Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-09-26

vözlc elsőben is az egyházkerületi közgyűlés tagjai nevében, — azután Kálmán Rudolf a komáromi ref. egyház, Főt. Karsai /Sándor dunántúli ág. h. superiutendeus úr ezen testvér egyházkerület, majd Ható Hálhit Komáromvármegye, Pulai Kornél polgármester a város, Kenessey Mór Veszprémvármegye, Erdélyi József a komárommegyei állandó bandérium, Sándor Miklós a komáromi tűzoltók és végre Pechata Antal a komáromi pénzintezetek nevében. Nem győztük eléggé csodálni az ünnepelt férfiú leiek-elevenségét, gyönyörű észjárását, midőn e különböző jeliemik küldöttségek váratlan nyilatkozataira azonnal oly találó, tartalmas beszédekben válaszolt. Különösen érzelemdúsan és melegen viszonozta a testvér dunántúli ág. Ii. egyházkerület és Veszprém vármegye küldöttsége szavait. Délután négy órakor oszlott szét az utasok és küldöttségek hosszú sora a kijelölt szállásokra, hogy az utazás, a meleg és éhség által eltikkasztva fölfrissüljenek és majd az estvére rendezett ismerkedési összejövetelen találkozzanak. Másnap történt az ünnepélyes beigtatás a h. hitvallásnak egyszerű, de igen csinos egyházában. A zsúfolásig megtölt templomban, az alkalmi énekek után,n t. Kiss Gábor, tatai esperes tartott a szószékből egyházbeszédet Luk. XXIV. 5. v. alapján. Kár, hogy a különben jeles beszéde nagyon határozott polemikus irányba ment át. Utánna a földszint Főt. Török Pál dunamelléki lielv. b. superiutendeus beszélt Luk. XII. 42. v. szerint ünnepi beigtató szónoklatot, — mit az ünnepeltnek, a dunántúli esperesek kezeinek léjére tételével megáldása követett. Ez valóban festői látvány volt. E három óráig tartott egyházi cselekmény után a közebéd téres helyisége fogadá a vendégeket. Az étrend ellen ugyan lelietett kifogásokat hallani; de már a felköszöntések mindenkit kielégítenek. Főt. Pap Gábor úr emelt lelkesen poharat a legelső magyar emberre, a királyra, — Stettuer Ignác Pap Gáborra, Tisza Kálmáu Nagy Mihály és Pap Gáborra, Beöthy Zsigmond O 28 év óta kér. főjegyző) Nagy Mihályra, Jókai Károly a két jelenlevő altábornagyra, Vály Lajos húszasán Tisza Kálmánra, Ballagi Mór Nagy Péter és Karsai Sándorra és ezekben a Protestantismus szellemi egységére, Stettuer Ignác Révész Bálintra, Beöthy Zsigmond Komárom városára, Rozgonyi György elmésen Pap Gáborra, mint 1848-ki honvédre, Nagy János a Pap Gáborhoz kötött remények valósulására, Fekete János ismert el~ méssége és élééivel Pap Gáborra, Nagy Mihály Komáromvárosára, Fittler Gyula tatai ügyvéd Kiss Gáborra, Kún Miklós Pap Gáborra, Jókai Károly Ballagi Mórért, Fehér Péter Pap Gáborért, Mezei Pál a testvér kerületek egymás szeretetéért, Vály Ferenc Pap Gáborért, Sándor Miklós Vály Ferencért, Fekete János Komáromért, Révész Bálint gyönyörű képben Nagy Mihály, Pap Gábor és Török Pálért, Fekete János elmés képben Török Pálért, Fehér Péter Kálmán Rudolfért, Kálmán Rudolf a vendégekért, Bécsi Bálint az iskolákért, Antal Gábor az egyházkerületek egyetértéséért, Fehér Péter a nem protestánsokért, Rozgonyi György a helybeli plébános Meszlényi Gyuláéit, és Tisza Kálmán a hazáért, A rövid ebéd, de hosszas és számos felköszöntések alatt, meglepő, szép sort képeztek az asztalfőn ülő hat protestáns superintendens, Meszlényi Gyula városi plébános és két altábornagy, u. i. Baumgartner várparancsnok és Prohaszka, az ellentétes elemeknek harmonicus egyesítése folytán. — Az ebéden 273 osztozott a közösügyben.