizet, és pedig kocsiban azért, mert a szállítás egyéb módja, tekintve a hely távolságát, a honnét a víz hordatik, miután Tapolca vi­zünk köztudomás szerint idegeneknél egészségi változásokat szo­kott előidézni — nehézséggel volna egybekötve. Főleg hasznos a fegyencek egészségi állapotára a hoszabb mozgást igénylő cselekmény, amit azok, szemben a böi tön szűk udvarára szorított helyzetükkel, örömmel (?) cselekesznek. Már pedig maga az egyéni önérzet a legilletékesebb bírája állapotunknak. Látjuk az itt annyira barbárnak tekintett eljárást Veszprémben s más he­lyeken is, (de nem látjuk N. Váradon és Pesten) annélkül, hogy valakinek eszébe jutna azon megütközni (epén N. Váradon is megütköztek a velünk egyérzésűek sz.) mely épen oly közmunka, mint akármi más, melyet fegyenceink megbotránkoztatás nélkül végezhetnek. Végül a többször emiitett cselekménynek oly idő­pontban végezésére, midőn az a közönség szemléletének még, vagy már, kitéve nincs, mint a biztonsági tekintetekkel ellenkező, nem lehetséges. — p — — Klosterneuburgban sept. O-én tett cukortartalom

Next

/
Thumbnails
Contents