— Délután a városi önkénytes tűzoltó egylet mutatta be magát az ünnepély emelése végett rendezett első nagy gyakorlatában, a városházra tett rohanásban. Estve pedig ugyan a tűzoltók rendeztek társas és táncestél} t, hol újólag találkoztak és összeölelkeztek a legkülönbözőbb társadalmi elemek. Köszönet Komáromvárosa előzékeny, vendégszerető lakosságának, mely vetélkedett egymással a szives s barátságos fogadás felülmulásában! éljenek soká és tartsák meg tovább is szives vendégszeretetüket.' Egyjelenvolt. Különfélék. E számunk utolsó a folyó évnegyedben. Kérjük as előfizetéseknek, október — december évnegyedre, 1 ft. 50 krral megújítását. — Mult legközelebbi számunk „budapesti reminiscentiák" című cikkéből kimaradt, az abban közlött versszak alól a alatti e megjegyzés „A délibábok hőse IV. fej." — Következő útbaigazítást vettük: „A pápai lapok legközelebbi számában, a hírek rovatában foglalt és a huiiianismus nevében tett felszóltalásra mindenek előtt megjegyzem, hogy a rabok feletti felügyeleti intézkedés nem a királyi törvényszék, hanem a kir. ügyészség jogköréhöz tartozik, — s így még azon esetben is, ha a jelzett közlemény, mely a fegyencek általi vizhordatást emberietlen eljárásnak tartja (nem általában, hanem csak az ismert alakban s gyakorlatban. Sz.) jogosult volna is, azért a kir. törvényszékhöz helytelenül intéztetett felszólítás. Ámde, áttérve a dolog lényegére, csak a túlfeszített philantropia «zemüvege enged a megtámadott cselekményben emberietlent látni, azért, mert azt esetleg rabok teszik, kiket ábrándos képzelgésünk megszokott már a társadalom párainak tekinteni (de az egészséges értelem meg is a lár.-adalomnak, ha i ár eltévedt, s beteges, <lcezt'rt jóravezethető, meggyógyítható tagjaiul nv/á Sz.) kinek jutna eszébe az üveges és kosai as tótokatjnidó'n árucikkeiket —, s gyakori alkalmakkal honvédeinket, midőn élelmi szereiket stb. kocsikban saját maguk húzzák — a porig lealázva látni? (a helyzet különbsége semmi ? sz.) Nemde senkinek. Pedig épen azt teszik rabjaink is, kik épen önmaguknak szállítják a vizet, és pedig kocsiban azért, mert a szállítás egyéb módja, tekintve a hely távolságát, a honnét a víz hordatik, miután Tapolca vizünk köztudomás szerint idegeneknél egészségi változásokat szokott előidézni — nehézséggel volna egybekötve. Főleg hasznos a fegyencek egészségi állapotára a hoszabb mozgást igénylő cselekmény, amit azok, szemben a böi tön szűk udvarára szorított helyzetükkel, örömmel (?) cselekesznek. Már pedig maga az egyéni önérzet a legilletékesebb bírája állapotunknak. Látjuk az itt annyira barbárnak tekintett eljárást Veszprémben s más helyeken is, (de nem látjuk N. Váradon és Pesten) annélkül, hogy valakinek eszébe jutna azon megütközni (epén N. Váradon is megütköztek a velünk egyérzésűek sz.) mely épen oly közmunka, mint akármi más, melyet fegyenceink megbotránkoztatás nélkül végezhetnek. Végül a többször emiitett cselekménynek oly időpontban végezésére, midőn az a közönség szemléletének még, vagy már, kitéve nincs, mint a biztonsági tekintetekkel ellenkező, nem lehetséges. — p — — Klosterneuburgban sept. O-én tett cukortartalom